Isten áldja a 3D-t.
Na ezt se hittem, hogy valaha leírom. Pedig a 3D menti meg Peter Jackson feleslegesen hosszú, háromrészes új eposzának első fejezetét (meg majd a többit is, gondolom) attól, hogy vizuálisan a Barátok közt legintimebb pillanataira hasonlítson. A videotechnika még mindig messze jár attól, hogy filmes hangulatot legyen képes a pórusaiból kipréselni.
A 3D segítségével azonban Jackson valami mást tákol össze, szó szerint: a nagyfelbontású videó és a harmadik dimenzió házassága meghökkentő intimitást kényszerít Zsákos Bilbó, a törpkommandó és Gandalf kalandjaira, akik Smaugot, a rettenetes sárkányt indulnak elűzni a törpök egykori fővárosából. Mégegyszer: a film nem működik 2D-ben, háromdés szemüveg nélkül a képi világ döbbenetes élettelen és lapos. A hobbit az első film az utóbbi évek 3D-revivaljának történetében, amely valóban életfontosságúvű teszi, hogy az orrunkra biggyesszük azt a bumfordi szemüveget.
3D-ben azonban a videovilág kivirágzik, és ahogy teret nyer, attól részletessége, nagysága, belakhatósága szinte a szemünkön kívüli/melletti/túli érzékszerveinkkel is kiélvezhetőnek hat (ez persze illúzió csupán, de ha már mindenképp bűvésztükközünk a térrel, akkor ez sikeres trükknek mondható). És ettől nem lesz Jackson vizuális játszadozása közröhej tárgya: a 48 framerate-es videó kölcsönhatása a 3D-vel életképes.
Ugyanakkor totálisan felesleges, és sosem túd túlnőni azon, hogy ne pusztán Jackson önnön hatalma fitogtatásának látszódjon.
Éppen úgy, mint maga a film is, amely kétségtelen, hogy egy kellemes és látványos fantasyeposz, ám sajnos úgy ki van párnázva ráérős félórákkal, mintha egy plasztikai sebész szilokonos bödöne lenne. A nyúlfarknyi könyvet három darab háromórás dörgedelemmé nyújtani Jackson megalomániájának egyértelmű jele, és már az ebbe az első részbe paszerolt sztoriadagot is simán el lehetett volna mesélni gyorsabban, egy csattanós másfélórás filmben. Rengeteg minden mehetett volna a dzsuvába (a tündék tanácsa például ebben a jelenlegi formájában mintha direkt a néző idegelése végett létezne), a törpök elhúzott bemutatása pedig lehetett volna jóval gyorsabb. Sokan panaszkodtak, hogy a Gyűrűk Ura filmváltozatából kimaradtak a könyv dalai – nos, itt ilyesmiben nincs hiány, hőseink többször is dalra fakadnak, amely a szinkronizált változatban, a nyögvenyelős prozódia miatt szuperciki.
Ettől függetlenül sokkal rosszabb is lehetett volna ez a videóra forgatott, háromdés egotrip. Eleve egy olyan film, aminek törpök a főszereplői, nem lehet totális bukta.