The Boy - A nihilből csak az erőszak mutat kiutat

A kilenc éves Ted Henley (Jared Breeze) és édesapja, John (David Morse) egy isten háta mögötti, lerohadt motel kétségbeesett karbantartásával tengetik reménytelen mindennapjaikat. A vendégek felbukkanása eseményszerű, a hely totálisan ingermentes, a festői környezet a kisfiú szemében mára szürke, örökké változatlan, ócska díszletté silányodott. Ted egyetlen szórakozási lehetőségét egy fa ágán kialakított leshelye, és távcsöve jelentik, de nem a magasba törő hegycsúcsokat vagy az égboltot kémleli vele: célpontja az országút, ahol gondosan kihelyezett élelemmel kisebb-nagyobb állatokat csalogat az arra járó kocsik kerekei alá. Ténykedésével egy napon súlyos balesetet okoz, az összezúzott autó sebesült sofőrje, a titokzatos William Colby (Rainn Wilson) pedig a motelban kénytélen meghúzni magát. Az idő keserves lassúsággal vánszorog, a nihil egyre elviselhetetlenebb, Ted folyamatosan menekülési útvonalak után kutat, és nem válogat az eszközökben, hogy elérje célját.

theboy6

A The Boy Craig William Macneill rendező és Clay McLeod Chapman író előző közös munkája, a Henley című, 11 perces rövidfilm alapötletének továbbgondolása 105 percben. Feszesebben, markánsabb eszközökkel előadva a film késként hasíthatna nézője gyomrába, alkotóink azonban inkább alattomosan becsúsztatnak egy szálkát a körmünk alá, hogy utána lassan, hidegvérű tudatossággal nyomják azt egyre beljebb és beljebb. A The Boyt kifejezetten kellemetlen nézni, de nem azért, mert rossz lenne, inkább kérlelhetetlenül sivár, kilátástalan atmoszférája okoz meglehetősen nyomasztó élményt.

A film az eseménytelen mindennapok komótos, részletes bemutatásával eléri, hogy együtt érezzünk szerencsétlen Teddel, megértsük rettenetes motivációit, még úgy is, hogy azonosulni semmiképpen sem tudunk vele. A fiú újra és újra olyan szobákat takarít, melyekben nem laknak emberek, olyan ágyneműket és törölközőket cserél, amiket senki sem használt. Maga korabeli srácok társasága helyett csak a falitükörrel kommunikál, apjával monoton sablonmondatokat váltanak, beszélgetőpartnerek hiányában a motel hivatalos reklámszövegeit monologizálja.

theboy7

Kezdetben senkinek nem akar rosszat, egyszerűen csak erkölcsi gátak és morális dilemmák nélkül reagál a valóságra, teszi, amihez éppen kedve van, fel sem fogja, ha fájdalmat, vagy helyrehozhatatlan károkat okoz. A kínok legalább jelzik, hogy létezik: ahol halál van, ott törvényszerűen életnek is kell lennie, a cselekvés nélküli tengődésnél pezsdítőbb a pusztítás, a lélegzetvételeknél valóságosabb a sikoly, a gyerekjátékoknál vonzóbb a húskampó. Ted pusztán az ember ősállapotát szemlélteti, olyannak mutatja fajunkat, amilyen valójában - kíváncsisága sötét, de természetes ösztön, aminek sem civilizációs normák, sem felvett társadalmi béklyók nem szabnak gátat. Nem tudja, hogyan illene viselkednie, csak azt csinálja, ami jól esik - a film legkellemetlenebb aspektusa, hogy talán nem is pszichopata ő. Csak egy gyerek. Emberből van.

Szerető apja észre sem veszi, mi történik a fiában, eszébe sem jut, hogy a srác komolyabb felügyeletre és több szigorra szorulna, szelíd, intelligens eszközökkel igyekszik nevelni őt, Ted azonban csak gyengeséget és gyávaságot lát jóindulatában. A fiú számára kizárólag az erőszak nyelve értelmezhető, csak a kínok képesek kirajzolni számára a realitást, destruktív energiáinak elszabadítása segíti, hogy hatalmat gyakorolhasson sorsa és a körülötte élők sorsa felett. Intelligens gyerek, de az empátia tökéletesen hiányzik belőle, és hamar rájön, hogy bármit megtehet, sőt, meg kell tennie, ha vágyaihoz igazodó életteret akar magának. A valóság a kezére játszik, véletlenségből bekövetkező, de sorsszerűnek bizonyuló események láncolata vezet teljes elkárhozásához. Ted hiánytalanul eléri céljait, a legborzasztóbb pedig, hogy ehhez önmagából semmit sem kell feláldoznia: a lélek, a személyiség azon szeglete, ami sérülést szenvedhetne tettei által, eredendően hiányzik belőle, soha nem birtokolta, így el sem veszítheti.

theboy2-crop

Macneill rendezése higgadt, megfontolt és következetes, a felesleges harsányságtól még a pokoli fináléban is tartózkodik, képei erősek, egyszerűségükben is hatásosak. Jared Breeze fiatal kora ellenére fenyegető, nyugtalanítóan pontos alakítást prezentál, David Morse pedig a tőle megszokott szakmai magabiztossággal hozza a halk szavú, jóra törekvő, kétségbeejtő helyzetét büszkén, de alázattal tűrő apát - mivel nézőként egyedül vele szimpatizálhatunk, nagyrészt neki köszönhető a tragikum kibomlása. Chapman forgatókönyve pont szimplicitása okán üthetne igazán nagyot, de sajnos elnyújtja, néhol feleslegesen túlmagyarázza a történetet. A komótos építkezést igazolhatja ugyan a törekvés, hogy minél teljesebben átérezzük Ted sivár mindennapjait, így azonban a földbe döngölő katarzis - a film minden erénye ellenére - végül elmarad.

A The Boy nem egy hibátlan mestermű, sűrű atmoszférája és felzaklató igazságai azonban kellőképpen maradandó élményt nyújtanak. Igen, ez az élmény nem éppen kellemes. De mit lehet tenni. Ilyenek (is) vagyunk.

Kövess minket Facebookon és Twitteren!

Üzenj a szerkesztőségnek

Uralkodj magadon!
A Geekz kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, sértő, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a Geekzről/444-ről!