Két éve, Mike Carey könyvének megjelenése után, sokat gondolkodtam azon, hogy írok a Geekzre egy ismertetőt, de ugyanúgy, ahogy annak idején a külföldi kritikák is kénytelenek voltak körültáncolni a regény lényegét adó revelációt, én sem tudtam, hogyan lehetne írni róla annak felfedése nélkül. Azóta már szinte mindenki láthatta a belőle készült film trailerét, ami a legnagyobb természetességgel tolja elénk ezüsttálcán a könyv csavarját (amibe enélkül egyébként csak a hetvenedik oldal környékén futnánk bele), így ennek hatására (és főszerkesztői nyomásra) döntöttem végül a megírása mellett. Ennek megfelelően viszont aki a regényt teljes egészében szeretné kiélvezni, az ne csak ezt a cikket ne olvassa el, hanem tartózkodjon minden, a filmmel kapcsolatos hírtől is (bármilyen kivitelezhetetlennek is tűnjön ez az internet korában).
A könyv címe, The Girl with All the Gifts, szándékosan csak közvetetten utal a történet főszereplőjére (nem így a regény magyar kiadása, ami következetesen és szándékoltan Kiéhezettek címmel jelent meg): az istenek ajándékaival elhalmozott lány, Pandóra, a görög mitológia legártatlanabb és egyben legveszedelmesebb alakja, akinek egyetlen hibája, jelesül a kíváncsisága, a paradicsomi állapotok között élő teljes emberiség vesztét okozza. Pandóra Zeusz trójai falova, amellyel bosszút állhat Prométheuszon a tűz és a teremtés hatalmának megszerzéséért: ami a regényben történik, a Gaia-elméletnek megfelelően lehet akár a természet bosszúja is, hogy megszabaduljon a rajta élősködő emberiségen, stílszerűen egy parazitafaj segítségével.
Melanie egy szeretetre vágyó és valóban szeretetre is érdemes kislány, akinek egyhangú napjainak monotonitását csak az iskolai órák rázzák fel. Melanie nagyon okos és imád olvasni, mégis csak egyetlen könyve van, A múzsák meséi, amelyet gondosan el kell dugnia a szigorú Parks őrmester rezzenetlen és hideg tekintete elől. Azért persze nem olyan nagy baj, ha megjelenik, mert ez azt jelenti, hogy a csupasz falú, berendezés nélküli szobájából egy kerekesszéken az osztályterembe fogja tolni, ahol már várja a kedves, melegséget sugárzó Justineau tanárnő. Melanie nem emlékszik a szüleire, de ezzel nincs egyedül, osztálytársai hasonló cipőben járnak, viszont egyikük sem rajong annyira Miss Justineau-ért vagy keresi annyira az elismerését, mint ő. Miután azonban osztálytársai közül többen eltűnnek, a konfliktus a szeretett tanárnő és az őrmester között elviselhetetlen magasságokba eszkalálódik (Miss Justineau elsírja magát), rá pedig egyre nagyobb gyűlölettel néznek, Melanie úgy dönt, utánajár annak, hogy mi van a hosszú, fehér folyosókból nyíló ablaktalan szobákon túl.
A regény legnagyobb bravúrja a felütése: a kislány szemszögéből bemutatott kapcsolati viszonyok a szereplők között, a bepillantás a gondolataiba és a különféle teóriáiba az őt körülvevő világról. Kezdetben az olvasó is ugyanolyan korlátozott tudással rendelkezik, mint Melanie, de amint eljutunk a nagy revelációhoz és a többi szereplő is „szóhoz jut”, kinyílik a világ. Nyilván már kezdettől sejteni lehet (különösen a posztapokaliptikus és zombifilmeken edződött geekek esetében), hogy milyen okok húzódhatnak meg a történések hátterében, és hogy kicsoda vagy micsoda pontosan Melanie. Szerencsére azonban a regénynek nem pusztán egyetlen csavarban rejlik az ereje, hanem amint a cselekmény túljut a kezdőhelyszínen, és kezdetét veszi az utazás, az előzőleg alaposan exponált szereplők közti viszonyok erőlködés nélkül elviszik a hátukon a könyv hátralévő részét.
Egyrészről a regényben nincs semmi igazán újszerű, hiszen a globális katasztrófát okozó, mutálódott és emberekre specializálódott cordyceps (aki nem tudja miről van szó, annak David Attenborough elmagyarázza, sok sikert az éjszakai alváshoz) nem olyan rég volt fő témája a The Last of Us című videojátéknak, amely nagyszerűen bontotta ki az ebben rejlő lehetőségeket. Másrészről viszont Carey regénye nagyon személyes, egyéni szintre viszi le ezt a helyzetet, a gombaspórák által uralt emberi torzók hordái ugyanúgy csak háttérként, díszletként funkcionálnak, mint a The Walking Dead zombijai: nem az a kérdés, a szereplők hogyan élik túl ezt a megváltozott világot, ha túlélik egyáltalán, hanem, hogy ezt milyen emberi minőségben teszik. Már eleve a szó, hogy emberi, megkérdőjeleződik és újraértelmezésre szorul. Honnantól szörny valaki és honnantól ember? Egyáltalán szükség van még az emberekre? Ezekre a kérdésekre kereshet választ az olvasó a regényben, és hogy megtalálja-e, teljesen rá van bízva.
Eredeti cím: The Girl With All the Gifts, fordította: Kisantal Tamás
Kossuth Kiadó, 2016, 456 oldal
