Napi archívum: 2013. május 7.

Végjáték előzetes

Milyen film lesz a valaha írt egyik legjobb sci-fiből? Megérkezett az Orson Scott Card zseniális regényén alapuló Végjáték első előzetese.

A Direkt Fanzine bemutatja: Bestiarium Hungaricum

A Direkt Fanzine szerzőgárdája már vendégszerepelt a Geekzen a Zsiráfablak című kiadványukkal, ezúttal pedig egy hasonlóan izgalmas projektet tettek le az asztalra Bestiarium Hungaricum címmel, melyben a magyar kultúra és folklór létező és képzeletbeli teremtményeit mutatják be a saját szemszögükből. Elcsíptük a kiadvány koordinálóját, Haránt Artúrt (akivel már készítettünk interjút a Mexican Stand-off sorozaton belül is), hogy nekiszegezzünk néhány balladai homályt szétoszlató kérdést.

Már többször is bemutattunk téged itt a Geekz-en, de azért bemutatkoznál, és mondanál pár szót a Direkt Fanzine-ról az új olvasók kedvéért?

Haránt Artúr vagyok a Direkt egyik szerkesztője. Kösz a többiek nevében megint a lehetőséget a Geekztől! A Direkt eleinte egy teljesen szabad tematikájú, de az utóbbi számokra egyre határozottabb körvonalú illusztrációs koncept fanzine. Egy adott számnak a közös témájához készítenek illusztrációkat a publikálók.

Legutóbbi szenzációs ötletetek a Zsiráfablak volt, amit teljes egészében közzé is tettetek nálunk, szerzői kommentárral megspékelve. M történt azóta, volt-e utóélete, milyenek voltak a reakciók?

Sok jó visszajelzést kaptunk. Volt egy kiállításunk is a Műhely galériában, az első a Direkt történetében. Ha nem ódzkodnék nagyon a poénok többszöri elsütésétől legszívesebben még egy Zsiráfablakot összehoznék. Esetleg majd, ha sok idő eltelik. A sok pozitív visszajelzés mellett persze én és a többi szerkesztő a Zsiráfablaknál is fedezett fel hibákat. Kicsit olyan volt minden egymást megelőző szám, mint egy próba, a következő számhoz. Szinte a totál káosztól jövünk rá lassan, hogyan kell egy kiadványt megvalósítani és mi a legideálisabb szerkezete egy ilyen formátumú kiadványnak.

Új kiadványotok a Bestiarium Hungaricum, mi ez pontosan? Egy fiktív bestiárium, ami a magyar folklórból táplálkozik?

Hadd idézzek az előszóból: "A bestiáriumokat illusztráló [középkori] művészek ezeket a szövegeket [másodkézből való leírásokat] vették alapul mikor képet próbáltak adni a lényekről, s a végeredmény sok esetben ijesztő lett, és számos – valójában ártalmatlan – állat kapott szörnyszerű kinézetet. Manapság, mikor az élővilág szinte teljesen feltérképezett, a bestiáriumok naiv, túlzó vagy torz ábrázolásai megmosolyogtatóak. A Bestiarium Hungaricum alkotói megpróbáltak mégis egy régi időkből idepottyant felfedezőt játszani, és saját stílusukon keresztül bemutatni egy-egy magyar állatot vagy képzeletbeli lényt."

Nagyon fontosnak tartom a közérthetőséget és azt, hogy ezen felül játékra, gondolkodásra ösztönözzön egy kép. Az Ablakzsiráf vagy a magyar élőlények is közismert dolgok. Ezek a koncepciók csak kapuk. Ilyesmiken el lehet indulni a befogadónak még akkor is, ha a megfogalmazás, amit néz, esetleg elég elvont. Ebbe a zine-ba nem akarunk olyan alkotásokat, aminek megértéséhez speckó előtudás kell. Olyasmihez sok más jól bejáratott platform van már. Szerintem az elefántcsonttorony alkotások és az egydimenziósan kommersz alkotások között van egy arany középút, amikor megtisztel az alkotó minket legalább egy kezdő lökessél, így megtalálod a kapcsolódási pontot a képen, és azon elindulva az "idegen részeket" is felfedezheted, sőt továbbalkotod: a legjobb, ha valaki az illusztrációk után elképzeli, milyen lehet ő szürkemarhája, fiktív honfoglalás korban élt dinója, mátranováki fanyűvője - mint például Győri Tibi tette László Márk oldala után.

Hogyan jött az ötlet, kik vesznek részt a projektben és hogyan sikerült koordinálni a közös munkát?

Sok ötlet közül válogattunk, de végül az egyik (Pesten élő) publikáló azt mondta, hogy ő tipikus pesti karaktereket akar rendszertanilag alacsonyabb rendű főemlősökként ábrázolva. Ebből jött az ötlet, hogy akkor legyen a Kárpát-medence egyedi állatvilága. Az a majmos ötlet végül nem valósult meg, de a koncept megmaradt. Kevés koordinátát adtunk meg a publikálóknak, én elsősorban ahhoz ragaszkodtam, hogy ne legyen dagályos nemzetieskedés a rajzokon. Nem akarok iderondítani aktuálpolitikával, de sajnos a "nemzeti állatokat" is lemerevítették egyes politikai szubkultúrák. Pedig bizonyos szemszögből nincs is olyan, hogy "nemzeti állat", az állatok csak a Kárpát-medencét ismerik mint földrajzi helyet, de azt nem tudják mi az a Magyarország, sőt eleve azt, hogy "ország", mint emberi koncepció. Ezek közül nem sikerült mindet új kameraállásból megjeleníteni, pl a turulmadár is kimaradt most sajna. Ha sok idő eltelik majd a BH2-ben benne lesz :)

Karóczkai Zsolt - Bölömbika.jpg
További tervek?

Nyomdailag akarnánk fejlődni. Ez a mostani is fejlődött: most két színt használhatott minden alkotó. Amit még el szeretenénk érni, hogy legalább önfenntartó legyen a zine, vagyis megpróbáljuk minél könnyebbé tenni a megszerzését. Az egyik ilyen lehetőség most május 9-én lesz a Telep galériában (Budapest Madách út 8.), ahol egy kiállításon megvásárolható lesz a a Direkt 7 Bestiarium Hungaricum díszborítós kiadása. További részletek a Direkt facebook oldalán lesznek.

A díszborítós verzió készítésének videója:

KIBERKEDD: Deus Ex - Ikarosz-hatás (James Swallow)

Jóleső érzés, ha Kapitalizmus Kapitány hálás geek-minionjainak golyóit masszírozza egy-egy imádott univerzumot bővítő művel, márpedig a Deus Ex játék világa, maroknyi kiváltságos másikkal, mindenképp a figyelemre-rajongásra érdemesek közé tartozik. A cyberpunk politikai cinizmusa, az önmérsékletre képtelen nyugati civilizációk várható "luxushab-a-lepusztultságon" hangulata, a technokrata übermenschek több ezer éve mitizált határokat áttörő puzzle-teste, egyszóval az összes fontos toposz mind megvan benne, és mellé a valószerűséget növelő töméntelen szubtext, mellékküldetés. Sikerének titka nem utolsósorban a többféle, igencsak különböző lehetséges játékstílus sugallata is: ami elérhető, ami megúszható, ami a másik fölé helyezhet minket, azt az embereket akarni és birtokolni fogják. ("If you know about the Game, you are playing the Game", ahogy a mindfucker graffitibölcsesség mondja.)

Ám akármilyen jó érzés az efféle visszalátogatási lehetőség egy ismert univerzumba, a videojátékokból lett regények minimum gyanúsak, nívójuk gyakorta csak a legkisebb igényszintű fanboyokat elégíti ki, és vélhetően őket is csak a következő játszható epizód megjelenéséig.

Amiért az Ikarosz-hatás mégis felkeltette a figyelmemet, az egyrészt a játék történetének összetettsége és ezzel összefüggésben az utalások, fellelhető szövegek szokványosnál magasabb mértékű igényessége, irodalmisága (egyébként a játéknak köszönhetem az azóta nagy kedvencemmé vált Az ember, aki csütörtök volt könyvtippet), másrészt pedig Warren Spector közreműködése (akár komoly volt - gondoltam előre -, akár csak egy capuccinonyi beszélgetés a borítószöveg-kedvéért). Habár a harmadik epizód nem ért fel számomra a nagy őshöz, a jelenlegi kínálatból így is kimagasló igényességű játékélményt nyújtott, mely a gép elől felállva is képes volt velem maradni, töprengésre, sőt tépelődésre késztetni.

A regény sztorija, bár szépen illeszkedik a Human Revolution történetébe és annak szereplői közül is sokat felvonultat (például az összes, harcban Adam Jensen által legyőzött főellenséget), nem válik erőltetetté, sikerül egy részben független főszál köré felfűzni az ismerős helyszíneket, karaktereket. Hősei esendők: az ex-zsoldos céges katona, aki tudja, nem teheti meg, hogy megkérdőjelezze parancsait, mégis rákényszerül, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülve, vagy a magasabb cél érdekében feláldozott amerikai titkosszolgálati ügynök, aki a saját szakállára kezd nyomozni (és mellesleg fiatal, csinos nő). Igaz ugyan, hogy sorsukat többé-kevésbé borítékolni lehet, indítékaik nem túl bonyolultak, gesztusaik direktek és könnyen belátható, néhol sablonos helyzetekbe sodorják őket - de hát egy efféle könyv mégiscsak elsősorban egy fiatal gamer közönséget céloz meg.

Ami azonban a kellemes ponyvaregény-élménnyel és a helyenként szemöldökráncolásra késztető egyszerű, buta megoldásokkal szemben meglepetést okozott az Ikarosz-hatásban, az az volt, hogy (a borító ígéreteivel és a játék alapján várhatóakkal szemben) fő témájául nem a Human Revolution központi problémáját választja - jelesül: meddig, milyen személyes áldozatok és növekvő társadalmi ellentétek árán tudjuk géppé változtatni testünket, elválasztható-e ettől tudatunk és így tovább -, hanem egy másikat, nem kevésbé cyberpunkosat, nem kevésbé izgalmasat. Így szól: egy olyan világban, ahol a profitorientált, történelmi hagyatékokkal, vallások és tradíciók által az államoknál sokkal kevésbé megkötött nagyvállalatok válnak a legfontosabb gazdasági és politikai tényezővé, milyen és kik által meghúzott határok mentén tudjuk kijelölni új életterünket? Több ezer év alatt kialakult világ-óramű pattogzik szét e kérdések mentén jelenleg, a MI életünkben, és a problémák sokkal égetőbbek, aktuálisabbak, mint az, hogy beszarik-e majd egy vagány halálugrás közben milliomos-csemeték és elit kommandósok kiberlandolókája vagy hogy tényleg elvárják majd céges állásinterjún az éjjellátást.

Warren Spector hatása volt ez, vagy sem, esetleg csak én láttam bele ennyire hangsúlyosnak - ezért érdemes volt.