A 10. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon kihirdették az ArtComix győztesét - a pályázat tétje a képregényes versenyművek Libri kiadó által támogatott publikálási lehetősége volt. A rendkívül jó mezőnyből egy olyan alkotópáros emelkedett ki, amelynek tagjai már három éve dolgoznak közös művükön, de csak a fesztiválon találkoztak először személyesen. Interjú a Hegy alkotóival a spóradikusan jelentkező Mexican Stand-off sorozatunk keretében.
- Sziasztok, kérhetnénk egy rövid bemutatkozást tőletek a Geekz olvasói számára?
- Varga Bálint Bánk vagyok, amatőr rockzenész, de elsősorban mégis inkább pályája kezdetén lévő író. (Álmom, hogy író-rocksztár legyek, de ha ez így nem jön össze,az is elég, ha írónak vagy sztárnak, vagy szimplán rocknak sikerül lennem)
Ami jelenleg a legfontosabb, A HEGY képregény kitalálója és írója vagyok.
- Pintér Márk vagyok, tavaly végeztem animáció szakon a MOME-n. Munkám a rajzolás, szabadidőmben pedig rajzolni szoktam, de előfordul, hogy a kettő között is rajzolok egy keveset. A magyar Pókemberrel egy évben és hónapban láttam napvilágot egy kis borsodi faluban. Örök dinó, Tini Nindzsa Teknőcök, Star Wars és Dragon Ball rajongóként 25 évesen már esélytelennek látom a felnőtt(ebb)é válást. Bánkkal ellentétben a rockzenét én inkább csak hallgatom, mindenkinek jobb így. A Hegy balkezes operatőre vagyok.
- Vázolnátok, mi is pontosan ez a Hegy-projekt, amit beküldtetek az ArtComixra, a Magyar Képregény Szövetség és a Libri kiadó közös képregénypályázatára?
- A HEGY alapjában véve egy posztapokaliptikus világban játszódó scifi-fantasy keverék, amit krimi, noir, politikai dráma, horror és családregény elemekkel spékeltünk meg. Alapjában véve tényleg egy nagyobb világégés után játszódik, de egy olyan társadalomban, olyan világban, ami a maga módján már túllépett ezen. Magyarán nem lovagolunk a posztapokaliptikus elemeken, a mindennapi túlélés a hegyen belül és kívül egészen másról szól, mint a legtöbb ilyen történetben. Semmi radioaktív mutánsok, zombik, kietlen sivatag vagy fegyverekkel agyonpakolt izomautók. Azért izgalom lesz, és felfedni való rejtély is akad majd bőven, de egészen más jellegűek.
- Az alapvetés szerint az emberiség maradéka egy hegy belsejében talált menedéket, és történetünk kezdetén már ezer éve ott élnek. Több háború után épp egy békésebb korszakban járunk, legalábbis a felszínen. De felbukkan egy új emberi faj, és a hegyen kívül is értelmes élet nyomait fedezik fel. Közben a nemesi és az alsóbb rétegek közt a fajüldözés és az óriási társadalmi különbségek kiéleződnek, és egy esetleges polgárháború is kibontakozóban van. Szóval többpólusú krízissel állunk szemben.
- A Hegy mégsem a globális eseményekre fókuszál, sokkal inkább az emberi történetekre, arra, hogy főhőseink hogyan keverednek bele a dolgok sűrűjébe, hogyan próbálnak túlélni benne, és közben hogyan birkóznak meg magánéletük problémáival, vagy éppen legbelsőbb lelki viharaikkal. Célunk egy olyan sajátos hangulatú és hátterű (steampunk) világ pontos és részletekbe menő felépítése volt, amelybe könnyen belehelyezhettük a hőseinket úgy, hogy az ne tűnjön erőltetettnek. Szóval nem világot építettünk a hősök köré, ellenkezőleg, a hősöket helyeztünk egy kész életkörnyezetbe. Nálunk senki nem váltja meg a világot, legalábbis szándékosan biztos, hogy nem…
- A képregény története három szálon fut. Kik a főszereplők és mit kell tudnunk róluk?
- A Hegy szintjei nagyban különböznek egymástól. Három hősünk három különböző helyről, egészen más élethelyzetekből csöppennek bele a történetbe, és sokáig egymástól teljesen független utakat járnak be. Ezek az utak persze később ütköznek, keverednek, átalakítják egymást.
- Mózes egy nyomozó az alsóbb rétegekből, akit kineveznek, és így a felső városok egyikébe kerül. A pitiáner bűnügyek helyett most a nemesek, a vallási és világi vezetők problémáit és bűneseteit kell megoldania, vagy éppen eltusolnia. A kinevezés miatt azonban elválasztják a családjától, a feleségétől, a nevelt fiától, és vér szerinti gyermekétől is. A családtagjai külön-külön is nagy szerepet kapnak a történetben, de természetesen ezek mind Mózeshez kapcsolódnak. (Pontosabban majdnem mind…) Mózes persze jó főhős módjára belekeveredik egy olyan ügybe, ami messze túlmutat a hatáskörén, és ami az egész Hegy életére kihat majd. Talán az ő története a leginkább emberi, hétköznapi de mégsem elhanyagolható, sőt mindenki számára ismerős problémákkal szembesül. Így is szoktuk becézni… Az emberi tényező.
- Második fő szálunk Teo. Márk és az én személyes kedvencem is. Sötét zarándok, doktor-mészáros, patkánykirály, sok néven nevezik, ugyanis igencsak ellentmondásos hírnevet szerzett a Hegyen belül. Ő az Egy Házának, a Hegyen belül egyeduralkodó egyházi (és politikai) alapú militarista vallásának a papja, azon belül is egyik fő inkvizítora. Ő kapja feladatul, hogy legyen úrrá a senkik problémáján, avagy azon új faj, vagyis rassz ügyén, akik komolyan elszaporodtak a hegyen belül, és akik különös képességeik miatt egyre nagyobb pánikot keltenek a hegy lakóinak körében. (Természetesen a hatalmát féltő egyház még inkább tart tőlük.) Teo rendkívül brutális és drasztikus módszerekhez folyamodik, ám így nem csak a közvéleménnyel, sőt paptársaival, de önmagával is szembe kerül. Anélkül, hogy spoilereznék, annyit elmondhatok, ő nem az, akinek hiszi magát, és egy egész odüsszeiát kell majd megjárnia a Hegyen belül, hogy kiderítse, ki is valójában. Igazi negatív hős.
- Gemin, harmadik karakterünk egy egészen más vonalat képvisel, hisz az ő története nem a Hegy gyomrában, hanem azon kívül játszódik, az úgynevezett Napvidéken, vagy Napföldön. Ő a Zugvadászok tagja, egy szervezeté, aminek egyetlen célja, hogy folyamatosan kutassa az életet a Hegyen kívül, valamint megvédje azt az esetleges külső támadásoktól. Gemin épp egy háromfős expedíción vesz részt, amikor rajtuk ütnek egy addig lakatlannak, sőt élhetetlennek vélt területen. Hogy kik, vagyis mik is támadták meg őket? Hát, olvassátok el a prológust.
- Annyit elmondhatunk, hogy Gemin története az emberi korlátok leküzdéséről, az élni akarásról és a spiritualitásról szól.
Ezeken kívül még sok mellékszál felbukkan, ezek kiegészítői, hangulatfestői, magyarázói a Hegynek, hisz mégis csak egy valóban működőképes világ látszatát kell fenntartanunk, és arra törekszünk, hogy az olvasó tényleg el tudjon veszni benne, hitelesnek tudja tartani ezt a jövőképet. (Már amennyiben tényleg a Földön járunk, és ez a jövő…)
- Egy előzményt már ingyenesen elérhetővé tettetek a neten, ez hogyan kapcsolódik a fő történethez?
- A prológus tulajdonképpen a három főbb, azaz az előbb említett szálakat vonultatja fel. Felvázolja az alapproblémákat, bepillantást nyújt a Hegy különböző szintjeinek világába, és felvet pár kérdést. Ennyi az egész, de a képregényben lesznek visszautalások a prológusra, szóval ennek olvasása erősen javallott a jövőbeli Hegy-kutatóknak.
- Bánk, a saját bevallásod szerint az alapötlet már több, mint 12 éve formálódik és eredetileg egy regénykézirat volt. Miért esett a választás a képregényformátumra? Mennyiben más képregényt és regényt írni?
- Ugyan a nagy áttörésre még várok, azért van egy kis belelátásom a regényírásba. Jelenleg is lázasan dolgozok két egymástól eltérő műfajú könyvön, a Hegy viszont első és egyenlőre egyetlen képregényes kezdeményezésem. Tényleg regénynek indult, de minden más írásomtól eltérően azt hiszem, már kezdetektől fogva képregényként élt a fejemben. Talán csak magamnak sem akartam bevallani. Ugyan igazi irodalom- és bátyám révén képregényimádó családból jöttem, bevallom, először magam is előítéletekkel viseltettem a képregények iránt. Még hogy nem bírhat akkora irodalmi súllyal, mint egy regény? Ugyan… Ma már belátom, hogy szűk látókörű voltam, de ehhez persze kellett pár akkor Magyarországon nyomtatásban meg nem jelent szuper-képregény. Szuper, de nem azért mert szuperhősökről szól, hanem mert természetfeletti erővel bíró írózsenik alkották őket.
- Képregényt és regényt írni ég és föld, és mégis elválaszthatatlan a két műfaj egymástól. Számomra legalábbis az… Mai napig novellaszerűen írom a fejezeteket, így egyrészt egy csomó dagályos baromság, amit öncélúan beleírok, nincs bent a letisztult végeredményben (hisz egy képleírás nem kerül be a képregénybe, csak maga a kép), másrészt Márknak nagyobb szabadságot is adok a panelek kialakításában. Néha hagyományos képregény-forgatókönyv formát is alkalmazunk, azaz képről-képre haladunk, de a képregény egy szabad műfaj, és nem akarom megkötni Márk kezét. Persze ehhez, a szabad együtt dolgozáshoz ilyen kreatív és nyitott gondolkodású rajzoló is kell, mint Márk, ami ritka…
- Mikor és milyen körülmények között találtatok egymásra és hogyan derült ki, hogy egyeznek az elképzeléseitek?
– A neten kutakodva találtam meg Márk rajzait. Képregényt akartam csinálni a Hegyből, és ehhez kerestem rajzolót. Márk volt az első, akit megkerestem az ötlettel. Szinte sorsszerű volt. Azóta is együtt csináljuk, és nem is akarnék más rajzolóval a Hegyen dolgozni.
- 2011 augusztusában érkezett egy email a felkéréssel, és amint elolvastam, örültem, hogy végre egy olyan történet vázát/ötletét látom magam előtt, amin én magam is örömmel dolgoznék. Volt már rá példa, hogy felkerestek, de egészen addig egy ötlet sem nyerte el igazán a tetszésem. Másrészt sokkal jobb olyasvalakivel dolgozni, akin látom, hogy objektíven fel tudja mérni a lehetőségeket, de mellette semmiképp sem kételkedik a munkájában és a céljaiban. Én is így állok hozzá a rajzaimhoz.
- Tényleg csak három év közös munka után, a 10. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon találkoztatok személyesen?
- Vicces, de tényleg így van, pedig egy ideig mindketten egy időben egy helyen éltünk, Budapesten, Az életünk mégis mindig gördített valami akadályt a személyes találkozás elé. Teljesen távmunkában született meg a prológus és az első rész is, mígnem a pályázat kapcsán végül találkoztunk. Egy napra minden összejött, ezen a napon volt Márk születésnapja is. Nem volt benne semmi furcsa, mintha egy ezer éve látott cimborával találkoztam volna.
- Pontosan. Igazából 3 éve kisebb nagyobb szünetekkel folyamatosan fenntartottuk a kommunikációt, ráadásul távmunkában is elég nagy volt az egyetértés, így ez személyesen sem okozott gondot.
- Márk, hogyan fordult a figyelmed a képregény, mint műfaj felé? Hogyan és milyen eszközökkel dolgozol?
- Mióta eszemet tudom, szeretem a képregényeket. Már párévesen is rongyosra nézegettem a Nils Holgersson és a Donald kacsa képregényeket, és már óvodában is lenyűgözött, mikor valaki behozta a Superman és Batman vámpíros sztoriját. Aztán jött az örök szerelem, a Pókember, középiskolában pedig a büfé helyett a miskolci antikváriumokban költöttem el a kajapénzt. Összegezve egyébként, olvasni és rajzolni is mindig szerettem, valahogy automatikusan jött, hogy a két tevékenység keresztmetszetébe eső műfajt is kedveljem.
- Eszközök tekintetében elég széles a skála. Szeretek mindent kipróbálni, és annak ellenére, hogy a Hegy digitálisan fog készülni (habár használok hozzá kézi rajzos vázlatokat is), azért főleg a hagyományos eszközök irányába húz a szívem. Ceruza, toll, filcek, sőt az akrilfestést is kifejezetten élvezem. Sokan meglepődnek, hogy én nem sokszor használok előrajzolást, csak leülök, elkezdem húzni a vonalakat, és kialakul valami. Sokszor az inkább gyerekekre jellemző „nyomhagyás örömét” érzem, mintsem valami konkrét alkotás igényét. Máskor pedig becsukom a szemem, megjelennek a figurák, és „lemásolom”, amit látok.
- Kinek mekkora része van a Hegy vizuális életre keltésében? Hogyan zajlik köztetek a munkamegosztás, miként készül el egy oldal?
- Először egyoldalú volt, hisz egy kész világötlettel és egy félig kész regénnyel állítottam Márkhoz. Ez nem tartott sokáig, és azóta már jobban megosztjuk a munkát. Én írom a sztorit, lejegyzem, hogy nagyjából mit szeretnék látni, de Márk lehel életet a projektbe, saját ötleteivel kiszínezi azt, és az első rész esetében már szabadabban, több alkalommal teljesen önállóan alakítja ki a panelek elosztását is. Mivel maximálisan megbízok benne, néha teljességgel rá hagyom a rendezői széket, máskor viszont nekem vannak ötleteim a rajzok, szövegbuborékok és az elrendezés terén. Egyfajta szimbiózis ez, a másik nélkül a Hegy nem működne, talán éppen ezért nem született meg a regény. Szükség volt a szikrára, amit Márk képvisel, amivel lángra lobbant a projekt.
- Azt hiszem, Bánk mindent elmondott. Nekem nagyon kényelmes megoldás ez így, ugyanis nagyon erős képekben jelenik meg minden a fejemben, filmszerűen, szinte mozgásban, így szeretem aszerint berendezni a képkockákat, viszont van amikor bizonytalan vagyok, vagy kevésbé tetszik az ötletem, ilyenkor nagyon jól jön a továbblendítés, és a másik meglátása.
- Mivel foglalkoztok civilben, és időtök mekkora részét áldozzátok a Hegy végső formába öntésére?
- Én magam civilben irodai munkát végzek, miután a média világában nem fűlött a fogam elhelyezkedni, bár alapvetően (vagy inkább papír alapon) ez vágna a végzettségembe. Még keresem az utam, bár minden szabadidőmet az írás tölti ki, és ebből most a legtöbbet a Hegy. Ha kell tízszer is újraírok egy részt, csak hogy tökéletesnek érezzem. Azt hiszem, ha beledöglök is, egyszer az írás lesz az egyetlen hivatásom, és könnyen lehet, hogy végül tényleg az írás és a megélhetés véres csatájában hullok majd el. Ez esetben remélem, létezik valami Valhalla-féle az íróknak.
- Egy animációs explainer videókat gyártó cégnél vagyok storyboard/layout artist. Mindemellett volt néhány szabadúszó vállalásom, de ezeket most egytől egyig lezártam, és a következő egy évnyi szabadidőmet javarészt a Hegy rajzolásával szeretném tölteni. Mindemellett néha rajzolok egy-egy illusztrációt, képregényoldalt a Magyar Szuperhős Mesék című, inkább kisebbeknek készült magazinhoz. A munkám mellett egyébként –ha mást nem csinálok- viszonylag sok időm van rajzolni, illetve már hozzászoktam a 3-4 párhuzamosan végzett grafikai munkához is, tehát mondhatjuk. hogy „benne van a bugi” a kezemben.
- A véleményetek szerint milyen a képregény helyzete Magyarországon? Követitek a hazai megjelenéseket, vannak kedvenc magyar vagy külföldi szerzőitek?
- Képregényben külföldi, csajban magyar… Legalábbis így gondoltam korábban. Véleményem szerint a mi generációnk egy új képregényes forradalmat, egy második reneszánszot élhet meg (talán felvilágosodást…), és hiszek benne, hogy a képregények hazai megítélése is változik. Drasztikusan változik. Szeretnénk, ha a Hegy is része lenne a magyar képregényes forradalomnak, ezért akartunk a fantasy vagy tudományos fantasztikum, de a mélyebb, klasszikus értelemében vett irodalmibb műfajok kedvelőinek is érdekes és élvezhető képregényt alkotni. Egy-két kedvencet azért mondanék, akik hatottak rám, a teljesség igénye nélkül: Alan Moore, Garth Ennis, Warren Ellis, Neil Gaiman, Todd Mcfarlane…
- Magyarországon a képregény műfaja még nincs komolyan véve, leszámítva azt az 1-2 ezer fős keménymagot, akik rendszeres gyűjtők. Igaz, hogy a mi szüleink idejében is volt már Kockás, meg a Pajtás magazinban is található volt néhány képsor, vagy oldal, de az egész valahogy megrekedt a gyerekképregények szintjén, esetleg történelmi vagy filmadaptációkban. Aztán a rendszerváltás idején beözönlöttek a szuperhősök, de még az is közelebb volt a gyerekekhez, mint célközönség. Na most, ha belegondolunk, ennek a generációnak, a most velünk egykorúaknak még csak most születnek gyerekei, akiknek tovább lehet adni ezeket az élményeket, és azok, akik akkoriban voltak gyerekek, még csak most találkozhatnak először igazán komoly művekkel (Mint például a néhány éve kiadott Watchmen). Szerintem el kell még telnie 10-20 évnek ahhoz, hogy kikapcsoljuk az emberek fejében azt a görcsös fogalomtársítást, hogy a képregény egyenlő az újsággal, ami csak 10 éves korig nem ciki. Fel kell nőjön még egy-két nemzedék, hogy ugyanolyan természetes dologgá váljon, mint könyvet olvasni.
- A magyar kiadványok közül a Peter Parker Pókembert és a Walking Dead-et követem figyelemmel, előbbit azért, mert a klasszikus történetek rajzait jobban szeretem, utóbbit inkább a története miatt. Képregényalkotók közül igazán nagy hatással Akira Toriyama, Jack Kirby, Stuart Immonen, Miwa Shirow és Mike Mignola voltak rám.
- Most, hogy konkrét, kézzelfogható visszajelzést kaptatok arról, hogy a Hegy akár egy könyvkiadót is érdekelne, mik a terveitek a jövőre vonatkozólag?
- Először is, reméljük, hogy minden rendben lesz a kiadással, és jövőre napvilágot láthat a képregénykötet. Hogy utána mit hoz a jövő, még számunkra is kérdés. Nagyon sok el nem mesélt történetünk van, de a Hegyben is sok el nem mesélt történet rejtőzik, szóval szeretnénk addig vinni, amíg csak lehet, amíg csak érzünk benne erőt és potenciált, és ameddig őszinte lelkesedéssel tudjuk csinálni. Magyarországon rettentő sok lelkesedés kell, hogy egy projekt életre kelljen, és még több, hogy életben maradhasson. Mi megkaptuk az első komoly visszajelzést, és be akarjuk bizonyítani, hogy készek vagyunk véghezvinni, amit elterveztünk. Talán többet is. Végül is egy hegyet már sikerült mozgásba hozni, de a valódi neheze csak most következik…
- A kis hazai piac ellenére is óriási lehetőségként éltem meg ezt. Az a jó, hogy én a projekten belül is kicsit rajongóvá váltam, ugyanis Bánk előttem is fejezetről fejezetre fedi fel a sztorit, és minél előrébb jutunk, annál jobban tetszik, és annál inkább úgy látom, hogy ennek a történetnek a képregény műfaján kívül is lenne lehetősége megállnia a lábán. De ennyire ne szaladjunk előre. A tervek a jövőre pedig igazán nem fognak változtatni az eddigi életvitelemen…Rajzolás éjjel-nappal.