A Witcher-könyvek és a játék főhőse, Geralt a fantasy Philip Marlowe-ja

Andrzej Sapkowskival, a vaják-könyvek szerzőjével, a Witcher videojátéksorozat főhősének kitalálójával beszélgettünk.

Geekz: Az első publikációja egy novella volt, a Fantastyka magazinban megjelent Vaják. Ezt aztán számtalan további novellák, idővel regények követték. Úgy tűnik, hogy a tipikus, a novelláktól a regényekig vezető írói fejlődési út az ön esetében egybeesett a Vaják univerzum felépítésével. 

Sapkowski: Ez valóban így van, de valamit muszáj ezzel kapcsolatban megmagyaráznom. Amikor ezt az írást elküldtem a Fantastyka magazinnak, nem létezett más közeg, ahol egy lengyel SF vagy fantasy szerző publikálhatott volna, mert rajtuk kívül senki más nem látott ebben anyagi szempontból fantáziát, és kockáztatni sem akartak. Az általános vélekedés ugyanis az volt, hogy az SF és a fantasy kizárólag az angolszászok műfaja, és senki sem fog egy hazai szerzőtől vásárolni. Ezután még hosszú időnek kellett eltelni ahhoz, hogy a lengyel kiadók is belássák, a lengyel szerzők igenis eladhatóak. Egyike voltam az első szerzőknek, akik meggyőzték erről a kiadókat. Talán nem a legelső, de egy az úttörők közül.

Geekz: A korai novellák mintha jellemzően a régió egy-egy jól ismert népmeséjén akartak volna csavarni egyet, így a kelet-európai ember számára egyszerre váltak ismerőssé, ugyanakkor meglepővé is. Már a legelső írásoknál megfogalmazódott önben valamilyen szinten a kelet-európai fantasy megalkotásának a szándéka, vagy a korai darabok célja mindösszesen az volt, hogy új fényben mutassa be ezeket a régi meséket? 

Sapkowski: Mindkét állítás igaz, és az olvasók tudatossága állt a háttérben. A lengyel olvasó – és ez nem csak az SF/F-ben igaz – nagyon sokat vár el, rossz írást nem lehet nekik eladni. És rossz írás alatt az egyszerű, kizárólag rutin szülte, klisés sztorikat értem. Az olvasók tehát kiemelkedő minőséget vártak és várnak el, és ennek megfelelően az első történeteim mind arról szóltak, hogy meggyőzzem őket: tőlem nem a századik Conan-szerű történetet kapják, amelyben egyre másra ölik az orkokat, és néha megbasznak egy nőt. Persze most sarkítottam, de azért a rajongók néha megkérdezik tőlem az összejöveteleken, hogy mikor írok már orkok lemészárlásáról. Általánosságban azonban rá voltam kényszerítve, hogy eredeti legyek, hogy különbözzek az angolszász íróktól. Ezért kölcsönöztem elemeket a szláv és a lengyel mitológiából, és ezért csavartam meg ezeket a meséket. Így tudtam elfogadtatni magamat az olvasókkal. 

Geekz: Akadnak kritikusok, akik a Vaják könyveket egy nagyon különleges zsáner alá sorolják be, és fantasy-noirként hivatkoznak rájuk. A noir jelleg több mindenben is testet ölt, elég csak a két főszereplőre, a Philip Marlowe-szerű Geraltra, vagy Yenneferre, a végzet asszonyára gondolnunk. Ugyanakkor a környezet egy kelet európai középkorral elegyített fantasy. Érdekes koktél, az biztos, ráadásul működik is. A kérdésem az, hogy ön szerint mi a kapcsolódási pont Mondjuk Raymond Chandler Los Angelese és a keleti blokk középkora között? 

Sapkowski: Ez így van. Sosem csináltam titkot abból, hogy Raymond Chandler nagy rajongója vagyok, és azt hiszem, a karakterem, Geralt, örökölt pár jellegzetességet Philip Marlowe-tól. Valószínűleg azért, mert Philip Marlowe sztorijai nem csak tucat detektívtörténetek, hanem egy kisemberről szólnak Amerika egy hatalmas és sötét városában. Szóval elképzelhető, hogy Geralt ugyanígy csak egy kisember egy hatalmas és sötét fantasy világban. Elég könnyű észrevenni, hogy Philip Marlowe is egy kívülálló ebben a bűnnel teli városban, amely tele van olyanokkal, akik szörnyű terveket dédelgetnek. És ugyanez igaz a vajákra is, aki alámerül ezzel az elutasítással teli mocsárban, ahol mindenfelől ellenségek veszik körül. És ez igaz valahol Yenneferre is, aki egyben szintén a klisék elleni harcom eredménye, hiszen ő nem az a fajta nő, aki csupán a főhős jutalma, és majd jól megbaszhatják őt a könyv végén.

Geekz: A fantasy nagypapájaként elsősorban Tolkient és a Gyűrűk urát szokás emlegetni. A Gyűrűk ura részben és nagyon nagy vonalakban arról szól, hogy megszületik egy új kor, az emberek kora, miután legyőztek egy ősi gonoszt. A Vaják univerzumában ez az új kor tűnik a valóságnak, és egy nem túl szép világ jött létre. Ha kifejezetten cinikusnak nem is mondanám az ábrázolásmódot, mindenesetre Tolkienhez képest (akinek persze teljesen más volt a megközelítése és a célja a Gyűrűk urával) hiányoznak a nagy hősök és a kegyetlen gonoszok. Az első pillanattól egy ilyen világ felépítése volt a célja? 

Sapkowski: Jaj, nem, ilyesmiről nem is álmodtam. Kezdetben ugyanis novellákat írtam, és a novellák jellegzetessége, hogy rövidek. Nincs helye bennük a vallások részletesebb leírásainak, vagy uralkodó családok genealógiájának, magyarán nem fér el bennük a kidolgozottabb háttérvilág. Egy novellának van eleje, közepe és vége. Ennyi.

Geekz: A regények középpontjában egy különös család áll: Geralt, Yennefer és Ciri. És a könyvek talán nem is annyira a tipikus világmegmentésről szólnak, mintsem egymás megvédéséről. Ez a különbség a Nyugat és a Kelet közötti eltérő gondolkodásmódból adódik? 

Sapkowski: Nem gondolnám. Ugyanis hasonlót az angolszász SF/F-ben is találni. Inkább a személyes megközelítés számít. Az egyéni világlátás. Ezt egyetlen szerző sem kerülheti el. Persze a könyveimben nem fog találni a magánéletemre utaló részleteket, de időnként felfedezheti bennük, hogy mit szeretek, mit nem szeretek, mit utálok, és miért lelkesedem igazán.

Geekz: Ezért választotta a fantasyt? Mert ebben a műfajban a szerző könnyebben elbújhat az olvasó elől, a mű és az író élesebben elkülönül? 

Sapkowski: Igen. Amikor megkérdezik, miért a fantasyt választottam, rendszerint azt válaszolom, ha valami mainstreamet írnék és nem fantasyt, akkor abból páran egyértelműen következtetnének arra, hogy mi mellett állok ki, és mi ellen küzdök. A történet megalkotásakor ugyanis egyik oldal mellett le kellene tennem a voksom: balos vagy jobbos, szovjetellenes vagy szovjetbarát. És akkor mindenfelől érkeznének a kommentárok, hogy hát ez az alak szovjetellenes vagy éppen antiszemita. De itt, a fantasyzsánerben, ugyan ki vádol meg azzal, hogy na ezt és ezt biztosan azért írtam, mert utálom az elfeket?

Geekz: Vagyis a zsáner a segítségére van, hogy objektívebben fejezze ki magát, nem törődve a konzekvenciákkal? 

Sapkowski: Az oroszok az egyik rajongói összejövetelen az kérdezték tőlem, hogy az egyik könyvemben, amikor az egyik királyság megtámadta a másik királyságot, amely már háborúban állt, és elfoglalták egy részét, az arra utal-e, amikor a szovjetek foglalták el Lengyelország egy részét, miközben a németekkel vívtunk háborút. Azt válaszoltam, dehogyis, ez egy fantasy, és az egésznek semmi köze az oroszokhoz. Amikor tovább faggatóztak, azt mondtam, hogy nézzétek, amit a könyvben ezek a kurafik műveltek, egyértelműen szemétség. Ám ez egyetemes dolog. Ez nem a szovjetekről szól. Ilyen dolgok történtek, és mindig történni fognak. Jön egy szemétláda, és mocsokságokat művel.

Geekz: Geralt helyzete a világban igencsak speciális. A vaják nem egy hatalommal rendelkező valaki, szóval ebből a szempontból a közemberekhez tartozik, és megérti őket. Ugyanakkor vajákként és mutánsként mégiscsak kívülálló, aki otthont és családot szeretne egy politikailag és etnikailag egyaránt zavaros korban. Mondhatjuk, hogy ez a szemszög manapság aktuálisabb, mint a kilencvenes években? 

Sapkowski: Igenis is, meg nem is. Számomra ez egy jó sztori volt, amit el akartam mondani. Semmi több. Nem szeretném, ha túl sok filozófiát látnának bele abba, amit csinálok. Történeteket írok, és próbálom ezeket érdekessé tenni. Szeretném, ha olvasmányosok lennének a sztorijaim, és örömet okoznának az olvasóknak. Nem kell ehhez sem filozófia, sem vallás.

Geekz: Ugyanakkor Geralt elég sokat filozofálgat. Szinte már egy fantasyvilágban tébláboló Hamlet. 

Sapkowski: De csak bizonyos mértékig (nevet). És tegyünk egy különbséget, az az ő filozófiája, nem pedig az enyém. Olyan figurának alkottam meg őt, aki elég sokat töpreng. Pont, mint Philip Marlowe.

Geekz: Pár szó a legutóbbi vaják kötetről, a Fecske-toronyról a rajongóknak? 

Sapkowski: Mit mondhatnék? Kérem, vegyék meg a könyvet, és olvassák el! Mielőtt Magyarországra jöttem, ellenőriztem a dátumokat, és húsz év telt el azóta, hogy ez a kötet megjelent Lengyelországban. Ami elég hosszú idő. És ez az utolsó előtti regény a vaják-sagából. Szóval, ami ezután jelenik meg (valamikor jövőre), az lesz a vaják-saga lezáró kötete. 

Geekz: Esetleg van valami hír a Husszita-trilógia magyar fordításáról? 

Sapkowski: Nagyon szeretném, ha lefordítanák. 

Geekz: Mi is nagyon szeretnénk. 

Sapkowski: A Husszita-trilógiát tartom a tour de force-omnak, tehát örömömre válna, ha a magyar olvasók is megismerhetnék. Az ügynököm mindenesetre rajta van a dolgon.

Geekz: Mit olvas mostanában? 

Sapkowski: Nem science fictiont vagy fantasyt. Tegnap kezdtem el Baldacci egyik krimijét. 

Geekz: És tetszik? 

Sapkowski: Igen, profi íróként ugyanis nem csak az érdekel, hogy mennyire érdekes a sztori, de az is, hogy milyen jól van megírva. Baldacci pedig nagyon jó író. 

Geekz: Íróként milyen tervei vannak? 

Sapkowski: Épp mostanában olvastam egy társalgást az interneten, ahol arról vitatkoztak, hogy George R. R. Martin vajon él-e még addig, hogy befejezze A tűz és jég dalát. Tehát öregembernek tartják. És hát akkor született, amikor én is: 1948-ban. Szóval, ha ilyesmit kérdez, az a válaszom, nem tudom (nevet).

Kövess minket Facebookon és Twitteren!

Üzenj a szerkesztőségnek

Uralkodj magadon!
A Geekz kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, sértő, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a Geekzről/444-ről!