1939. szeptember 1.: egy dátum, amely örökre beleégett az emberiség kollektív tudatalattijába. Legalábbis ezt a kijelentést követeli meg egy íratlan újságírói szabály, amelyről csak most tájékoztatott a MÚOSZ Kliséügyi Tagozatának osztályvezető-helyettese egy meglehetősen kioktató és ideges e-mailben. Érdekes és fontos dolgok történtek aznap, olyan események, amelyek a mai napig rányomják a bélyegüket mindennapjainkra: megszületik Lily Tomlin amerikai színésznő (Debbie, Bartlet elnök titkárnője Az elnök emberei negyedik évadjától), és bemutatják a The Adventures of Sherlock Holmest, a Basil Rathbone-Nigel Bruce-féle Sherlock Holmes sorozat második - egyesek szerint legjobb - részét. Mellesleg kitör valami világháború is a háttérben.
Mint már az első részben is említettem, a sikeres filmeknek folytatás jár, és ez A baskervillei kutya esetében sem történt másként: az előző rész veterán stúdiórendezőjét, a később tévérendezővé avazsált Sidney Lanfieldet egy másik veterán, az egyébként nem sok említésre méltó filmet összehozó Alfred L. Werker váltotta - jegyezzük meg, annak idején a rendező is legalább ugyanannyira fogyó eszköznek számított, mint a forgatókönyvíró. Ezen kívül - miután fókuszcsoportos kutatások, tesztvetítések és egyéb marketinges sámánkodás használata nélkül - rájöttek arra, hogy az előző film sikerét inkább a Holmes-Watson duónak köszönhették, így Basil Rathbone és Nigel Bruce kerültek végre a főcím elejére.
A The Adventures of Sherlock Holmes - aminek ki tudja milyen megokolásból a Világinternet Legnagyobb Filmes Adatbázisa csak Sherlock Holmest ad meg magyar címnek - a főcím szerint a már az előző részben emlegetett William Gillette által szerzett Sherlock Holmes színdarabon alapszik. Erős a kezdés: Moriarty professzort - annak ellenére, hogy az esküdtszék és a bíróság is nagyon szeretné elítélni gyilkosságért - ártatlannak találják. Azonban Holmesnak nem sok ideje van kitalálni, vajon a bűnözők Napóleonja éppen mit forgat a fejében, mert legújabb ügyfele, Ann Brandon aggódik a bátyjáért, aki halálos fenyegetést kapott. Mellesleg a korona is igényt tartana Holmes szolgálataira, ugyanis a Towerbe érkezik az India csillaga nevű gyémánt érkezik, amit mindenáron meg kell védeni…
Mondhatjuk, hogy a Sherlock Holmes a kánon alfája és omegája, mert itt van minden: Moriarty eszelősen bonyolult terve, hogy lóvá tegye Holmest, “Elemi dolog, kedves Watson”, nagyívű üldözés, gázláng és viktoriánus intrikák: nincs olyan későbbi inkarnáció, ami ne innen merített volna részben vagy egészben - amikor pl. Robert Downey Jr. Sherlockja 2009-ben teljesen belőve hegedűt penget néhány pohárban csapdába ejtett légynek, na az egy az egyben innen van. Basil Rathbone lubickol a szerepben, Holmes még sosem volt ennyire arrogáns, eltökélt, dinamikus - Watson pedig bohókás, értetlen és időnként nagyon-nagyon egyszerű. Noha nem mozdulunk ki Londonból, ha lehet, akkor a képi világ még gazdagabb, mint az első filmben: különösen izgalmasra sikerült a finálé üldözéses jelenete, amelyben Holmes Moriartyt kergeti a Tower lépcsőin.
Sajnos akármennyire is volt sikeres és maradandó a Sherlock Holmes, a történelem másképp akarta a folytatást: 1939-ben kitört a Világháború - ami különös hatással volt Sherlock további sorsára…
(folytatása következik)