Itt van 2015, és persze mindenki a Star Warst várja meg a Bosszúállók 2.-t meg az új Mad Maxet, James Bondot és Jurassic Parkot (Worldöt). Aztán még Del Toro Crimson Peakjét, Tarantino The Hateful Eightjét, Spielberg egyelőre cím nélküli hidegháborús thrillerét, Brad Bird Tomorrowlandjét, Guy Ritchie The Man From U.N.C.L.E.-jét, Ridley Scott The Martianjét, és A szürke ötven árnyalatát – na, jó, azt nem. És naná, hogy ezeket mi is várjuk (és még lehetne sorolni a címeket a Mission: Impossible 5.-től akár a – legyünk elvetemültek – Halálos iramban 7.-ig és a Terminator rebootig).
Ugyanakkor az év végi toplisták általában drasztikusan másképp néznek ki, mint az év eleji „ezeket várjuk a legjobban” előrejelzések, mert az ilyen halálra hype-olt filmeknek legalább a fele törvényszerűen úgyis csalódást okoz. Különben is, minek hívjuk fel a figyelmet olyan kétszáz milliós cuccokra, amiknek mostanra minden érdeklődő rég szarrá nézte a trailerét?
Főleg, hogy ezek mellett mindig felbukkan a „semmiből” egy egész rakás kisebb, izgalmas, érdekes, ne adj isten, eredeti alkotás (a stúdiófőnökök itt izzadva keresztet vetnek). Most összekapartunk 25, a mindenféle híroldalakon eddig többé-kevésbé mellőzött műfaji filmet, amelyekre minden geeknek érdemes lesz odafigyelnie 2015-ben. Aztán persze lehet, hogy jövő ilyenkor már ezeknek a nagy részén is röhögni fogunk…
American Ultra (r.: Nima Nourizadeh, sz.: Jesse Eisenberg, Kristen Stewart, Topher Grace, Walton Goggins, Bill Pullman, John Leguizamo)
A Project X rendezőjének második filmje Max Landis forgatókönyvéből: egy álmos kisvárosban egy folyton a békés beszívottság állapotában tunyuló fickó (nekem az ilyenről mindig Brad Pitt jut eszembe a Tiszta románcból) arra ébred, hogy barátnőjével menekülniük kell, mert valami múltbeli bűnért egy egész kormányzati kivégzőcsapatot küldtek a nyakukra (remélem, Goggins vezeti őket). Minden, de tényleg minden a helyén van egy fasza akcióvígjátékhoz.
Beasts of No Nation (r.: Cary Fukunaga, sz.: Idris Elba)
Cary Fukunaga, a True Detective és a szintén remek Sin Nombre rendezője (egyébként ő készíti Stephen King Az című könyvének új adaptációját is) egy 2005-ös regény alapján forgatta le afrikai háborús drámáját. A főszereplő egy Agu nevű fiú, akinek apját először egy polgárháborúban megölik a milicisták, később pedig őt magát arra kényszerítik, hogy álljon be gyerekkatonának. Ennyi alapján ez 2015 egyik legsúlyosabb filmjének tűnik (Fukunaga maga írta a forgatókönyvet is), és hát Idris Elba a főszereplője, ami sosem baj.
Black Sea (r.: Kevin McDonald, sz.: Jude Law)
A dolgok állása és Az utolsó skót király rendezőjének klausztrofób thrillerében Jude Law egy tengeralattjáró-kapitányt játszik, aki egy szedett-vedett legénységgel egy Fekete-tenger aljára süllyedt, arannyal teli, második világháborús német tengeralattjárót igyekszik kifosztani. A kapzsiság persze úrrá lesz az embereken, és a fedélzeten elszabadul a pokol. Már volt a filmnek pár premierje, és a kritikák ígéretesek. A Sierra Madre kincse a tenger mélyén.
Bone Tomahawk (r.: S. Craig Zahler, sz.: Kurt Russell, Patrick Wilson, Sean Young, Lili Simmons, Matthew Fox, David Arquette, Richard Jenkins, Michael Paré, Sid Haig)
Én azzal a szakállal bármiben elnézném Kurt Russellt, akkor is, ha egy régi telefonkönyvet olvasgat. Egyébként a film a horror és a western ritka metszéspontjába esik, és hát ott azért elég ritkán születnek remekművek – de bizakodjunk. A történet szerint négy bátor, vadnyugati férfi kerekedik fel lóháton, hogy kiszabadítsanak néhány elrabolt polgárt a barlangokban élő kannibálok markából.
Ex Machina (r.: Alex Garland, sz.: Oscar Isaac, Domhnall Gleeson, Alicia Vikander)
Alex Garland, a 28 nappal később és a Dredd írója ezzel a sci-fivel mutatkozik be rendezőként: Oscar Isaac egy fiatal programozót alakít, akinek egy gyönyörű nőként megépített mesterséges intelligencia teljesítményét kell kiértékelnie. De persze mindenféle érzelmi és személyi konfliktusok teszik egyre veszélyesebbé a tesztet. Ahogy Spike Jonze (A nő), Garland is a férfi és a nő, az ember és a gép viszonyát boncolgatja, csak ő egy pszichothriller keretei között. Tudtunkkal ez az egyetlen film a listán, aminek már magyar premierje is van: április 30-án mutatják be.
A Fall From Grace (r.: Jennifer Chambers Lynch, sz.: Balthazar Getty, Forest Whitaker, David Lynch, Vincent D’Onofrio, Paz Vega, Tim Roth)
David Lynch lánya még bőven nem tudott kilépni apja árnyékából (bár 2012-es horrora, a Chained már nem is volt rossz), de talán ezzel most sikerül – főleg úgy, hogy apuka is részt vesz a filmben, még ha „csak” színészként is. A Fall From Grace egy St. Louis-i detektívről szól, aki egy fiatal nőket öldöklő sorozatgyilkos nyomában jár, és közben maga is egyre mélyebbre süllyed a sötétségbe. A legjobb eredeti sztori díját ez alapján nem ez a film fogja elvinni, de atmoszférát teremteni eddig is tudott a rendező, úgyhogy ebből akár valami nagyon jó is kisülhet.
A Girl Walks Home Alone at Night (r.: Ana Lily Amirpour)
Iráni vámpírwestern – és kész, máris látni kell. De mondok jobbat: Ana Lily Amirpour romantikus horrora a tavalyi évet azzal töltötte, hogy állóovációkat és lelkes kritikákat gyűjtött be mindenfelé a világ filmfesztiváljain. A sztori egy poros iráni kisvároskában játszódik (Bad City!), amelynek lakóira egy magányos vámpír vadászik. Az A Girl Walks Home Alone at Night az eddigi vélemények szerint egy ponyva-, spagettiwestern- és horrorelemeket egymásba mosó, gyönyörűen (fekete-fehérben) fényképezett, fantasztikus zenével támogatott szerelmi történet. Minősítésében feltűnően sokat használják az „eredeti” szót. Jöhet.
Green Room (r.: Jeremy Saulnier, sz.: Patrick Stewart, Imogen Poots, Anton Yelchin)
Jeremy Saulnier író-rendező nagyot robbantott tavaly a független szcénában a Blue Ruinnal, amit én is kénytelen voltam beválasztani 2014 legjobbjai közé. Új thrillere, a Green Room egy punk bandáról szól, amelynek tagjai egyik koncertjük során tanúi lesznek egy skinheadek által elkövetett, brutális gyilkosságnak – és persze űzött vadakká válnak. A sztori pikantériája, hogy a fehér hatalmat hirdető fanatikus, kopasz állatok kegyetlen vezetőjét a joviális Xavier professzor és űrúriember, Picard kapitány, vagyis Patrick Stewart játssza.
Grizzly (r.: David Hackle, sz.: James Marsden, Thomas Jane, Billy Bob Thornton, Piper Perabo, Scott Glenn, Adam Beach)
Az alaszkai vadonban járunk, ahol két, egymástól elhidegült testvér (Marsden és Jane) nekivág az erdőnek, hogy levadásszon egy különösen nagy, veszélyes és vérszomjas grizzly medvét, ami már több emberrel is végzett. Szóval: állatos horror, és a trailer alapján nem is a legokosabb fajtából – viszont mi itt a Geekzen szeretjük az ilyet, még akkor is, ha kicsit butuska, és csak arra használnak benne egy Billy Bob Thorntont, hogy vészjósló félmondatokkal rémisztgesse a többieket. Egyébként egy ilyen filmhez képest elég impresszív a szereplőgárdája.
Harbinger Down (r.: Alec Gillis, sz.: Lance Henriksen, Matt Winston (ő Stan Winston fia))
Jó-jó, az, hogy egy speciális effektes fickó ír és rendez Kickstarterrel megtámogatott sci-fi/horrort… hát, fogalmazzunk úgy, hogy enyhén szkeptikus vagyok. Ugyanakkor a következő pár sort olvasva minden igazi geekszív köteles megdobbanni: egy Lance Henriksen (!) vezette halászhajó egy régi, szovjet űrjármű roncsaira bukkan, és a legénységet hamarosan nyálkás, csápos, alakváltó lények kezdik tizedelni. Mi több: az Alien és A dolog atmoszféráját idéző film trükkjeit kizárólag bábokkal, maszkokkal, stop-motionnel, gépekkel oldották meg. Oldschool a javából!
Hard to Get (r.: Zee Ntuli)
Ez a dél-afrikai, vadromantikus akciófilm már eljutott pár fesztiválra tavaly, és elég szép visszajelzéseket kapott. A hazai mozikba mondjuk valószínűleg ötven év múlva sem jut el, nemhogy pár hónap múlva, de azért érdemes lesz figyelni rá. A sztori egy kisvárosi szoknyavadászról és egy gyönyörű, karizmatikus tolvajnőről szól, akik percek alatt egymásra találnak egy bárban, majd kirabolják a helyi alvilági kiskirályt, és már repesztenek is Johannesburg felé, előttük új rablásokkal, mögöttük dühös fegyveresekkel.
High Rise (r.: Ben Wheatley, sz.: Tom Hiddleston, Jeremy Irons, Sienna Miller, Luke Evans, James Purefoy, Elizabeth Moss)
Ben Wheatley (A Field in England) és állandó forgatókönyvíró-társa, Amy Jump J. G. Ballard regényéből készít sci-fi/thrillert (máris nagyszerűen hangzik), egy meghibásodó luxustoronyházban egymás torkának eső, a társadalmi rétegek szerint külön csoportokba rendeződő emberekről. (Snowpiercer egy épületben?) A filmet egyébként vagy 30 éve próbálja tető alá hozni Jeremy Thomas producer, de csak mostanra álltak össze hozzá a csillagok.
In a Valley of Violence (r.: Ti West, sz.: Ethan Hawke, John Travolta, Karen Gillan, Taissa Farmiga)
Egy sor, már-már kínos lassúsággal építkező, feszült, nyomasztó atmoszférájú horrorfilm után Ti West gondolt egyet, és meglepően új vizekre evezett: westernt forgatott. Méghozzá a rendelkezésre álló tömör tartalomleírás alapján abszolút klasszikus hangvételű, Eastwood-féle revansdarabot: az 1890-es években egy férfi érkezik egy poros városkába, hogy bosszút álljon meggyilkolt barátjáért. A főhőst Ethan Hawke játssza, egyik segítőjét a doctor who-s Karen Gillan, a helyi seriffet pedig John Travolta. Érdekes lesz.
It Follows (r.: David Robert Mitchell, sz.: Maika Monroe)
Ahogy az A Girl Walks Home Alone at Night, úgy az It Followst is mindenféle fesztiválokon körülrajongták már tavaly. A sztori kicsit banálisnak hangzik: aki elkap egy természetfeletti szexvírust, azt egy mindenki más számára láthatatlan, megfoghatatlan gyilkos kezdi üldözni, és csak úgy menekülhet meg, ha az átkot átadja valaki másnak – természetesen szexszel. Ám a kritikák alapján messze nem valami cicis-véres exploitatonről, hanem egy nagyon is hatásos, átgondolt, rendkívüli atmoszférával bíró paranoia-horrorról van szó.
Jane Got a Gun (r.: Gavin O’Connor, sz.: Natalie Portman, Noah Emmerich, Ewan McGregor, Joel Edgerton)
Western női főszereplővel – ilyen is ritkán van. Natalie Portmannek egykori vőlegénye (Edgerton) segítségével kell megvédenie sebesült férjét (Emmerich) egy bosszúszomjas, kegyetlen banda elől (vezetője: McGregor). A Jane Got a Gun már most híresen problémás filmnek számít: bajos volt a forgatás (azzal kezdődött, hogy az eredetileg kiválasztott rendező – Lynne Ramsay – egyszerűen nem jelent meg), a premiert pedig már többször elhalasztották (eredetileg tavaly augusztusban mutatták volna be). Mindenesetre érdekesnek tűnik, bár félek, hogy westernként a színvonalától függetlenül bukásra van ítélve.
Krampus (r.: Michael Dougherty)
Karácsonykor egy Krampusz (valójában egy démon) garázdálkodik a világban, és felkeresi azokat, akik az elmúlt évben csúnyán viselkedtek – de nem virgácsot fognak kapni tőle. Ez a horrorvígjáték igazából egy nagy kérdőjel, bármi lehet belőle, csak azért éreztem kötelességemnek megemlíteni, mert mégiscsak Michael Dougherty író-rendező munkája, akinek az elmúlt évek egyik legnagyobb horrorfilmes meglepetését, a Trick ’r Treatet is köszönhetjük (egyébként annak is jön a második része, de majd csak 2016-ban).
Legend (r.: Brian Helgeland, sz.: Tom Hardy, Emily Browning, Christopher Eccleston, David Thewlis, Chazz Palminteri)
Ideje volna, hogy a Szigorúan bizalmasért anno forgatókönyvírói Oscart nyert Helgeland ismét durrantson valami nagyot – talán új bűnthrillerével, a Legenddel sikerül. A film a Kray-ikrek (Tom Hardy) történetét meséli el, akik a ’60-as évek leghírhedtebb londoni gengszterei voltak. Egyikük paranoid skizofréniával küzdött, amelyet testvére igyekezett kordában tartani – Helgeland a szervezett bűnözésben való felemelkedésük (és bukásuk) mellett a kapcsolatukat is górcső alá veszi.
Midnight Special (r.: Jeff Nichols, sz.: Joel Edgerton, Michael Shannon, Kirsten Dunst, Adam Driver, Sam Shepard)
Jeff Nicholsra a Take Shelter és a Mud után egyértelműen muszáj odafigyelni. A Midnight Special az első stúdiófilmje, egy sci-fi/thriller, amit ő afféle menekülős mozinak írt le – egy apa rájön, hogy fia különleges képességekkel rendelkezik, mire útra kelnek, hogy megszökjenek azok elől, akik ezeket a képességeket felhasználnák a saját céljaikra. Nichols azt mondta, olyasféle hangvételű filmet kell elképzelnünk, mint John Carpenter Starmanje.
Mr. Holmes (r.: Bill Condon, sz: Ian McKellen, Laura Linney, Roger Allam)
Ian McKellen az idős Sherlock Holmest játssza. Van még kérdés? A film Mitch Cullin 2005-ös, A Slight Trick of the Mind című Holmes-regényén alapul, amelyben a rég nyugdíjba vonult, 93 éves magándetektív 1947-ben mesél a fiának az életéről, többek közt egy megoldatlan rejtélyről is, miközben egykor briliáns elméje lassú hanyatlásával harcol. Szóval borítékolhatóan nem csak fordulatos lesz a sztori, hanem szomorú is, bár az író és a rendező személye nem különösebben biztató.
Project Almanac (r.: Dean Israelite)
Négy tinédzser rábukkan egy időgép terveire – mi mást is tehetnének, minthogy megépítik a masinát, és kisajátítják maguknak a történelmet: átírják a múltat, hogy a lehető legfrankóbb életük legyen. Pénz, szerelem, amit csak akarsz. Csak hát életbe lép a pillangó-effektus, és az egész világ elkezd elbaszódni körülöttük. Az időutazós sci-fik mindig trükkösek, és a Project Almanac esélyeit nem igazán javítja, hogy a holtunalmasra koptatott found footate-formátumot erőlteti, mégis látok benne potenciált, és az első vélemények is egészen jók.
Regression (r.: Alejandro Amenábar, sz.: Ethan Hawke, Emma Watson, David Thewlis)
Lassan másfél évtizede várom, hogy Amenábar visszatérjen a műfajfilmekhez, hát most végre megtette. A Regressionben egy apát azzal vádolnak, hogy molesztálta a lányát (Watson), ám a férfi semmi ilyesmire nem emlékszik. Egy nyomozó (Hawke) utánajár az ügynek, és egy pszichológus (Thewlis) segítségével egy sátánkultuszos összeesküvésre derít fény. Zaftos sztori, jó kezekben (Amenábar saját forgatókönyvéből dolgozott), akár az év thrillere is lehet belőle.
The Revenant (r.: Alejandro González Inárritu, sz.: Leonardo DiCaprio, Tom Hardy, Domhnall Gleeson, Lukas Haas)
Még alig hevertük ki a Birdman zsenialitását, már jön is a következő González Inárritu-opus, ráadásul ez is egy igencsak tiszteletet parancsoló szereplőgárdával. Az igaz történeten (és Michael Punke regényén) alapuló, XIX. századi revansfilmben DiCaprio egy prémvadászt alakít, akit egy medve- és indiántámadás után sebesülten magára hagynak a társai (többek közt Hardy) a vadonban, ő pedig úgy dönt, hogy ez bosszúért kiált. A fanok megint kapálózhatnak majd DiCaprio Oscarjáért.
Tales of Halloween (r.: Neil Marshall, Lucky McKee, Andrew Kasch, Axelle Carolyn, Darren Lynn Bousman, Adam Gierasch, Mike Mendez, Dave Parker, Ryan Schifrin, John Skipp, Paul Solet)
A horroantológia az utóbbi években ismét divatba jött, hát itt van egy újabb, ezúttal tíz rövid sztorival, amelyeket Halloween témája és egy amerikai kertváros köt össze. Neil Marshall és Lucky McKee önmagukban is elegendőek a „látni kell” billoghoz, rajtuk kívül pedig lesznek még baltás gyilkosok, földönkívüliek, manók és mindenféle szörnyetegek. Természetesen Halloweenykor mutatják be.
Triple Nine (r.: John Hillcoat, sz.: Woody Harrelson, Aaron Paul, Kate Winslet, Chiwetel Ejiofor, Norman Reedus, Casey Affleck, Gal Gadot, Anthony Mackie, Michael Pena)
Az ajánlat és Az út rendezője (és ez már elég is a mozijegyhez) finoman szólva illusztris szereplőgárdával forgatta le új heist-moziját. A Triple Nine egy csapat korrupt zsaruról szól, akiket belezsarolnak egy lehetetlennek tűnő rablás végrehajtásába – és egy újonc rendőrnek a rablást fedező megölésébe. A projekt egyetlen gyanús eleme Matt Cook forgatókönyvíró, aki… eddig még nem csinált szart sem. De reméljük, nem véletlenül került a fenti, finoman szóval szép társaságba.
Victor Frankenstein (r.: Paul McGuigan, sz.: Daniel Radcliffe, James McAvoy, Jessica Brown Findlay)
A cím becsapós, mert Mary Shelly klasszikusának új adaptációja pont nem a McAvoy alakította Frankenstein (vagy a teremtménye), hanem a szolgája, Igor (Radcliffe) körül forog, az ő szemszögéből meséli el a történetet. A nyilvánvaló okok mellett (érdekes koncepció, szimpatikus szereplőgárda) azért is érdemes figyelmünkre a film, mert Max Landis (Az erő krónikája) írta a forgatókönyvét. Del Toro Crimson Peakje mellett ez lehet az év másik nagy gótikus horrora.
+1:
Galveston (r.: Janus Metz Pedersen, sz.: Matthias Schoenaerts)
Nic Pizzolatto, a True Detective atyjának általunk is agyondicsért regényéből készült adaptáció (egy piti, rákbeteg alvilági behajtóról, aki egy kurvával menekül egykori munkaadója elől), simán az év egyik sleeper hitje lehet. Amiatt sem kell aggódni, hogy esetleg nem lesz hű az eredetihez, mert Pizzolatto maga írta a forgatókönyvet (és hozta magával a True Detective egyik epizódjának dán rendezőjét). Azért csak pluszként került a listára, mert bár az imdb 2015-re ígéri, semmi nyomát nem találom annak, hogy a forgatás tényleg elkezdődött volna az eredeti tervek szerint, vagyis októberben. (Ez a gond az ilyen „kis” filmekkel: a Star Warsról akkor is rögtön hír van mindenfelé, ha Abrams tüsszent egyet, ezekért meg valóságos kutatómunkát kell végezni.)
+1 rövidfilm:
The Mill at Calder’s End (r.: Kevin McTurk, sz.: Jason Flemyng, Barbara Steele)
Bábhorror! Avagy újabb kickstarteres projekt, újabb szívet melengetően oldschool megvalósítással: Kevin McTurk a bunraku nevű, klasszikus japán bábszínház módszerével meséli el gótikus rémtörténetét. A sztoriról nem sokat lehet tudni, de a nyálképzést elősegíti, hogy az alkotók Edgar Allan Poe-t, H. P. Lovecraftot, a ’60-as évek Hammer-horrorait és Mario Bava filmjeit jelölték meg inspirációként. És aligha vicceltek, ugyanis megnyerték maguknak az egyik karakter hangjához Barbara Steele-t, az oridzsinal sikolykirálynőt, a koncepciós rajzokat pedig Hellboy atyjára, Mike Mignola képregényesre (és társára, Guy Daviesre) bízták. (Itt a kickstarteres oldal egy rakás képpel és infóval.)
