A sötéten félelmetes, ugyanakkor megmagyarázhatatlanul vonzó kanadai vadvidék egy kicsiny falvában kegyetlen gyilkosság történik. A lakók egy mitikus szörnyre gyanakszanak, ezt a nézetet osztja az elhunyt férje is, az okkultizmusban mélyen hívő Lord Penrose. Azonban Holmes jóval szkeptikusabb, és amikor kézhez kapja Lady Penrose segélykérő levelét, amelyet még halála előtt adott fel, el is halasztja hazaútját Angliába. Mert a természetfelettinél csak egyetlen dolog alattomosabb és kegyetlenebb: az ember.
A történet ismerősen hangzik, és nem is kell visszalapoznunk cikksorozatunk első darabjához, hogy felmerüljön bennünk a gyanú: ez bizony nagyon hasonlít A baskervillei kutyához. Ugyanolyan vadregényes vidék - ezúttal Kanada, hiszen még háború van -, titokzatos, gonosz szörny és gyilkosság. Nos, a hasonlóság lehet, hogy nem a véletlen műve, mindazonáltal ha szigorúan vesszük, a Universal még nem nyúlt ehhez a történethez, akár újra is adaptálhatták volna. De nem tették. És milyen jól…
Holmes és Watson meg is érkeznek La Mort Rouge faluba, ahol szép lassan kiderül, hogy az áldozat korántsem az, akinek mondta magát… Ellentétben mondjuk a Sherlock Holmes szembenéz a halállal, a fordulatok egyáltalán nem annyira színpadiasak, a forgatókönyv jóval nagyobb gonddal készült. Ugyan Watson ugyanolyan botladozó idióta, mint amilyennek Nigel Bruce mindig is szánta, ezúttal egy fokkal kevésbé idegesítő, Rathbone Holmesa viszont jóval kevésbé ugráló és természetfelettien zseniális - ami mondjuk halálba idegesített a Sherlock Holmes Washingtonban esetében -, hanem olyan, amilyennek lennie kell: logikus és érvelő.
Nyilván az írókat egyikünk sem ismeri, mindazonáltal régivágású stúdiószerzők voltak, írjunk le a nevüket, mert megérdemlik: Paul Gangelin, aki a Brewster milliói vagy Szórd a pénzt és fuss! néven ismert film 1935-ös eredetijét (!) írta, Brenda Weisberg (née Goldie), a harmincas-negyvenes évek béfilmjei mellett neki köszönhetjük az összes családi szitkom előképének számító My Dog Rustyt és Edmund L. Hartman, aki az ötvenes-hatvanas évek amerikai televíziózásában számított alapembernek.
A Sherlock Holmes és a vörös karom nagyszerű szórakozás, talán a Universal sorozat legjobb darabja. És ugyan az áthallásokat a sorozat első darabjával nem nehéz észrevenni, saját jogán egy konzisztens, remek sztori, végre távol az ágyúzás zajától.