A vesszőből font ember

wicker-man.jpgA horror maga az ismeretlen. Mindig az a legfélelmetesebb, ami kívül kerül az értelmezhetőség tartományain, hatalma önnön felfoghatatlanságából táplálkozik. A rémség erejét a sokk jelenti, ami eluralja elménket, ami ellen tehetetlenek vagyunk. Egyetlen módja, hogy szembeszállhassunk vele, ha képessé válunk kielemezni, közel kerülünk hozzá annyira, hogy megfejthessük. Nem zárkózhatunk el a lehetetlentől, saját hitrendszerünk kizárólagossága egy ponton túl nem támaszt, inkább bilincset jelent. Mikor egy nyilvánvaló veszélyhelyzetben makacsul hajtogatjuk, hogy: "Ez nem történhet meg", öntudatlanul öltjük magunkra az áldozatszerepet, hóhérainkat akaratlan felhatalmazva, hogy tegyék a dolgukat.

Howie rendőrőrmester (Edward Woodward) egy ismeretlen feladótól származó levél hívására a festői szépségű Summerisle szigetére utazik, hogy végére járjon a hónapok óta eltűnt kislány, Rowan rejtélyes ügyének. A helyszínre érkezve gyorsan tudomására hozzák, hogy nem éppen szívesen látott vendég, a lakók kitérő, vagy egyenesen értelmezhetetlen válaszokat adnak kérdéseire, gyanakodva figyelik ténykedését, nyomozását szándékosan ellehetetlenítik, és lassan az is kérdésessé válik, hogy jelenlétének tényleg a lány eltűnése-e az oka. Egyre inkább úgy tűnik ugyanis, hogy Rowan nem is létezik.

wicker man1.jpgA film alapkonfliktusa az őrmester keresztény hite és a szigetlakók pogány rítusai, az ősi kelta hagyományokon nyugvó életvitelének összeegyeztethetetlenségéből fakad. Howie cselekedeteit a vallás határozza meg, emberi gesztusokra sem kapacitása, sem igénye nincs. Minden eseményt a hit szűrőjén keresztül fogad be, a világot csak a szentíráshoz és a törvény betűjéhez való viszonya által hajlandó értelmezni. A közvetlen tapasztalásnak az esélyétől is elzárkózik, az élet élvezeteit cél nélküli, súlyos eltévelyedésekként kategorizálja. A testi gyönyör ismeretlen előtte, undorral vegyes felháborodással szemléli a szigeten zajló szakadatlan bacchanáliát. Személyiségét hivatásának és istenének rendeli alá, egyenruháját a külső ingereket hárító lovagi páncélként viseli, amitől csak a fináléban válik meg: sokatmondó, hogy egy bohócjelmezre cseréli le.

Tragédiája önként vállalt szerepének következménye, sorsa beteljesedése, minden tettével támogatott, precízen eljátszott alakítása predesztinálja a mártírszerepre. A bizonyosság, hogy a helyes, a felsőbb hatalmaknak tetsző úton jár, kíméletlen cáfolatra kerül, de ő kétségbeesetten ragaszkodik istenéhez akkor is, mikor végleg tudatosulnia kellene benne magára maradottságának. Elhivatottsága csodálatra méltó, ugyanakkor miatta nem találja helyét a világban. Ott, ahová a sziget közössége tart, nem releváns az értékrend, melyet képvisel.

A sziget világa kezdetben minden furcsasága ellenére ártalmatlannak, megmosolyogtatóan bohókásnak tűnik (-Mi a májusfa?-kérdezi a tanítónéni kedvesen. -Fallikus szimbólum!-felelik a kislányok kacagva), a lakók fokozatosan válnak fenyegetéssé, kérlelhetetlen kivégzőosztaggá. Briliáns, ahogy a film a zenehasználattal először az édeni állapotok megjelenítését támogatja, majd a fináléban az életigenlést hirdető, üdvözült extázisban énekelt dalocskával a lángoló vessző-monstrum képeit festi alá. A szigetlakók a külvilág szabályrendszerét, törvényeit teljes mértékben figyelmen kívül hagyják, fel sem merül bennük azok elfogadásának gondolata. A rendőrre szánni való makacssággal küszködő, gyermeteg csodabogárként tekintenek, egy pillanatra sem tartanak tőle, inkább csak neheztelnek rá, amiért okvetlenkedésével megpróbálja tönkretenni szórakozásukat. Alig palástolják véleményüket, nem csak a háta mögött súgnak össze, egyenesen a képébe nevetnek. A hitük lényegét kétségbe vonó felvetésekre csak legyintenek, a tévedés lehetőségétől a rendőr vallási meggyőződéséhez hasonló vehemenciával határolódnak el. Ily módon nem is vonhatók felelősségre: az emberáldozat csak annyira tűnik kegyetlennek számukra, mint egy karácsonyi pulyka felszeletelése. Egyedül a sziget teljhatalmú ura, Lord Summerisle (Christopher Lee női ruhában félelmetesebb, mint Drakula) arcán láthatjuk megvillanni a racionális kétkedést, ő némiképp tisztában van tettei súlyával, hatalmát kockáztatná azonban, ha meghátrálna.

A filmben ábrázolt szertartások (még a címben szereplő is) egytől-egyig valós alapokon nyugszanak, riasztó belegondolni, hogy egyesek akár ma is élhetnék ezek szerint mindennapjaikat. A szigetlakók hitvilága csak első látásra tűnik felfoghatatlannak, valójában kényelmetlenül közel érezhetjük magunkhoz, sőt, mindenki számára vonzó aspektusai is akadnak: a halálfélelem ismeretlen számukra, a szexualitást a puszta gyönyör miatt képesek élvezni, a természettel való teljes harmóniára törekednek. Távolról sem romlott, vagy rosszindulatú emberek ők, pusztán gyökeresen másként látják a világot, mint a felvilágosultnak kikiáltott többség. Más kérdés, hogy ennek következményeként gondolkodás nélkül a vágóhídra küldik azt, akit arra tartanak érdemesnek. A ceremónia, ami áldozatuk számára a poklok poklát jelenti, nekik a föld termékenységét, a megújulást szimbolizálja, az elfeketedett tetem nyomában hitük szerint virágzó élet fakad. Eltökéltségük okán különösen félelmetesek: a végletekig kitartanak amellett, hogy amit tesznek, a lehető leghelyesebb.

the-wicker-man-parade-animals.jpgA maga korában "a horrorfilmek Aranypolgára"-ként emlegetett A vesszőből font ember egyedülálló atmoszférájával és zavarba ejtő gondolatiságával nyújt felkavaró élményt, hátborzongatóan delejes fináléja pedig a valaha készült legerőteljesebb rémfilmek közé emeli. Hatása napjainkban is kimutatható: a Vaskabátok például nem létezne nélküle, a Simon Pegg által alakított Nicholas Angel egy markáns Howie-paródia (Woodward fel is tűnik a filmben egy mellékszerepben), de nyilvánvalóan Twin Peaks lakói is sokat köszönhetnek Summerisle közösségének, sőt, a film nélkül az Angyalszív pokoli New Orleans-a sem lenne olyan földöntúli hely, amilyennek megismertük. Robin Hardy rendező lassan, türelmesen állít csapdát nézőjének, mesteri praktikákkal tereli el a figyelmét, hogy aztán kegyetlenül kiforgassa keretéből a valóságot.

Iszonyatos konklúziója szerint a gonosz bennünk van: pusztán egy isten szükségeltetik hozzá, hogy felszínre hozzuk.

Kövess minket Facebookon és Twitteren!

Üzenj a szerkesztőségnek

Uralkodj magadon!
A Geekz kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, sértő, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a Geekzről/444-ről!