Kereken huszadik évfordulóját ünnepelte e héten a videojátékok talán legnagyobb, ugyanakkor hivatalosan kizárólag a szakmának fenntartott mekkája, az Electronic Entertainment Expo, vagyis a hagyományosan Los Angelesben megtartott E3 (azaz a Rendezvény, Amitől Egy Évtizede Áhítjuk A Half-Life 3 Bejelentését). Különösebben nyilván nem kell bemutatni, de azért a rend kedvéért álljon itt, hogy ez az a bizonyos esemény, ahol a fő és valamivel kevésbé főbb, ám feltörekvő játékkiadók és -fejlesztők hatalmas csinnadratta közepette megszellőztetik a következő egy-két évre szánt projektjeiket, nagy általánosságban elméláznak azon, mennyire jó évet is zártak, meg amúgy istenesen próbálják meggyőzni a szaksajtót önnön faszaságukról.
Persze az online újságírás, a blogok, a megjelenés előtt kiszivárgott videók, vagy a livestreamek korában az exkluzivitás már rég nem bír semmiféle jelentőséggel, a hírekre viszont sokan vagytok kíváncsiak, így azon normális életvitelt folytató olvasóink kedvéért, akik az elmúlt három nap során nem értek rá folyamatosan streameket nézni, összeszedtük a lényeget. Ott lenni sajnos nem sikerült, a kiadók standjainál az egyes demókat kipróbálni nem tudtuk, de azért odafigyeltünk. E3, ahogy a Geekz látta.
Microsoft: Az egész hóbelevancot a Microsoft nyitotta, ráadásul a konkrét sajtóetetés előtt még kábé félóráig húzták az idegeinket a mini-showjukkal. Ami önmagában elég uncsi volt, bár egy-két figyelemfelkeltő húzásuk akadt szerencsére, mint a begördülő busz, az elejére szegezett mutánssal. Ez a saját bevallásuk szerinti nagy dobásuk, a Sunset Overdrive beharangozójaként funkcionált, és habár engem egyáltalán nem fogott meg a játék, a köré csapott felhajtás mókás volt.
Ezután indult a rendes konferencia, igyekeztek is rögtön leszögezni, hogy csak játékokkal fognak foglalkozni, nyilván meg kellett nyugtatni mindenkit a tavalyi konzolközpontú előadás miatt. Játékokban aztán nem volt hiány, meglehetősen pörgősre sikerült a felhozatal prezentálása, de darálni kellett, mert volt mit. Az első videó a Call of Duty: Advanced Warfare-é volt, ami a tavalyihoz hasonlóan játékmenetet mutatott, méghozzá az elvárt/megszokott faltól-falig és kapkodod a fejed akció keretén belül (helicarrierben kezdünk, belezuhanunk egy felhőkarcolóba, lezúzunk az aljába, drónok jönnek, a többit el tudjuk képzelni). Nyilván egy action-shootert mivel máshogy lehetne felvezetni (mondjuk úgy, mint a The Division-t, de hopp, várjunk csak, abból is láttunk gameplayt), viszont ugye már senki nem hiszi el, hogy egy kvázi moziélményt nyújtó vid alapján eldöntsük, milyen maga a játék. Szóval nagyon faja, látványos, moziszerű, de ennyi. Mint az E3, csak kicsiben.
Volt szó a Forza Horizon 2-ről, majd az Evolve következett, amiből ugyan mutathattak volna többet is, de a szorosan a nyomában lihegő Assassin's Creed: Unity rögtön feledtetett minden mást. És habár nem bizonyult eget-földet rengető újdonsághalmaznak, a bemutatott játékrészlet engem - újfent - meggyőzött. Ha a Unity csak ugyanannyira lesz jó, mint a Black Flag, ami az összes AC-t laza mozdulattal verte kenterbe, már megérte a dolog. Állítólag a forradalom tüzében lángoló Párizzsal az eddigi legnagyobb bejárható területet kapjuk, emellett hivatalosan is megerősítették a négyfős co-op játékmódot, bár ez engem cseppet sem érdekelt - aki szereti az AC-t, az tudja: csak elindítod és megszűnik a külvilág.
Egyébként, ahogy az AC: Unity bizonyítja, voltak átfedések a sajtókonferenciák között, mert a Ubisoft engedékenyen hagyta lelőni a fejőstehene poénját az Xbox One kiváltságosságáért cserébe, ugyanis erre a konzolra lesznek először elérhetőek a DLC-k. Ugyanígy tettek az új Dragon Age epizóddal (persze ezúttal az EA a ludas), az Inquisition-nel, ebből egy rendkívül pofás videót kaptunk az arcunkba - megköszöntük illdelmesen, majd lapoztunk tovább. A Microsoft nagy hangsúlyt helyezett az Infamous és Prototype nyomdokain feltörni szándékozó Sunset Overdrive-ra, ami első látásra amúgy mókás, de játékmenetét tekintve túl őrült, hogy igaz legyen. Mindenesetre nem sajnálták róla a spotlightot.
Fun fact: a Dead Rising 3 Xbox One exkluzív DLC-je a keresztségben a - kapaszkodjatok meg - Super Ultra Dead Rising 3 Arcade Remix Hyper Edition EX Plus Alpha nevet kapta. Persze insider joke a drágám, hiszen Capcom karakterekkel lehet benne folytatni a zombiirtást. Ezután valami táncikálós játék jött, de nem emlékszem mi, mert itt mentem ki sörért. Következett a Fable Legends, ami merészen az overlord alapú társasok receptjét vetette be, vagyis a Főgonosz amolyan stratégiai játékként manipulálhatja a terepet. Ez elsőre nagyon jól hangzik, főleg a négyfős co-op tudatában - viszont a számszeríj itt is géppuskaként kerepel és... hát na, Fable.
Az újdonság erejével ható Ori and the Blind Forest (ami kinézetre kiköpött Ghibli anime) megható perceket okozott, amit Master Chief tesztoszteron-túltengése oszlatott el. A Halo: The Master Chief Collection az eddigi négy Halo játék Xbox One verzióját (1080p, 60fps) foglalja magában, illetve egy Halo 5 bétakulcsot. Ezután felvonult az indie szcéna, majd a vége felé egy igazi nagyágyút kaptunk: Rise of the Tomb Raider. Roppant hangulatos render tréler adta tudtunkra, hogy az előző TR játék nagy hatással volt Larára, így nem kell félnie senkinek, hogy Tomb Raider nélkül maradna. A befejezést elkényeztetésnek szánhatták, mert egy piszokjó The Witcher 3 és egy "kábé erre számítottunk" The Division gameplay zárta a sort. A The Division-t ez alapján semmiképp nem írnám le, a behavazott New York hangulata simán elvitte a hátán az egészet. A vajákról meg nem is szükséges szót ejteni, nemesedik az évekkel, mint a jó bor.
Levetítették még az eredetileg tavalyra ígért előzetest is a Doom 4-hez - ahhoz a játékhoz, amit még 2008-ban jelentettek be (csak nyugodtan fiúk, el ne siessétek). A videóból nem derül ki valami sok, sőt, szinte semmi, viszont meglehetősen badass, azt meg kell hagyni.
A Microsoft mindent az Xbox One promótálására vetett be, és amikor azt mondták, hogy nem a konzol lesz a főszerepben, nem hazudtak - viszont nagyon ügyesen csempészték bele mindenbe a nextgen masinájukat. Rengeteg, elsőként a One-ra kijövő DLC-vel villantottak, és habár a felemás Sunset Overdrive-on kívül más új Intellectual Property-t (IP, szellemi tulajdon, tulképp maga a játék, a levédett cím) nem láttunk tőlük, élménygazdag bemutatót köszönhettünk a redmontiaknak. (Desrix)
Electronic Arts: Az EA már inkább hozta a formáját, tekintve a rengeteg sportjáték megszokott, évenkénti újrázását, amiknek bemutatásától jótékonyan eltekintek. Ha a Microsoft konferenciája zsúfoltra sikeredett (amiért nem bántjuk), akkor az EA-é elég soványka lett - mindössze egyórás sajtóprezentációjuk nagyjából le is fedte az EA kreatív részlegének munkásságát, én személy szerint egyáltalán nem estem hasra tőlük.
Az egyik legnagyobbat szóló petárdájuk a régóta polcon porosodó Star Wars: Battlefront új része lett: jó érzékkel indítottak a multimóka olyasféle ízelítőjével, ami az összes jóérzésű fanboy szemébe könnycseppet varázsol. Minden hájjal megkent gazemberek, én mondom, de a francba is, shut up and take my money! Nem kisebb cím követte a sorban, mint a jól bevált IP-k táborát erősítő Dragon Age: Inqusition. A Microsoft már átnyújtotta a beharangozót, ideje volt konkrét játékmenetet mutatni, illetve valami háttérinfót is adagolni, és ezt az új karakterek képében kaptuk meg.
A legtöbben azonban a Mass Effect negyedik részére vártak; nos, ők kaptak is, meg nem is. Se játékmenet, se render-tréler, helyette a képünkbe toltak egy betekintést a Bioware jómunkásosztagának csokorba gyűjtött vallomásaiból, már ami a készülő új IP (!!!) legfontosabb jellemzőit illeti. Ígéreteken és a fáradságos munkában megizzadt homlokokon kívül techdemoval szúrták ki a szemünket. Természetesen jó nerdök módjára megköszöntük.
A jótékony balladai homály legyen oly irgalmas, és fedje el emlékeink mocsarában áthatolhatatlan köddel, ami ezután következett: Sims 4. Az EA Dagobert bácsi trezorját megszégyenítő módon teletömni képes címeit semmi szín alatt nem hagyhatta ki, így egy gyors felsorolást én is megejtek: UFC, NHL, PGA, NFL, FIFA, illetve hoppácska, új IP, méghozzá a repülőmókus-vitorlázástól kezdve az ejtőernyőzésig minden extrém sportot lefedő új játék.
Sokkal jobb hírnek bizonyult, hogy bejelentették a méltatlan sorsban részesült Mirros's Edge folytatását. Mindenképpen csiszolnak a játékmeneten, illetve igyekeznek a mai trendeknek megfelelő plusz tartalmakat belerakni - kár lenne érte, az első része jó kis játék volt. Végül az egész rongyrázást mi más zárhatta volna, mint az aktuális Battlefield fejezet, a Hardline. A rendőrök és bűnözők közti macska-egér játék a végletekig kitolhatóvá válik majd, elég csak belenézni a gameplaybe (mármint ha minden ígéret bebizonyosodik).
Ezzel az EA befejezte a magáét. Mit mondhatnék, a sok rókabőrből nehéz érdekfeszítő show-t összerittyenteni, de ez úgy összességében az egész idei E3-ra elmondható. Nem volt rossz, korántsem, de emlékszem még olyan évekre, amikor esténként a monitort bűvöltük, annyi baromi jó bejelentés és ezzel együtt előzetes született. Biztosra mennek, ahogy mindenki más is - nem lehet hibáztatni őket sem, de azért ez valahol elszomorító picit. (Desrix)
Ubisoft: Elöljáróban annyi, hogy a nagyok közül az elmúlt évek feltörekvő fenegyerekének számító Ubisoft-csapat produkálta a legjobb, legfeszesebb, legrockandrollabb (bár persze azért így is agyonpolírozott) műsort. AFar Cry 4 játékmenetének első öt percefelütésként eleve odabaszott (a rasszistának kikiáltott borítókép jól öltözött főgonosza, Pagan Min szépen ellopta a show-t), de ahogy utána Dan Hay, az executive director (franc tudja, hogy mondják ezt magyarul), még hozzátette, hogy a játék elején kapsz egy stukkert, egy hamis útlevelet, meg egy buszt a határon túlra, "and after that you're fucked", az elég szépen kiverte a biztosítékot a közönségnél, márhogy pozitív értelemben. Később még több konkrét játékmenetet is láthattunk, de ez már a Sony konferenciája alatt volt, így arról bővebben majd ott. Ja, annyi azért ide kívánkozik, hogy egy újabb Blood Dragon (a Far Cry 3 '80-as évek akciófilmjeit parodizáló, remekbe szabott kiegészítője) állítólag egyáltalán nincs kizárva.
A színpadot a továbbiakban a dekoratív, és magassarkújában a legtöbb vendéget bő egy fejjel eltörpítő Aisha Tyler vette át, akiről ugyan nem akaródzik elhinnem, hogy akkora gémer, mint állítja, de kétségtelen, hogy nagyon érti a nördök nyelvét, így aztán a komplett prezentáció alatt kézben is tartotta a közönséget - én legalábbis nem unatkoztam. Eleve végig marha laza és közvetlen volt, némely poénja meg a politikai korrektség határát súrolta, szóval nagy kiadótól soha rosszabbat. Volt egy Just Dance 2015, meg a Shape Up című fitness játék, de ezek normális geekeket nem érdekelnek, így minket sem, még ha utóbbiban egész érdekesnek is tűnik, hogy a konkrét gyakorlatokat akciódús minijátékokba építették bele. A briefing akkor kezdett igazán izgalmassá válni, amikor rátértek a korábban már ismert, de eddig részletesen be nem mutatott címekre. A Tom Clancy's Division kapott egy annyira hangulatos, egyszerre lesújtó és felemelő trailert, hogy a fal adta a másikat, még ha a konkrét játékmenethez nagyjából annyi köze lehet csak, mint az első Dead Island anno nagy port kavaró előzetesének. A játék engem tökéletesen hidegen hagy, ettől függetlenül ez a mostani E3 egyik legemlékezetesebb pillanata.
Hasonlóan lehengerlő volt a menetrendszerűen érkező, új Assassin's Creed szélesvásznú beharangozása, amit rögtön utána meg is fejeltek egy ingame videóval - ha tényleg ilyen gyönyörűen renderelt, több száz fős tömeget láthatunk majd a játékban, akkor az AC: Unity lehet az első igazán komoly nextgen cím, ami méltó is a jelzőre, még ha amúgy szemre a klasszikus recept nem is változott sokat. Kurva jól néz ki, na, de azért egy újragondolt harc- és freerun-rendszernek tudnék örülni, miközben bocs, de a négy fős multi annyira nem hat meg (pláne, hogy lányok sincsenek benne).
Akadt itt még egy elég uncsi The Crew előzetes, aminek kapcsán hiába emlegették sűrűn a hatalmas, nyitott világot, meg a komoly multis versenyeket, ha maga a videó csak valami felgyorsított száguldást mutatott, ami alapján se a környezetet, se a játékmenetet nem lehetett rendesen megítélni - a stage demo aztán szerencsére többet mutatott. Az Ubisoft a bemutatója csúcspontjának egyértelműen a Rainbow Six: Siege játékrészletét szánta, ami faszán is nézett ki (bár élek a gyanúval, hogy előre renderelt cuccot láttunk), és hosszú ínség után szükség is lenne egy jó kis taktikus lövöldére (bár mintha a The Division is hasonló babérokra törne), ugyanakkor nálam a pálmát az erősen indie-ízű, rajzfilmes grafikájú Valiant Hearts szívszaggató előzetese vitte (a játék fő ihletforrását amúgy valós első világháborús levelek adták), egyúttal hatalmas riszpekt a kiadónak, hogy egy ilyen címet E3-as főattrakciónak tettek meg. Összességében Ubisofték nem csak, hogy az idei (szerintem általában véve elég gyenge) expo egyik legjobb felhozatalát villantották, de nem mellesleg a legszórakoztatóbban, legpörgősebben tették, szóval az én szememben maradnak a jelenleg leglazább és legszerethetőbb mainstream kiadó - remélhetőleg még jó sokáig. (Elmeboy)
SONY: Oké, ne szarozzunk, ez szimplán csak siralmas volt. Elsőre egész lenyűgözőnek tűnt a hatalmas, sok paneles kivetítő, meg még a Destiny enyhén semmitmondó, de legalább csinos trailere alatt sem lehetett gyanakodni, ám mikor színre lépett Andrew House, és nekilátott kifejteni, mennyire átalakította a Sony a gémer közösséget, meg a játszást úgy általában, pár millió szemöldök felvonódhatott. Ezt most hasonlítsuk össze a microsoftos Phil Spencer részben a konkurenciát éltető nyitóbeszédével, máris megvan, ki a rokonszenvesebb. Mikor aztán House azt sietett jó hírként belengetni, hogy szeptemberben jön a fehér PS4 (ritka rusnyán néz ki), és még a Destinyt is megkapod hozzá, elég egyértelművé vált, hogy a Sony durván elbízta magát, és hiába nyerte meg átmenetileg az önmaga által kikényszerített nextgen-versenyt, pillanatnyilag lófasz sincs a kezében. Félreértések és a konzolutálattal való gyanúsítgatások elkerülése végett mindezt úgy írom, hogy büszke PS4-tulajdonos vagyok.
Ami a következő két (érzés alapján három-négy) órában következett, az maga a színtiszta bullshit volt. Volt egy kis The Order: 1886, ami ugyan nem nézett ki rosszul (bár örültem volna, ha nem egy sötétben lopakodós jelenettel szúrják ki a szemem), de vagy a sajtókonferenciák leghanyagabbul álcázott előre renderelt klipjével volt dolgunk, vagy ez lesz a valaha legszörnyebben szétscriptelt játék - lényeg, hogy ennyi alapján nagyon nem látom, játékosként az esetenkénti gombnyomáson kívül hol leszek jelen ebben az egészben. És úgy idáig tartottak a konkrétumok.
Oké, jött még egy Little Big Planet 3, ami pont úgy festett, mintha PS3-ra írták volna, valamint a demó alatt rendesen elbénázták a játékot (legalább tuti élő volt), egy Infamous: Second Son DLC, egyben prequel, meg egy viccesre vett Dead Island 2 trailer, valamint egy 2015-re ígért új cím, a Dark Souls-os arcok Bloodborne-ja, amiről nagyjából annyi derült ki, hogy valami kurva sötét, gótikus szörnyvadászat lesz, de ennyivel aztán ki is fújt. Nem lehetett véletlen, hogy a bemutató gerincét különféle indie-játékok (ami elviekben tök szimpatikus is lehetne, kivéve, hogy senki nem azért vásárol méregdrágán konzolt, hogy alsó kategóriás PC-n remekül futó független címekkel szórakozzon), illetve a dörzsölt használtautó-kereskedőre emlékeztető CEO, Shawn Layden bő félórás, statisztikákat felsoroló monológja tették ki.
Megtudhattuk például, hogy a DualShock kontroller Share gombját launch óta 220 millióan nyomták le. Meg hogy a Sony amúgy is nagyon odafigyel a felhasználói igényekre, amit megannyi kézzel írott levéllel (helló, 2014) gondoltak bizonyítani. A legnagyobb öntökönrúgást azonban akkor sikerült összehozni, amikor az "On Playstation free to play means free to play" örökbecsű mondat elhangzása után klipszerűen bevágtak pár régi (és részben köztudottan ingyenes) játékot, alattuk meg ott villogott, hogy "Certain features require a fee to play". Aua. Aztán a teljesség igénye nélkül kaptunk még egy elég pofásan kinéző Far Cry 4 játékmenetet (a torkolattűztől megvadult, és emiatt az ellenség táborát feldúló elefántok tetszettek), ami kapcsán kiderült (és ez tényleg pozitívum), hogy akkor is tudsz majd haverokkal multizni, ha nekik nincs is meg a játék.
Aztán lesz Grim Fandango HD-remake, a PS4-re érkező Last of us elgombásodott lényeit beépítik egy különleges Diablo 3 pályába (bár ez is milyen, hogy az E3 egyik legfőbb húzóneve egy pre-gen játék), jön a GTA V is nextgenre, meg volt Metal Gear Solid és Mortal Kombat X trailer (mindkettő hozzáférhető volt már korábban innen-onnan, ki is röhögték a konferansziét a world exclusive jelző emlegetése után), meg mittomén, alapvetően rengeteg gimmick-szerű hülyeséget ígértek még (hangsúlyos volt a Playstation TV meg a Project Morpheus játékszemüveg, ja és lesz YouTube meg Netflix, no meg Ratchet&Clank mozi, na kösz). Amik önmagukban szépek és jók, csak igazán új és érdekes játékokra nem futotta. Ja bocs, hosszas kamuzás után a legvégén még becsúszott egy Arkham Knight, amiben a batmobilt láthattuk akcióban (ami nem volt rossz, de az erősen árkádos jelleg szerintem éles kontrasztban állt az Arkham játékok zsigeri, csonttörős bunyójával), valamint egy nyúlfarknyi Uncharted 4, amiből megtudhattuk, hogy Nathan Drake felébred valahol, és elindul valahová. Izé.
Úgy tűnik, hogy a Sony a PS4 viszonylag erős (de lássuk be, annyira azért nem gigantikusan erős) startja után szépen hátradőlt, pedig kurvára nem lenne szabad neki, pláne, hogy a Microsoft közben a hibáiból tanulva rákapcsolt. Kezdek egyetérteni azokkal a véleményekkel, miszerint a nagy generációváltás ráért volna még egy-két évig, mert a fejlesztők egyszerűen nem tartanak ott, hogy felpattanjanak a nextgen hullámra, amit a Sony mostani (gyakorlatilag nem létező) felhozatala is mutat. Meg az is, hogy konzoltulajdonosként egy indie trailere fogott meg a leginkább, ami viszont szerencsére gyönyörűnek ígérkezik, már ha félretesszük a kérdést, hogy röpködésen és esetenkénti lövöldözésen kívül mit lehet majd csinálni benne.(Elmeboy)
Ja, meg amúgy: Természetesen a mamutok sajtótájékoztatói az E3-nak csupán egy viszonylag behatárolt, és a mostani produkciók nyomán ráadásul azt kell, hogy mondjam, kevésbé jelentőségteljes részét teszik ki, az igazi érdekességek a standoknál rejlenek, amiket azonban sajnos nem volt alkalmunk személyesen megtapasztalni. Hands-on videókat persze lehet vizslatni, de hát ezekből is annyi van, hogy gémer (és időmilliomos) legyen a talpán, aki akár csak az őt igazán érdeklőket végig tudta pörgetni az elmúlt három nap során. Kettőt azért kiemelnék, amik kíváncsivá tettek. 
A Crytek borzasztó friss, és ennek ellenére állítólag meglepően gyorsan érkező (olyan egy hete jelentették be, ehhez képest már ősszel le is csaphatunk rá) multiplatform játéka, a Hunt - Horrors of the Gilded Age elsőre ugyan nem tűnt túl érdekesnek (19-ik századi kooperatív szörnyhentelés - mintha ez mostanság elég nagy trend lenne), de a demó aztán váratlanul ütős, és ami még fontosabb, innovatív játékmenettel bírt elkápráztatni. Véletlenszerűen generált pályák, trükkös bossfightok, ötletes és hangulatos respawn-rendszer, meggyőző látvány - érdemes lesz odafigyelni rá. Ez alapján a Gamespotos videó alapján magatok is meggyőződhettek róla. A másik a már korábban is várt és sok (a Colonial Marines lebőgése után aggódó) találgatásra okot adó Alien: Isolation egyik új éles klipje, ami ugyan bevillantotta azt, amitől sokan rettegtek, jelesen a fegyverek jelenlétét a játékban, ám azonnal el is oszlatta a félelmeket. Lángszórót használni ugyanis a jelek szerint lehet majd, de egyáltalán nem biztos, hogy ez olyan kurva nagy ajándék. Ja, és persze lesznek rajtunk kívül emberek és androidok a Sevastopolon, de hát tegye fel a kezét, aki komolyan arra számított, hogy végig üres folyosókon rohangálva fogunk cidrizni. Összességében ez a szösszenet engem arról győzött meg, hogy ez bizony egy jól kitalált játék - már ha a fejlesztők nem hazudnak (bár az Idegen mesterséges intelligenciájáról szóló szöveget így sem veszem be, ezt a mézesmadzagot túl gyakran húzták már el).
Az elmúlt három napra visszatekintve az idei E3 bennem némi keserű szájízt hagyott, a nagyok kapcsán legalábbis mindenképpen. Úgy tűnik, a nagy generációváltás (ami a PC-seket ugye eleve hidegen hagyja) közepette pont a lényegről, azaz a játékokról sikerült megfeledkezni. Mind a Microsoft, mind a Sony részéről gyakran ismételt mantra volt a "közösségi játék", láttunk új kütyüket, új, perifériás fícsöröket, csak éppen igazán izgalmas, váratlan bejelentéseket nem. Persze, jó (vagy annak ígérkező) játékok 2014-ben is bőven lesznek, csak hát ezeknek a többségéről már hetekkel, hónapokkal korábban tudni lehetett. Ami napjaink információáramlása mellett nem is annyira meglepő, ám ez könnyen oda vezethet, hogy az egykor renomés és kulcsfontosságú E3 a jövőben egyre inkább ellaposodik, és veszít a jelentőségéből.
Na jó, zárjuk inkább optimistán az egészet. Tessék, az E3 legidiótább előzetese, szívesen. (Elmeboy)