Meg kell hagyni, a sportfilmek nem vágnak erősen a Geekz profiljába, de mivel olyan erős küldetéstudattal rendelkezem, hogy netovább, sikeresen meggyőztem a szerkesztőséget: az Újoncok napja van annyira fontos film, hogy mindenképpen említést érdemeljen, még akkor is, ha korántsem fogja alapjaiban megrengetni a műfajról alkotott elképzeléseinket.
Mivel kis hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvend az amerikai foci, mindenképpen fontosnak éreztem, hogy terítékre kerüljön Kevin Costner 2014-ben bemutatott filmje, amely az NFL draft nevű eseményét járja körbe. Mielőtt azonban belemennénk a film részleteibe, nem árt egy kicsit mélyebben belefolyni az említett téma lelkivilágába.
Az NFL draft egy minden év április végén megrendezett esemény, amely során az NFL csapatok kiválasztják a szerződtetni kívánt játékosokat az egyetemi (NCAA) bajnokságból. A választási jogosultságokat, vagy angolul draft picket az előző idény rangsora szerint osztják ki visszafelé, vagyis a korábbi év leggyengébb mérleggel záró csapata választhat először a draftra kimenő játékosok közül. Az esemény összesen 7 körből áll, és az első kettőben 32 picket, míg a többiben változó számú lehetőséget kínál a csapatoknak a választásra. Szóval a draft lényegében az NCAA-ből érkező játékosok börzéje.
Mivel azonban az egyetemi bajnokság sokkal több csapatot foglal magába, mint az NFL (több mint 120-at), ezért a draftra az egyetemekről csak bizonyos, az egyetemi éveik végén járó játékosok mehetnek ki. Egyszerűsítve: ezek azok a játékosok, akik a középiskola befejezése után legalább 3 évet sporttal töltöttek az egyetemen. Őket 3 kategóriába sorolják: vannak az úgynevezett seniorok, akik 4 évet húztak le az NCAA-ban, a juniorok, akik 3-at, és az úgynevezett redshirted sophomore-ok, akik elvileg 2 évet sportoltak folyamatosan, de edzői döntés vagy sérülés miatt számszakilag megvan a 3 évük.
A kiválasztási sorrend előre meghatározott, azonban a csapatoknak lehetőségük van a választási helyeiket kvázi „eladni”, vagyis elcserélni egy már az NFL-ben játszó játékosra vagy draft pickekre úgynevezett trade-ek keretein belül. Az, hogy melyik csapat melyik egyetemi játékost választja ki, teljesen szabadon eldönthető, azonban a játékosok teljesítménye és a draftot megelőző combine alapján (játékosok fizikai és intellektuális képességfelmérője) rengeteg előzetes úgy nevezett mock draft (előre vizionált választási lista) lát napvilágot a különböző szakértők és újságírók tollából - így alakul ki a játékosok rangsora.
Az 1/1-nek vizionált játékos (vagyis az első kör első választottja) általában az aktuális Heisman Trófeájának birtokosa szokott lenni, kvázi ő a legértékesebb az adott évben. Sokszor előfordul azonban, hogy egy csapat nem első körös játékosok között találja meg a számításait, hanem az úgynevezett hátsó körökben. Tipikus példa volt erre a Seattle Seahawks, amely a tavalyi Super Bowl győztes csapatát csupa hátsókörös pickekből rakta össze.
A draft tehát egy rendkívül fontos esemény, és nem csak az egyetemi játékosok karrierje, hanem az adott NFL klubok szempontjából is. Egy jól irányzott választás évtizedekre meghatározhatja egy csapat jövőjét, ahogy erre a film számtalan utalása is hivatkozik, Joe Montanán keresztül a máig legnagyobb boomnak számító Peyton Manningen át egészen a 6/199-es pickkel draftolt Tom Bradyig.
Ivan Reitman filmjének célja tehát, hogy betekintést engedjen egy zárt világba, és belülről próbálja megmutatni azt az eseményt, amely talán a legfontosabb a sportág rajongói számára - legalábbis a holtszezonban. Az Újoncok napja központi figurája Sonny Waver Jr. (Kevin Cosnter), a Cleveland Browns vezetője edzője, az ő szempontjából látjuk a draft eseményeit megelőző órákat. Kap egy hívást a Seahawkstól, akik el akarják cserélni az 1/1-es picket. Mivel Waverön rendkívül nagy a nyomás mind a szurkolói mind a tulajdonosi oldalról, és mindenki a nagy dobást várja tőle, belemegy a rendkívül előnytelen cserébe. Ahogy azonban közeledik a draft időpontja, az 1/1-nek kikiáltott Bo Callahanről szép lassan kezd kiderülni, hogy talán nem is annyira jó választás.
A sztori viszonylag egyenes, kiszámítható és tele van fikciókkal - azonban az NFL szakavatott rajongói számára szembetűnő, hogy Reitman és a szkript tökéletesen egyensúlyozik a valóság és a kitalált karakterek összeolvasztásából kovácsolt pengén, merthogy rengeteg párhuzam fedezhető fel a film és a 2014-es, valódi NFL draft között. A legnagyobb probléma egyértelműen az, hogy mindezzel csak és kizárólag a sport rajongóira építenek.
A történet a viszonylag feszes tempója miatt nem akarja és nem is tudja elmagyarázni, hogy mi az a trade, a bust vagy a fizetési sapka, így az átlag nézőnek nagyjából fingja sincs róla, hogy mit lát. Bár kétségtelen tény, hogy az amerikai focival kapcsolatos fogalmak sokkal inkább részei a tengerentúlon élők mindennapjainak. A karakterek jellemeinek kibontása arra a minimálisan elcsöpögtetett drámára korlátozódik, amely a Cleveland edzője és nemrégiben elhunyt apja közötti viszonyt próbálja bemutatni. Ez kiegészül még egy kis házon belüli viszonnyal a főhős és egy beosztottja (Jennifer Garner) között.
A játékosok személyiségének bemutatása valahol a remek és a felületes között táncol. Van, ahol kellően árnyalt, és van, ahol túlontúl erőszakos. Costner hozza a kötelezőt, vagyis egyáltalán nem nevezném szarnak, viszont mint színész, látványosan nem csinál semmit az egész filmben. Ugyanakkor rettenetesen üdítő látni a saját magát alakító Jon Grundent, Mike Mayockot, Ray Lewis bácsit, a magyar származású puntert, Meskó Zoltánt, vagy az NFL mindenható urát, Roger Goodellt. A saját magukat alakító játékosok, edzők és bírók között a legmókásabb azonban kétségtelenül Arian Foster, a Houston Texans futója, aki egy újoncot alakít. Róla azt kell tudni, hogy 2009-ben draftolatlan kezdőként került az NFL-be, így most legalább átélhette az esemény izgalmát, még ha csak egy szerep erejéig is.
Mindent összevetve az Újoncok napjának vannak hibái,távolról sem nevezném jó filmnek, azonban most először készült olyan alkotás Amerikában, ami az NFL talán egyik legérdekesebb időszakára fókuszál. Mivel az NFL-lel foglalkozó filmek száma viszonylag csekély, ezt a sport rajongóinak érdemes egy picit megbecsülni. Egy átlag nézőnek viszont sajnos kissé értelmetlen és érdektelen szórakozásnak tűnhet a rá szánt 2 óra.