A legjobb filmek, amiket sosem fogsz látni: Híres el nem készült sci-fik

A filmtörténet tele van izgalmas, nagyszabású projektekkel, amik anyagi, jogi, kreatív vagy egyéb (de leginkább: anyagi) okok miatt sosem valósulhattak meg. Az olyan nagyformátumú, legendás rendezők is, mint Orson Welles vagy Akira Kurosawa, rengeteg (fejenként akár tucatnyi) el nem készült, befejezetlen művet hagytak maguk után – és a mai alkotók közt is sokan vannak, akik évek izzadságos munkáját követően kénytelenek lemondani egy álomtervről. Guillermo Del Toro (akinek Az őrület hegyei-adaptációjára hosszú évek óta várunk, a Hellboy 3.-ról nem is beszélve) pl. valószínűleg már maga sem tudja számon tartani, hogy hány projektje esett kútba az utóbbi években.

neverscifilead

Új sorozatunkban ezeknek a sosemvolt (műfaji) filmeknek zengünk ódát, el nem készülésük történetével, „mi lett volna ha”-jellegű találgatásokkal és a neten fellelhető látványtervek, storyboardok, videók megosztásával. Elsőként a sci-fiket vesszük elő (olyanok, amiknek még jó esélyük van a megvalósulásra - mint Cameron Battle Angele vagy Ridley Scott Örök háborúja -, nem játszanak).


A gyermekkor vége
(Childhood’s End)

Arthur C. Clarke egyik legjobb regényéből eredetileg még Kubrick próbált filmet forgatni a ’60-as években. Mivel azonban a jogok már egy másik rendezőnél, Abraham Polonskynál (Force of Evil) voltak, Kubrick és Clarke, akik közben megtalálták a közös hangot, inkább megcsinálták a 2001-et. Ami Polonskyt illeti, ő azért nem tudta leforgatni A gyermekkor végét, mert az ’50-es években egyike volt azon sokaknak, akik feketelistára kerültek a hollywoodi (kommunista) boszorkányüldözés következtében.

Neal Adams látványtervei az idegenek űrhajójához. (Lent további rajzok az idegenek designjáról.)

A projekt a ’70-es évek végén a Universalhoz került, ahol először minisorozatként, majd tévéfilmként, végül mozifilmként képzelték el az adaptációt – és felkérték a híres képregényrajzolót, Neal Adamset (Batman), hogy készítsen hozzá látványterveket. Csakhogy aztán költségvetési okokból (ezzel a kifejezéssel még találkozunk majd párszor a cikksorozatban) kútba esett az egész. Ami remény ezek után még maradhatott egy mozifilmes adaptációra, az most, hogy a SyFy minisorozatot forgat a könyvből, egész biztosan jó időre elszállt.

childhoodsendadams02childhoodsalienchildhoodsendbyadams5


Dűne
(Dune)

Alejandro Jodorowsky soha el nem késült Dűne-adaptációjával részletesebben is foglalkoztunk tavaly, ráadásul ott van a vesszőfutásáról szóló doksi, a Jodorowsky’s Dune (tessék megnézni, mert nagyon jó), úgyhogy csak röviden, a rend kedvéért: a chilei rendező egy grandiózus, az eredeti művet pusztán kiindulási pontként használó, maratoni hosszúságú sci-fi mindfuckot képzelt el, amely szerinte megváltoztatta volna az egész filmtörténelmet.

A híres sci-fi illusztrátor, Chris Foss egyik űrhajódesignja.
H. R. Giger rémálomszerű Harkonnen-palotája.

A projektben olyan nevek vettek részt, mielőtt költségvetési okokból (én szóltam) lelőtték, mint Moebius, H. R. Giger, Salvador Dalí, Chris Foss, Dan O’Bannon, Orson Welles vagy a Pink Floyd. Valószínűleg ez minden idők leghíresebb el nem készült filmje (mindenféle látvány- és jelmeztervek meg storyboardok is keringenek róla a neten). A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy mielőtt végül David Lynch megcsinálta a maga verzióját, úgy volt, hogy Ridley Scott rendezi meg az adaptációt Frank Herbert közel 180 oldalas forgatókönyvéből. 2008-ban pedig Peter Berg csinált majdnem egy új Dűnét – ahogy ő fogalmazott, „kemény PG-13-as” (köhh-köhh) besorolással, kalandos felfogásban és elvileg Robert Pattinsonnal… valahogy ezért nem rí annyira a világ, mint Jodorowsky verziójáért… Viszont Jock képregényrajzoló ehhez készült, lenti látványtervei azért nem néznek ki rosszul, bár természetesen semmi olyan egyediség nincs bennük, mint Giger, Foss és Moebius munkáiban.

dunebyjock07 dunebyjock06 dunebyjock04 dunebyjock05 dunebyjock03 dunebyjock01 dunebyjock


Halo

A Microsoft óriási sikerű játéksorozatát már 2005 óta igyekeznek tető alá hozni. Az akkori verziónak Alex Garland írta a forgatókönyvét, amit Master Chiefnek öltözött küldöncök juttattak el a hollywoodi stúdiókhoz. Végül a Fox és a Universal együtt szálltak be a buliba, utóbbi pedig hozta magával Peter Jacksont producerként. A rendezésre nem kis bátorságot mutatva felkérték Neill Blomkampot (bőven a District 9 előtt vagyunk, ráadásul Guillermo Del Toróval is folytak tárgyalások), lényegében az alapján, hogy korábban a saját szakállára leforgatott három pofás kis Halo-rövidfilmet - az egyiket lásd itt:

Úgy tűnt, minden sínen van, de aztán jöttek a forgatókönyv-átírások, a stúdiók és a Microsoft közti kötélhúzások, a finanszírozási problémák (a tökölések miatt a Fox kiszállással fenyegetőzött), a forgatás kezdete meg csak csúszott és csúszott, és végül 2007-ben, öt hónap kemény munka után Blomkamp halottnak nyilvánította a projektet, később pedig hozzátette, hogy már akkor sem térne vissza hozzá, ha lehetősége kínálkozna rá. A jogok azóta visszaszálltak a Microsofthoz – talán majd idővel megcsinálják a filmet ők maguk, ahogy a Ubisoft is maga csinálja meg az Assassin’s Creedet.


A fény ura
(Lord of Light)

Ezt a projektet a legtöbben Ben Affleck Argójából ismerik, amelynek sztorija szerint a szóban forgó sci-fi egy nevetséges, a stúdió egyik irodájában a megfilmesítés reménye nélkül porosodó forgatókönyv volt, amíg a CIA ravaszul fel nem használta iráni túszmentő akciójához. A valóság azért kicsit másképpen fest: a szkript Roger Zelazny klasszikus regénye, az itthon is megjelent A fény ura adaptációja volt, és még maga Ray Bradbury is dolgozott rajta. A koncepció egyfajta inverz Star Wars volt, vagyis a film a külsőségek (bolygók, űrcsaták stb.) helyett az emberi elmére koncentrált volna.

Kirby le se tagadhatná a munkáját - néhány kép akár Galactust is ábrázolhatná.

lordoflightbykirby3lordoflightbykirby8lordoflightbykirby

A projektre a '70-es évek végén 50 milliós költségvetést szántak (az akkoriban őrületes pénznek számított), és az alkotók nem is csak egy filmben gondolkodtak: úgy volt, hogy megtartják a díszleteket, és egy sci-fi parkot építenek fel belőlük Aurorában. A film és a park látványterveinek elkészítésével a legendás képregényrajzolót, Jack Kirbyt bízták meg (Amerika Kapitány, Thor, meg úgy kb. minden, amit manapság nézel a moziban). A fény ura (és vele a sci-fi park) végül a szokásos pénzügyi nehézségek és jogi problémák miatt esett kútba. De legalább Kirby fantasztikus koncepciós rajzai elkészültek, azokban lehet gyönyörködni (a legalsó kép már a sci-fi park - enyhén szólva ambiciózus - látványterve; az említett Argóban egyébként van egy Kirby nevű, storyboardokat firkálgató karakter).

lordoflightbykirby11 lordoflightbykirby10 lordoflightbykirby9 lordoflightbykirby4lordoflightbykirby5
Megalopolis

A Megalopolis, Francis Ford Coppola álomprojektje (többször nyilatkozta, hogy az olyan ’90-es évekbeli stúdiófilmekre, mint a Dracula, a Jack és Az esőcsináló, azért bólintott rá, hogy ezt megvalósíthassa), a közeli jövőben játszódott volna, középpontjában egy grandiózus utópia megvalósításával: egy briliáns tervező egy nagy katasztrófát követően újjáépíti egész New Yorkot.

A Megalopolis Coppola szerint egy Apokalipszis most!-hoz hasonlóan ambiciózus projekt lett volna: drága és szokatlan, nagyszabású elmélkedés a társadalomról és az emberiség előtt álló lehetőségekről. Szóval ja, pont olyannak hangzik, amilyenre rohadtul nehéz pénzt összekalapozni. Ehhez képest olyan nevek kerültek szóba a filmhez, mint Russell Crowe, Nicolas Cage, Robert De Niro és Paul Newman, és a 2000-es évek elején már javában folytak a forgatás előkészületei (sőt, Coppola leforgatott hozzá vagy 30 órányi tesztanyagot is). Aztán beütött 9/11, ami problémássá tette a film témáját, ráadásul az egyik befektető is beadta a kulcsot.

A kevés elérhető koncepciós rajz alapján egyfajta retro-sci-fis hangulata lett volna a filmnek.

Coppola 2007-ben azt mondta, hogy egyelőre letett a Megalopolis elkészítéséről, és bár nem zárta ki, hogy egyszer még visszatér hozzá, összességében nem áll jól a film szénája. (Coppola persze már régen nem az a géniusz, akinek A keresztapát és az Apokalipszis most!-ot köszönhetjük, és az egyetlen sci-fi, amihez valaha bármi konkrét köze volt (Szupernova), enyhén szólva katasztrofális lett – de lehet, hogy épp egy ilyen egyszerre grandiózus és személyes projekttel tudott vissza visszatérni a nagyok közé.)


Randevú a Rámával
(Rendezvous with Rama)

Arthur C. Clarke egyik (másik) legjobb regényét Morgan Freeman vette a vállára még a 2000-es évek elején – és azóta is ott van. Eleinte költségvetési problémák álltak az útjában, de Freeman azóta leginkább a megfelelő forgatókönyv hiányát okolja a projekt lassú (vagy semmilyen) megvalósulásért. Ő és a kijelölt rendező, David Fincher (!) is elmondják időről-időre az aktuális interjúikban, hogy még mindig nem tettek le a Ráma meglátogatásáról, de a mai napig sincs semmilyen épkézláb terv a film tényleges elkészítésére.

A filmhez még nem létezik látványterv (vagy legalábbis nem került napvilágra), szóval ez itt bizony egy régi Commodore 64-es játékadaptációhoz készült - ahogy a lenti is (kattra óriásivá nő).

A forgatókönyv problémája egyébként nem meglepő: a Randevú a Rámával nyilván egy grandiózus, nagy költségvetésű sci-fi lenne, a sztoriból azonban többnyire hiányoznak a populáris elemek (problémás kombináció). Sehol egy árva űrcsata, robbanás, nyaktörő menekülés, vagy akár csak egy közepesen félelmetes űrszörny – a sztori ezek helyett inkább az ismeretlen totális megismerhetetlenségéről szól. (Avagy: valószínűleg jobb lenne, ha nem Hollywood vinné filmre.)

rendezvouswithramaforcommodore64-2


Star Trek: Planet of the Titans

1975-ben, jó hat évvel azután, hogy az NBC a gyenge nézettség miatt elkaszálta az eredeti Star Trek-sorozatot, a széria az ismétléseknek köszönhetően egyre nagyobb népszerűségre tett szert, és Hollywoodban hirtelen érdeklődés támadt egy mozifilmes feldolgozás iránt. A Star Trek atyja, Gene Roddenberry több szkriptet is előkészített a Paramountnak, de a stúdió mindet visszadobta.

A filmen az a Ralph McQuarrie dolgozott, aki a Star Wars látványvilágát is megálmodta - láthatóan elég drasztikusan megváltoztatta az Enterprise designját.

A végül többé-kevésbé elfogadott forgatókönyvben (Roddenberry ekkorra olyan írókat vont be a projektbe, mint Robert Silverberg és Harlan Ellison) Kirk eltűnik a mítoszok Titánjainak (valójában idegen lények) rejtett bolygóján, amit aztán az Enterpirse-zal együtt elnyel egy fekete lyuk. Ez a sztori is átment pár változtatáson (amikor Philip Kaufman kapta meg a rendezői széket, nagyobb szerep jutott benne Spock klingon nemezisének, akit a tervek szerint Toshiro Mifune alakított volna), de végül 1977-ben mindenestül kikukázták. Részben azért, mert túlságosan elhúzódtak a munkálatok, részben azért, mert a stúdió nem hitt benne, hogy ilyen röviddel a Star Wars hatalmas sikere után újra nagyot lehetne kaszálni egy másik sci-fivel - ez mondjuk furcsa hozzáállás, általában kb. az ellenkezőjét szokták gondolni. (Külön érdekesség, hogy a Star Wars előtt maga George Lucas is érdeklődött a Star Trek megfilmesítése után.)

startrektitansbymcquarrie2

A Paramount eztán úgy döntött, hogy mozifilm helyett egy új sorozatot csinál: ez lett volna a Star Trek: Phase II, az Enterpise újabb ötéves küldetésével. Aztán persze ez is elhamvadt, a hamvakból pedig megszületett az 1979-es, első Star Trek mozfilm.

Az Enterprise-nak néhány rajz tanulsága szerint a belseje is igen komoly ráncfelvarráson esett (volna) át.


Tigris, tigris!
(The Stars My Destination)

Alfred Bester klasszikus aranykori sci-fije egyfajta modern, XXV. századi Monte Cristo grófja-történet űrhajókkal és teleportálással, egy Gully Foyle nevű, együgyű fickóról, aki őrületes haragjában bosszúhadjáratot indít azok ellen, akik cserbenhagyták, miután hajóját kilőtte az ellenség. A könyvet régóta próbálják megfilmesíteni, a ’80-as években pl. Richard Gere vetett szemet rá a Micsoda nő! után (jujjjujjujj!). Később a fent már említett Neal Adams készített koncepciós rajzokat Bernd Eichinger producer próbálkozásához, aztán David Giler (Alien 3) és William Wisher (T2) is írt hozzá egy szkriptet, a ’90-es években pedig Paul W. S. Anderson tette rá a kezét (ő aztán végül a Halálhajót csinálta meg helyette – jobb is így).

2006-ban Lorenzo di Bonaventura producer (öh, izé, Transformers-filmek) szerezte meg a jogokat, és egy idő után kifejezte aggodalmát, hogy bár készül a forgatókönyv, problémájuk van a történet végével (merthogy ugyan szenzációs, de nem filmszerű, ergo át kell valahogy írniuk - mondja a Transformers producere). Végül a projekt elhalt, és már évek óta nem hallani róla semmit. Gully Foyle csak vár... és vár… és...

Ez nem a tervezett filmhez készült: Howard Chaykin képregényrajzoló műve a könyv egy illusztrált kiadásához.


The Tourist

A The Tourist Hollywood egyik leghíresebb sci-fi forgatókönyve. Akiknek a kezébe került, azok általában mesterműnek tartják, és egy egész rakás rendező és producer próbálta vászonra vinni az utóbbi 30 évben – időnként még manapság is felemlegeti a címét egy-egy filmes (a jogok a Universalnál vannak), de valószínűleg már sosem lesz belőle semmi.

Giger rémálmai nem szűntek meg az Alien után sem.

A szkriptet az egyébként ismeretlen Clair Noto írta, és száműzött idegenekről szól, akik a Földön, az emberek közt bujkálva élik le nyomorult és felesleges életüket. A főszereplő egy ilyen idegen, Grace Ripley, aki cégvezetőként illeszkedett be a társadalomba, és aki most rábukkan az ún. Corridorra, hozzá hasonló földönkívüliek egy saját, mocsokkal, halállal és szexszel világára Manhattan alatt.

Szóval ha a fenti leírás alapján azt hitted, hogy ez egyfajta Men in Black lett volna, akkor gondold át még egyszer.

A The Touristot 1980-ban próbálták először filmre vinni (H. R. Giger – éppen az Alien sikere után – dolgozott a koncepciós rajzokon – ld. fent és lent), és onnantól kezdve egy rakás író és rendező jelentette ki, hogy a forgatókönyv briliáns, ugyanakkor túl bizarr, sötét és szokatlan szerkezetű is egyben – ráadásul nyilvánvaló volt, hogy igen sok pénzt emésztene fel a megvalósítása. Grace szerepére olyan színésznők kerültek szóba, mint Michelle Pfeiffer, Sharon Stone, Kim Basinger, Madonna, Theresa Russell és Kathleen Turner, de hiába. És képtelen vagyok szabadulni az érzéstől, hogy - bármennyire rühellem a "régen minden jobb volt" szöveget - ennek akkor, a '80-as évek elején kellett volna elkészülnie. Ma már nem lenne ugyanaz.

thetouristbygiger02

Kövess minket Facebookon és Twitteren!

Üzenj a szerkesztőségnek

Uralkodj magadon!
A Geekz kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, sértő, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a Geekzről/444-ről!