Better Call Saul 1x01-02
Hey, no pressure! Valószínűleg kb. így viccelődtek Vince Gilliganék, amikor nekiestek a Better Call Saul forgatásának. Spin-offot ágaztatni az utóbbi évek egyik legnépszerűbb és minden idők egyik legjobb sorozatából, a Breaking Badből olyan lehet, mint győzni a maratonon, aztán tíz percre rá megpróbálni megdönteni a 100 méter sprint világrekordját. A Better Call Saulnak nyilván valami egészen hatalmasat kell durrannia ahhoz, hogy valaha akár csak felmerüljön annak lehetősége, hogy kikerülhet az anyasorozat árnyékából. De az első két rész után minden esély adott erre a durranásra.
A sorozat a Breaking Bad előtt hét évvel játszódik, vagyis alapvetően egy prequelről van szó, ami a dörzsölt zugügyvéd, Saul Goodman felemelkedését, urambocsá’, eredettörténetét meséli el. Sault itt még James McGillnek hívják, és egykor nagymenő ügyvéd, mostanra mentálisan beteg testvére elektromosság nélküli házában, pénz nélkül szenveleg Albuquerque-ben, jogi pályafutását pedig egy vietnámi szépségszalon kazánházából (úgynevezett iroda) igyekszik tovább terelni a hullákat kefélő sötétbaromidióta tinédzserek kirendelt védőjének szánalmas szintjéről.
Kevés sikerrel. A második epizódban áll a bíróság egy ügyintézőjének ablaka előtt, és a túloldalról csak ezt halljuk: Nem. Nem. Nem. Nem. Bár az alkalmazott telefonba beszél, és nem hozzá, ez mégis tökéletes összefoglalása Saul James életének.
A Better Call Saul (aminek első része egyébként nézettségi rekordot döntött a kábeles sorozatdebütálások terén) pont olyan nívós, aprólékosan és tökéletesen átgondolt szériának tűnik, mint amilyen a Breaking Bad volt. Érzékletes, precíz karakterdráma, szenzációs fekete humor, kimért, rendkívül színvonalas képi világ, a vicces és/vagy durva szituációk briliáns eszkalálódása. (És akkor a fekete-fehér, a Breaking Bad után játszódó grandiózus, a klasszikus gengszterfilmekre – és az anyasorozatra – rímelő felemelkedés-bukás sztorit ígérő keretet még nem is említettem.)
A sivatagi nagyjelenet, amelyben Saul/James kidumál két piti, gördeszkás szarrágót a gyilkos kedvében lévő, fulltotál, eldobtam-az-agyam-és-azóta-se-találom pszichopata, Tuco karmai közül (egyébként nem ő az egyetlen visszatérő a Breaking Badből, de a másikat – az év parkolóőre cím esélyesét – inkább nem lövöm le), teljes erővel villantja fel a show iszonyú potenciálját. Két epizód után egyelőre nem merem azt mondani, hogy a Better Call Saul hozza majd az anyasorozat színvonalát, pedig nagy a csábítás. Viszont ha azt vesszük, hogy a Breaking Bad a második évadától talált csak igazán magára, akkor arányaiban Saul egyelőre menőbb, mint Walt. (Rusznyák Csaba)
A falka 1x01
Az HBO-nak bő másfél évtized alatt, áldozatos munkával (és hasonlóan ügyes PR-tevékenységgel) sikerült elérnie, hogy a neve ma már a minőségi televíziózás szinonimája. Olyan értékes imázs ez, amire nem lehet eléggé vigyázni (ha nagy szavakat akarnánk használni, most írnánk le azt, hogy „kulturális tőke”), úgyhogy a cég külföldi mutációja, az HBO Europe érthető óvatossággal próbál eljárni, amikor saját produkciókat fejleszt. A fokozatosság elvének köszönhető nyilván az is, hogy a magyar HBO saját sorozatai (Társas játék, Terápia) külföldi licenszeken alapulnak. Tisztességes, profi produkciók, a (nem létező) magyar mezőnyből kiemelkednek, de a Drót, a Maffiózók vagy a Deadwood édesanyjától mégsem pont ezt várnánk.
Állítólag lesz eredeti magyar HBO-sorozat is a belátható jövőben, addig viszont megnézhetjük, hogy csinálják ugyanezt a lengyelek, a kelet-európai régióban ugyanis övék az elsőség. Most, amikor a magyar városok, falvak utcáin menekültek áradata hömpölyög, különösen aktuális A falka témája. A történet a lengyel-ukrán határon játszódik, a főszereplők egy különleges lengyel határőregység tagjai, de nem sok időt tölthetünk velük, mert egy kivétellel rögtön az elején robbantásos merénylet áldozati lesznek. A szinopszis szerint az egyetlen túlélő, Wiktor Rebrow fogja majd kinyomozni, hogy kik lehettek az elkövetők, de az első epizódban még csak a traumát dolgozza felfelé.
Ebből a sovány 41 percből felelőtlenség lenne komoly következtetéseket levonni, ami biztos, hogy lesz (van) dráma (kiszolgáltatott menekültek vs. aljas bűnözők vs. határőrök), összeesküvéses krimiszál, háttérben lappangó titkok, kellően ellenszenves ügyésznő, mint (az egyik) főmumus, és egy elég markáns kulissza, amit a Bieszczady-hegység alakít. A kurrens sztori ellenére sem nevezhető A falka high-conceptnek, az első epizód pedig csak mérsékelten tett kíváncsivá a folytatásra, de ha arra a kérdésre kellene felelnem, hogy sikerült-e valami nagyon lokálisat alkotnia a (lengyel) stábnak, a válasz igen lenne.
A Társas játékot vagy a Terápiát hiába magyarították a külsőségeiket illetően, a sztori paneljei vagy maguk a szituációk (pszichológushoz járó magyar középosztálybeliek?!) egy nem létező Magyarországot mutatnak be. Akad A falkában is néhány lejárt szavatosságú amerikai klisé, az összképet tekintve viszont annyira lengyel, amennyire csak lehet. Úgy nevezett saját sorozatot csak így, az eredetiség minimumának megcélzásával érdemes csinálni. Ha a folytatásban esetleg az derülne ki, hogy A falka nem képes az HBO brand elvárásainak megfelelni, az irány már akkor is jó. (baski sándor)
The Walking Dead 5x09
A The Walking Dead nagy történetmesélési bravúrja mindig is az volt, hogy elvetette a „menedék”, vagyis a valahova megérkezés, a biztonságba érés koncepcióját – ugyanakkor valahol ez az átka is. A szappanopera-szerű cselekményvezetés nem enged előrelépést az apokalipszis utáni életkörülményekben, a „végre otthonra találunk – az otthonunk elpusztul – menekülnünk kell – újra otthont keresünk” körforgása soha nem ér véget. Ugyan a lassan tizenkét éve konzekvensen magas színvonalon futó képregény a legjobb példa arra, hogy ennek nem feltétlenül kell problémát jelentenie, azért ilyen adott keretek között könnyű lehet belefáradni a rutinba.
Éppen ezért jó látni, hogy a tévésorozat még négy és fél évad után is tud újat mutatni. Az ötödik évad második felének startja egy egészen egyedi darab a show történetében – sajátos hangulatú, lázálomszerű képekkel és képzelgésekkel megtűzdelt, delíriumos világhaldoklás. Ennyire még soha semmi, sem zombihorda, sem karakterhalál, sem bél- és vérfröcsögés nem fogta meg ennek a kegyetlen, rothadó posztapokalipszisnek a lényegét: a What Happened and What’s Going On című epizód (és már ez a cím is remek) audiovizuális ballada egy kiszenvedőben lévő világhoz. Engedd el, pihenj le, ne küzdj tovább, vérezz el csendben, vége van, mondja.
Mindez különösen hatásos az előző részek eseményei, Terminus, Washington és Atlanta tükrében: a csapat elvesztette egy szeretett tagját, legnagyobb célját, hajtóerejét és humanitásának egy újabb darabját is. A What Happened and What’s Going On-ban a szereplők testileg-lelkileg fáradtan kóvályognak, utat, értelmet keresnek, döntésekről, moralitásról, embertelenedésről, tragédiákról, lehetőségekről beszélnek és vitatkoznak, a zombigyilok már csak mellékesen folyik a háttérben – réges-rég nem az élőholtakról szól ez az egész, már ha valaha is róluk szólt egyáltalán.
Tudom, hogy a The Walking Dead sok nézőt elvesztett annak idején a második évadban, a farmos tökölések idején – és meg is érdemelte. Most viszont már bő két évada a legizgalmasabb sorozatok között van, és egyre biztosabban érzem, hogy ott is fog maradni. (Rusznyák Csaba)