Be kell vallanom, elérkeztünk a Basil Rathbone-Nigel Bruce kánon azon pontjára, ahová nagyon nem szerettem volna. Mindegy, benne volt a pakliban, essünk túl gyorsan a sorozat talán leggyengébb, mai szemmel legoffenzívabb darabján - Sherlock Holmes most egy “fekete özvegyet” üldöz.
Miközben titokzatos öngyilkosságok sorozata rázza meg Londont, és a sajtó egy emberként kiált a híres mesterdetektívért, ő éppen Skóciában horgászik Watsonnal. A váratlan vakáció persze egyáltalán nem vall Holmesra, és rögvest ki is derül az oka: Holmes ugyanis nincs jól, sőt nem sokkal a kezdés után bele is esik a kavargó folyóba…
Holmes tehát az első öt percben meghal, így indít a Sherlock Holmes és a pókasszony, a detektív azonban nem sokáig marad halott. Az utolsó eset, A Négyek jele és A haldokló detektívből merített történet ezek után a szokásos mederben csordogál: Holmes igyekszik titokban tartani, hogy megrendezte a halálát, hogy így közel férkőzhessen a “női Moriarty”-ként aposztrofált Adrea Speddinghez. És minek álcázza magát? Egy kitüntetett indiai tisztnek. Hm. Mai szemmel eléggé blackface-szaga van. És lehet Basil Rathbone bármennyire jó színész - minthogy az -, akkor sem tűnik másnak, mint festékkel bekent fehér embernek.
Nyilván nem lehet számon kérni egy hetvenegy éves filmen a politikai korrektséget, de azért így is viszolyogtató a történet néhány momentuma - nem mintha magának Doyle-nak ne lettek volna furcsa elképzelései, mint mondjuk az, hogy a homoszexuálisok nem tudnak fütyülni, vagy hogy a pigmeusok immúnisak a pókméregre. Maga a cselekmény elég nyakatekert, és szeretne nagyon misztikus lenni, mindazonáltal az öngyilkosságnak álcázott gyilkosságok kimódoltsága inkább mulattató, mintsem lenyűgöző. Kicsit nehéz is mai szemmel megállapítani, hogy vajon csak nekünk tűnik ilyennek, vagy a maga korában tényleg izgalmas volt-e.
A finálé pedig egy meglehetősen viszolyogtató vurstliban játszódik le, ahol olyan látványosságokkal találkozhatunk, mint A Világ Legkövérebb Asszonya, a Klisészámba Menő Vajákosasszony és a céllövölde, amelyben Hitler-Mussolini-Hirohito alakokra lehet pufogtatni. Természetesen a pókasszony bandája itt elkapja Holmest, és bekötözik az egyik ilyen figura mögé, míg Watson éppen célba lő… Nos, nem lövök le nagy poént, ha elárulom, a végén minden jóra fordul.
A Sherlock Holmes és a pókasszony mindennek ellenére nem jelzi a sorozat haldoklását, hiába sokkal kevésbé jó és élvezetes a korábbi filmekhez képest. Mert alig egy évvel később… de ezt majd a következő részben tárgyaljuk ki.