Ez az újonnan bejelentett Star Wars-könyvtrilógia az első olyan konkrét jel a Disney/Lucasfilm új futószalag/marketinggépezetében, amire csak azzal lehet reagálni, hogy: well, fuck you too!
Amerikában szeptember 22-én jelenik meg az eredeti három Star Wars-film új regényadaptációja, amit bevallottan a fiatalabb közönségnek szánnak. A koncepció lényege, hogy a jól ismert történetet az egyes szereplők szemszögéből (POV) mesélik újra, megosztva az olvasókkal Luke, Leia és Han gondolatait, és kiegészítve a sagát új (a már létező jelenetek közötti) jelenetekkel.
Namost, ez elsőre jó nagy baromságnak hangzik. Meg másodjára is. Az eredeti Star Wars-trilógia (akár a filmeket, akár a regényadaptációkat nézzük) egyenes sztorivezetésű, tökéletesen kompakt és kerek, semmi szükség rá, hogy egy narrátor bemásszon a főszereplők fejébe, és az olvasó szájába rágja azok minden egyes gondolatát. Egyébként, ha már felmerült ez az ötlet: pont a mellékszereplők szempontjaival lehetett volna érdekessé tenni a dolgot – ha Tarkin, Wedge és hasonló karaktereken keresztül mesélik újra a sztorit, úgy akár még el is olvastam volna.
Így viszont ez csak egy tipikus, lusta, szégyentelen money grab, amellyel láthatóan a young adult-hullámot akarják meglovagolni. Itt el lehet olvasni pár részletet a könyvekből, ha valakinek kedve támad lamentálni a nyugati civilizáció immár kétségtelen hanyatlásán.
Összefoglalom a lényeget, hogy neked ne kelljen szenvedned a szöveggel: tragikus az egész.
- Az Egy új remény első pár oldalán (ennyit bírtam belőle) rögtön sikerül az öntudatos, szívós és határozott Leiából egy elismerésért kétségbeesetten ácsingózó, önmarcangoló picsogót csinálni.
- A Birodalom visszavág kreatívnak gondolt, egy-két oldalas jediképzős inzertjei bődületesen unalmasak, közhelyesek és feleslegesek.
- A jedi visszatérnek meg már a nyitó mondatai is egészen botrányosak.
Lássuk csak az utóbbit:
„An endless desert.
Two robots.
Two robots plodding through an endless desert.
Fear not, reader! It will get better!
But not every story can start with a bang. Or a wampa attack, for that matter.”
Uramisten, micsoda affektálós idiotizmus! De lehet még fokozni:
„So we plod on!
Two robots… an endless desert… plod, plod, plod…”
Kicsit össze vagyok zavarodva. Talán két robotról van szó? Meg talán egy végtelen sivatagról? Mert az eddigiek alapján nem teljesen egyértelmű a dolog. Jó lenne egy kis tisztázás.
„Yes, it really is an endless desert.”
Ah, oké, köszönöm. Így mindjárt más.
Még annyit szeretnék ehhez hozzátenni, hogy: „…plod, plod, plod…”????? Tényleg? Komolyan, bazmeg?!
Aztabüdöskurvamindenitneki.
Persze, értem, hogy nem én vagyok ennek a célközönsége, de csak mert valami gyerekeknek szól, attól még nem kell (sőt, nem szabad) végtelenül-botrányosan ostobaszarnak lennie.
Egyébként is aggódom kicsit, hogy a Star Wars az évi egy filmmel, a tervezett sorozatokkal, a játékok, könyvek, képregények garmadájával (amelyek a Disney szándékai szerint MIND a kánon szerves részei lesznek) úgy felhígul majd, mint eddig még soha. Ugye mindenkinek megvan, hogy egy Marvel-film premierje milyen triviális dolog manapság (függetlenül attól, hogy valaki szereti vagy sem ezeket a filmeket)? Na, csak azért, mert pontosan ezen az úton jár a Star Wars is. Mindeddig egy SW-film a rajongók, sőt, kb. a fél világ számára ESEMÉNY volt, de a tervezett dömpinggel ez már nem sokáig lesz így. És, még ha jól is sikerülnek majd ezek a filmek, ezt egy kicsit sajnálom. Persze, mivel a Disney bő négymilliárdot költött a Lucasfilmre, nem csoda, hogy keményen üti a vasat, és a maximumot hozza ki a franchise-ból (mennyiségileg legalábbis). De a tömegtermelés ritkán tesz jót bárminek is.
És most persze még minden nagyon új és izgalmas és lehetőségekkel teli (még várjuk az első új filmet és számítógépes játékot, nemrég jöttek ki az első regények és képregények stb.), de két-három év, és fuldokolni fogunk a Star Warsban, és kurvára nem vagyok biztos benne, hogy az jó lesz nekünk (és mondom ezt úgy, hogy gyerekkorom óta imádom az SW-t). Úgy meg főleg nem, ha a Disney ilyen taknyokat fröccsent ki a piacra, mint ez a könyvtrilógia. (Igen-igen, tudom, elrettentő példának bármikor fel lehet hozni Lucas prequeleit is, legalábbis az első kettőt.) Reménykedjünk benne, hogy ez csak egy véletlen eltévelyedés.
Azt viszont így is el kell ismerni, hogy a minimalista borítók rohadtul jól néznek ki. (Sőt, az első regénynek még az új alcíme is pofás – a többit inkább hagyjuk.)
PS: Ha már témánál vagyunk, nem fogok spolierezni, de tessenek elolvasni az új Star Wars képregénysorozat hatodik részét, mert nem akármilyen újdonságot vitt Han Solo karakterébe (és ugyebár ez is, mint minden más új könyv/játék/stb., szigorúan része a hivatalos SW-kánonnak).
