Azért szeretjük a jó westernfilmeket, mert megajándékoznak minket a szabadság illúziójával, legyen az bármilyen véráztatta is: a végtelen égbolt alatt semmi más nem számít, csak a tetteid, az igazságérzeted és a becsületed (persze az sem árt, ha villámgyorsan elő tudod varázsolni a csőre töltött coltodat). A jó westernfilm mocskos, bűnös, a végletekig romlott helynek ábrázolja a vadnyugatot, hullákkal kidekorált pöcegödörnek, ahol utolsó esélyed az értékes életre, ha ragaszkodsz moralitásodhoz, nem köpöd szembe az elveidet, és pontosan tudod, mikor, melyik oldalra kell állnod. A Slow West jó westernfilm - mi több, az utóbbi évek egyik legjobbja.
A fiatal, idealista, álmodozó Jay Cavendish (Kodi Smit-McPhee) Skóciából Amerikába érkezik, hogy felkutassa szerelmét, Rose Rosst (Caren Pistorius), és a lány apját, Johnt (Rory McCann). A kíméletlen préri szabályrendszerét hírből sem ismerő fiú kényszerűségből felfogadja maga mellé a tapasztalt, cinikus, vérprofi fegyverforgatót, Silas Sellecket (Michael Fassbender), hogy segítsen neki eljutni a lányhoz. Amit Jay nem tud: Rose és az apja fejére 2000 dolláros vérdíjat tűztek ki, Silas pedig fejvadász, aki kizárólag a lóvé megszerzése okán tart a gyanútlan fiúval.
John Maclean rendező vadnyugat-ábrázolása cseppet sem idealisztikus, sőt, kifejezetten nyomasztó és taszító: az őslakos indiánokat nagy kedvvel öldösik halomra az elvadult fehérek, egy ártatlan ember életének kioltása csak egy jó sztori a sok közül, senkiben sem bízhatsz meg, a legártalmatlanabb átutazó is megszabadít ruháidtól és értékeidtől, ha alkalma nyílik rá, a fennmaradás érdekében pedig kisgyerekes családok is rablógyilkosokká válnak. Azonban a számtalan súlyos tragédia és a kendőzetlen brutalitás ellenére a Slow West mindvégig reményteli, humánus film marad, Maclean szerencsére az intelligens utat választja: a tűzpárbajokat naturalisztikusan ábrázolja, a felesleges vérontástól viszont helyesen tartózkodik, sőt, képes a halál hiábavalóságát a maga pőre módján, de gunyoros felhangok nélkül bemutatni.
A direktor által jegyzett forgatókönyv feszes és lendületes (a játékidő csupán 84 perc), fordulatait a legváratlanabb pillanatokra tartogatja, a sablon-megoldások felé közeledve pedig mindig időben megtorpan, és új irányba tereli történetét (még az ezer módon elbaltázható finálét is rendkívül ízlésesen oldja meg). A legreménytelenebb helyzeteken rendre humorral enyhít, dialógusai pergők és pontosak, rendezőként pedig westerntől szokatlanul dinamikus, váratlan képi megoldásokkal operál, akciói hibátlanul követhetők, és kitűnően komponáltak. Nem marad adósunk a festői kulisszák prezentálásával sem, az emberi aljasság feneketlen mélységeinek taglalását a kifogástalanul fényképezett, szemkápráztatóan gyönyörű tájak ellenpontozzák.
A film legizgalmasabb konfliktusa természetesen a naiv, a nyugatot a nyilvánvaló realitás ellenére makacsul az ígéret földjének remélő Jay és az illúzióival már régen leszámolt, kizárólag saját érdekeit szem előtt tartó Silas közötti kapcsolat alakulása. Smit-McPhee és Fassbender játéka hibátlan, előbbi remekül hozza a helyi viszonyok szerint totálisan irreleváns értékrendjét konokul magasabb rendűnek vélő, Rose kedvéért bármire képes, forrófejű hősszerelmest, utóbbi pedig valószínűleg akkor sem festene rosszul a kemény tökű, de emberséges fejvadász szerepében, ha nagyon akarná - folyamatos szivarrágcsálásával és szenvtelen, de élesen figyelő tekintetével a fiatal Clint Eastwoodot idézi.
A Slow West drámai tartalmakban is bővelkedő, láthatóan komoly elhivatottsággal készült, határozott szakmai magabiztossággal levezényelt munka, műfajának magasan kiemelkedő darabja - egy nagyon jó westernfilm, és ahogy már említettem: mi szeretjük az olyat.