A terv már akkor félresiklik, amikor egyiküket elkapják a határon. Aztán a zsaruk még azelőtt kiszúrják őket, hogy a tényleges akciójukat egyáltalán elkezdhetnék, és menekülniük kell. Ott ragadnak Hongkongban, az állítólagos ígéret földjén: öt kínai exkatona, akik azért lopakodtak be a szigetországba, hogy egy ékszerüzlet kirablása után gazdagon térjenek haza. Tervük felsülése után, jobb híján elvállalják egy gyilkosság végrehajtását, ám az áldozatról kiderül, hogy rendőr volt: immár a törvénnyel a nyomukban, köpönyegforgató megbízójukat zsarolva készülnek az újbóli rablásra – természetesen az egész egy hosszú, keserves vérontásba torkollik.
A Long Arm of the Law-t (Sheng gang qi bing, 1984) a John Woo-féle heroic bloodshed egyik előfutárának tekintik, bár tematikailag és stilisztikailag is több köze van Tsui Hark négy évvel korábbi, Dangerous Encounters of the First Kind című őrületesen nihilista, ultraerőszakos mesterművéhez. Vagyis legkevésbé sem szimpatikus karakterek vériszamos pokoljárásáról van szó a nagy urbánus mocsokban, kemény képekkel, súlyos és hangulatos szintetizátorzenével, teljes kilátástalansággal és végletekig nyers, energikus akciókkal.
Az első egy óra még viszonylag lassú és visszafogott: a bandatagok élvezik a brit fennhatóság alá tartozó Hong Kong mámorát, isznak, buliznak, nőznek, élik azt az életet, amelyre a kínai diktatúrában soha esélyük sem volt. Johnny Mark rendező (ez volt az egyetlen teljesen saját filmje) és Philip Chan író fokozatosan tárják fel a többnyire amatőr színészek alakította szereplőik jellemét és motivációit, bár túlságosan mélyre sosem hatolnak: a karakterek inkább afféle két lábon járó kritikái a kínai rendszernek. Legyenek akár családapák, akár szerető nő és csendes otthon után sóvárgó elveszett lelkek, a reménytelenség, a korlátok közé szorítottság olyannyira meghatározza őket, hogy amikor kikerülnek a szabadságba, önkéntelenül is kitör belőlük a felgyülemlett kegyetlenség és agresszió.
Ilyenkor, ha véletlenül már-már megkedvelnéd valamelyik karaktert, Mark gondoskodik róla, hogy az illető fegyverrel kényszerítsen szopásra egy vonakodó kurvát.
A „Kína lecsap Hongkongra” allúziót (amely egyébként messze nem légből kapott: a ’80-as évek elején a várost rendszeresen dél-kínai bűnözők sanyargatták) szerencsére árnyalja a hongkongi gengszterek és rendőrök szintén nem túl hízelgő ábrázolása. A Long Arm of the Law-ban egyik oldalon sincsenek hősök, a bűnözők és a zsaruk barbárok módjára esnek egymásnak, az egyre eldurvuló csörték erkölcsi vesztese (akárcsak Hark említett filmjében) maga a koszban és vérben fuldokló társadalom.
Az akciók ennek megfelelően nemcsak brutálisak, hanem teljesen mentesek mindattól a romantikától, gyönyörű koreográfiától és stilizációtól is, amellyel John Woo két évvel később majd életre hívja a heroic bloodshedet. A rendőr dramaturgiai vízválasztóként szolgáló meggyilkolása ugyan már-már rajzfilmes túlzás (a holttest a magasból zuhan egy jégpályára, és ide-oda, a falak közt pattogva csúszkál rajta, mint egy flippergolyó), de minden más haláljelenet szenvtelen és kényelmetlenül naturalisztikus, sőt, szinte dokumentarista, a közel negyedórás finálé pedig még bő harminc év után is döbbenetes erejű.
A banda és a rendőrség végső összecsapására Hong Kong aljaéletűeket, lecsúszottakat, bűnözőket, szegényeket élhetetlen körülmények közé tömörítő, hírhedt Kowloon Walled Cityjében kerül sor, már-már Peckinpah Vad bandájának végső tébolyát idézve. A senkik utolsó, nyomorúságos menedékében, egyben halálcsapdájában, a képtelenül szűk sikátorok, romos lépcsők és rozoga félházak sötét labirintusában, térdig érő szemét és sivító patkányok között vadállati, dühös és kegyetlen küzdelem őrjöng, és egyértelmű, hogy soha, senki nem fog emlékezni rá, hogy mi történt itt, és miért, és hogy kik voltak, akik itt vérbe fulladtak. Mert nem méltók rá, hogy emlékezzenek rájuk.
Talán a Long Arm of the Law nem olyan nihilista, mint a Dangerous Encounters of the First Kind (persze mi olyan?), de nem áll távol tőle – a hongkongi filmgyártás heroic bloodshedet megelőző korszakának egyik legdurvább és leghatásosabb darabja.