A hagyományos stílusú kísértettörténet már rég nem divat, legkésőbb azóta nem, hogy Hollywood legutóbbi ilyen, nagyobb költségvetésű próbálkozása, az immár tizenhat éves Az átok, Robert Wise A ház hideg szíve című ősklasszikusának remake-e (érdemeihez méltón) annak idején alaposan elhasalt. A trend a fillérekből (vagy legalábbis szűk milliókból) leforgatható kísértetházas riogatások felé tolódott, így gótika és romantika helyett manapság vagy az olyan találtfilmes kacatokkal kell beérnünk, mint a Paranormal Activity-sorozat vagy az olyan steril iparosmunkákkal, mint James Wan életművének fele.
Úgyhogy amikor Guillermo Del Toro, olyan mesteri horrorok rendezője, mint a Cronos, az Ördöggerinc vagy A faun labirintusa bejelentette, hogy Bíborhegy (Crimson Peak) című művével visszarepíti a szellemtörténet koncepcióját a XIX. századba, hogy gótikus és romantikus elemekkel rogyásig pakolt, gyönyörű képekben és zenében tobzódó rémmesét mondjon, azt sokan már előre egyfajta műfaji megváltásként fogtuk fel. A nagy reményekből aztán az év egyik legnagyobb csalódása lett.
A fiatal, apjával New Yorkban élő Edith Cushing (Mia Wasikowska) szerelembe esik a brit Sir Thomas Sharpe-pal (Tom Hiddleston), aki saját tervezésű bányászgépe finanszírozásához keres partnert az újvilágban. Apja rejtélyes halála után Edith hozzámegy Sharpe-hoz, és Angliába utazik, hogy a férfi és annak húga, Lucille (Jessica Chastain) kísértetjárta otthonában éljen. Mire a lány rájön, hogy a havat vörösre festő agyag miatt a világtól elzárt birtokot Bíborhegynek nevezik, és hogy halott anyjának szelleme gyerekkorától kezdve ettől a helytől óvja, már túl késő.
A birtokon álló rideg, egyszerre fenséges és félelmetes kastély grandiózussága és aprólékos kidolgozottsága már önmagában egy szerelmeslevél a gótikához, sorsszerű, lassú pusztulása (az egész építmény lassan süllyed bele a földbe) pedig Poe Az Usher ház vége című novelláját idézi. Del Toro új filmje azonban mindezek ellenére kicsit a kilencvenes évek első felének olyan műveire emlékeztet, mint a Coppola-féle Dracula, vagy a Branagh-féle Frankenstein: képileg és zeneileg lenyűgöző, ám önnön vizualitásába túlságosan szerelmes, ezért a látványvilágon túl csak felületes eszközökkel élő operatőri és díszletdemonstráció.
A Bíborhegy egyébként sokkal inkább egy romantikus thriller, mint igazi horror, de ez aligha meglepő azok számára, akik ismerik Del Toro életművét. A Cronostól A faun labirintusáig a zsigeri borzongást, a természetfelettit általában csak eszközként, háttérként használta a háború borzalmai, a sötét emberi természet és a pusztító vágyak ábrázolására, a dráma kihangsúlyozására. Elvileg ezért nem kellene számítania, hogy a Bíborhegyben már fél óra után egyértelmű, hová akar kilyukadni a sztori, és hogy az újra és újra felbukkanó kísértetek jelentette fenyegetettség is egyre inkább elillan. Elvileg. Csakhogy a dráma ezúttal nem működik.
Del Toro túl sokat vacakol az átlátszó fordulatok felvezetésével, a kísértetházas panelek egymásra halmozásával (riadt, gyertyafényes kószálások a ház folyosóin, a szörnyű múlt lassú felderítése), a külsőségekkel való hivalkodással, és az egyébként bizarr, gonosz Wasikowska-Hiddleston-Chastain háromszögben rejlő sötét lehetőségek jórészt kiaknázatlanok maradnak közben (ráadásul a máskor mindig remek Chastain itt nagyon nem találja a helyét, menthetetlenül kilóg a filmből). A Bíborhegy méregfoga így csak néhány hatásos, ijesztő jelenetben és egy-két különösen brutális erőszakkitörésben villan meg, de sem a feszültség, sem az érzelmi intenzitás, sem a sztori mélyén rejlő, iszonyú erejű tragédia nem képes igazán kibontakozni.
A Bíborhegy olyan, mintha Del Toro egy nem létező mesterművének sikere nyomán készült, profin megmunkált, de hideg, szenvedély nélküli, „üssük a vasat, amíg meleg” utánzat lenne egy mérsékelten tehetséges iparostól – szép és a maga módján szórakoztató, de minden vele kapcsolatos élmény már a stáblista alatt illanóban van. Még mindig inkább ez, mint egy Paranormal Activity vagy egy James Wan-opus, de nagy kár, hogy manapság csak ezekből válogathatunk a témában.