International Iron Man #1
Történet:
Brian Michael Bendis
Rajz:
Alex Maleev
Marvel
Comics
Nem csak Peter Parker, hanem most már Tony Stark is nemzetközi vizekre evez, és nem csak a képregényekben, hanem a címéhez híven az új sorozat a valóságban is több, mint húsz országban fog megjelenni. Végre nem csak New Yorkot fogják újra és újra lerombolni, és a szupergonoszok közül páran ráébrednek, hogy talán nem azt a várost kellene megpróbálni elpusztítani, ahol a legnagyobb az egy négyzetkilométerre eső szuperhősök száma (Bendis saját kalkulációja alapján legalább 700 hős hemzseg egy 17 épülettömbnyi sugarú területen). Tony számára sok minden megváltozott a Secret Wars vége és az ugyancsak Bendis által jegyzett Invincible Iron Man elindulása óta: kiderült, hogy a szülei örökbe fogadták, a páncéljától és elcsúfított arcától megszabadult és állítólag jó útra tért Dr. Doom felajánlotta neki a szövetségét (és nem nagyon izgatja, hogy ennek Tony a legkevésbé sem örül), a múltjából felbukkanó femme fatale-ok törnek az életére, ráadásul egy új, titokzatos szervezet bukkan fel, és kezd vadászni rá.
Míg az Invincible Iron Manben egy új szerelem és egy új asszisztens (nem más, mint Mary Jane Watson) kavarja fel a magánéletét, addig az új sorozat egy még személyesebb témát feszeget: Tony ugyanis elindul, hogy kiderítse kik a valódi szülei. Olyan belső küldetés ez, ami már nem csupán külső eseményekre adott reakció, itt végre ő a történések mozgatórugója. A narratíva is eltérő, az első füzet gyakorlatilag egy keretes szerkezetbe foglalt flashback, visszatekintés Tony egyetemista éveire és megismerkedésére Cassandra Gillespievel. Bendis ígérete szerint Vasember mellékszereplőinek listája jelentősen kibővül, és úgy tűnik, a jelenleg a szuperhősöket is semlegesíteni képes bulgár exopáncélos egységet vezető Cassandra lehet az első a sorban.
Az Aliasban is megtalálható, földközeli, bensőséges, karakterekre koncentráló és a személyiségüket apránként felépítő történetmesélést kapjuk Bendistől, és a különbség valóban kézzelfoghatóbb a párhuzamosan futó másik Iron Mannel szemben. Bendis már a Miles Morales-féle Ultimate Spider-Manben is megmutatta, hogy nagyon jól érti mind a tinédzsereket, mind az egyetemista korú karaktereket, ráadásul ebben a speciális helyzetben még a személyes élettapasztalatát is felhasználhatja, ugyanis a négy gyermeke közül kettőt örökbe fogadott.
Alex Maleev furcsamód kissé alulteljesít saját magához képest, mert bár a stílusa tökéletesen illik a választott, földhözragadtabb történetmeséléshez, mintha kicsit kidolgozatlanabbak lennének a rajzai a normálisnál, de az is lehetséges, hogy a szokásostól eltérő színezés az oka. Minden apró hibája ellenére azonban az International Iron Man legalább olyan jó sorozatnak ígérkezik, mint Pókember nemzetközi kalandjai.
Switch
#3
Történet
és rajz: Stjepan Sejic
Image
Comics / Top Cow
A Top Cow képregényeire mindig úgy emlékszem vissza, hogy gyönyörűen megrajzoltak, de teljesen lélek és tartalom nélküliek voltak (egy-két kivétellel, mint a Rising Stars és a Midnight Nation); mások, akik jobban beleásták magukat az általuk teremtett univerzumokba, talán másképp vélekednek, és meg is értem őket. A kiadó első sikeres sorozata a CyberForce volt, de azután a Witchblade lett a legnépszerűbb húzócímük. A tavalyi évben, 2015-ben ünnepelték a brand-építő képregényük huszadik születésnapját, és egyúttal le is zárták azt az utolsó, 185. szám és egy visszatekintő művészeti album kiadásával. Sejic, aki egyébként is rengeteget dolgozott a kiadónak, azonban már évekkel ezelőtt elkezdte megrajzolni önmaga és a DeviantArt oldal olvasóinak szórakoztatására a saját, újragondolt változatát, ami olyan népszerű lett (milliós megtekintésekről beszélünk), hogy a Top Cow úgy döntött, szárnya alá veszi a hivatalos kiadását. Úgy lehet elképzelni, mint a Marvel All-New All-Different újragondolását vagy a DC New 52-jét, azzal a kivétellel, hogy semmilyen előzetes tudással nem kell rendelkezni az ereklye mibenlétéről vagy a szerepéről a világ formálásában.
A főszereplő Mary, egy bizalomhiányos, befelé forduló UFO-jelenség rajongó, átlagos tinédzser, aki a Witchblade, egy óriási hatalommal rendelkező ereklye kiválasztottja lesz. A kánonnal ellentétben Mary kapcsolatba léphet a bármilyen formát felvenni képes fegyver korábbi tulajdonosaival a történelem hajnalától kezdve (Una, az első viselője egy valóságban persze sosem létezett őskorból származik), és nem csak beszélgetni tud velük, hanem használni a tudásukat és képességeiket. A fegyver persze vonzza a bajt: a lány azonnal egy hosszú évezredek óta zajló titkosháború közepébe csöppen, melynek egyik oldalán angyalok, a másikon démonok állnak. Könnyed, vicces, életigenlő, legalább olyan jó érzés olvasni, mint Miles Morales első kalandjait: gyakorlatilag A karate kölyök természetfelettivel felturbózott változata. Remek belépő azoknak, akik semmit nem tudnak Sara Pezzini korábbi kalandjairól, ráadásul az eredeti mitológiájához képest tett változtatások a veterán Witchblade rajongóknak is érdekesek lehetnek.
Mit mondhatnék még? A vizuális része lenyűgöző, ahogy azt Sejic összes munkájánál megszokhattuk, akinek pedig a témája már lerágott csontnak vagy túlságosan habkönnyűnek tűnik, az nyugodtan próbálkozzon meg a Sunstone, Death Vigil, Rat Queens címekkel vagy esetleg a pajzánabb webképregényeivel. Nem fogja megbánni.
The
Dark and Bloody #2
Történet:
Shawn Aldridge
Rajz:
Scott Godlewski
DC
/ Vertigo
Kentucky sötét rengetegei, éjszakai, illegális szeszfőzés és a helyi folklór találkozik a török legendákkal a Vertigo újabb remek igazolásában. Majd minden egyes GeexKomixban megismételjük, mert nem lehet elégszer örülni neki, hogy a DC Vertigo imprintjének feltámasztására tett kísérlet (most már biztonsággal kimondhatjuk) sikeres lett, és ez a kiadó utóbbi években nyomon követhető harmatgyenge teljesítményének fényében kisebbfajta csodával ér fel.
Iris Gentry egy rémálmok gyötörte iraki veterán, aki egy isten háta mögötti kisvárosban próbálja megkeresni a betevőt állapotos felesége és kisfia számára. A múltja azonban visszanyúl érte, és nem csupán álmokon keresztül, hanem egy szárnyas, karmos, madárszerű démon formájában. Aldridge flashbackeken keresztül jó munkát végez Iris karakterének felépítésével: míg hétévesen a könyörtelen apai szigort kell túlélnie gyilkolás árán (bár csupán egy kutyakölyökkel végez), addig Irakban katonaként már sokkal nagyobb áldozatokat kell meghoznia, hogy megtartsa emberiségét. Viszonya a halálhoz és az erőszakhoz meghatározza hozzáállását a vidéki, eldugott közösséggel is: torokmaró csempészszeszt még hajlandó készíteni, de odáig már nem alacsonyodik, hogy oxy eladásából szerezzen pénzt. Rémálmai ennek ellenére egyre gyakoribbak, és kisfia is találkozik egy furcsa lánnyal az erdőben...
Godlewski munkáját már láthattuk a Copperhead című, általunk is felemlegetett sci-fi képregényben és a stílusa itt is azonnal felismerhető: éles, határozott vonalak, letisztult, nem túlbonyolított panelek. Atmoszférateremtésből jól vizsgázik, a sötét erőben lapuló rettenet is éppúgy megy neki, mint az idegen lények népesítette kolónia egy távoli bolygón. A kisvárosi horror rajongói bátran belelapozhatnak.
The
Shadow Glass #1
Történet
és rajz: Aly Fell
Dark
Horse Comics
Aly Fell leginkább fantasztikus könyvborítóiról, valamint népszerű szuperhősökről és a popkultúra más alakjairól készített pin-up festményeiről ismert, most azonban a Dark Horse lehetőséget adott neki egy hat részes minisorozat megírására és illusztrálására. Témának a tizenhatodik századi Londont és a korabeli miszticizmust választotta, belekeverve valóban élt és mágikus kutatásaikról ismert olyan szereplőket, mint a hírhedt Dr. John Dee, Erzsébet királynő tanácsadója, egyben matematikus, csillagász, geográfus és okkultista. Fell alapos kutatást végzett a kort illetően, az épületeken kezdve, a ruhákon keresztül az utcákon felállított akasztófákig minden meglehetősen hitelesnek tűnik, nagyszerűen idézi fel az európai reneszánsz és humaniznus időszakát.
Thomas Hughes az Újvilágból tér vissza egy titokzatos obszidián tükörrel, és hamarosan jóbarátja és annak felesége kegyeibe férkőzve bekerül Dee belső köreibe. Arabella és a jó doktor segítségével pedig valami olyan dolgot idéz meg a tükör túloldaláról, ami még a sokat látott okkultistát is megrémíti. Húsz évvel később az ifjú Rosalind, a bizonytalan végzetű Arabella lánya, meglehetősen elüt attól, amit a kor társadalma a nőktől elvár: férfiruhát hord, kardot visel, önálló, magabiztos, művelt a világ dolgaiban, és nem utolsósorban egy bizonyos dr. Dee tanítványa. Apját halálos betegség sorvasztja, akit mindössze ez kényszerít rá, hogy megossza vele az addig gondosan őrzött titkot: valójában nem az ő lánya, hanem a sok évvel ezelőtti látogatóé, akit akkoriban még a barátjának nevezett. Rosalindot természetesen nem olyan fából faragták, hogy ne járjon ennek utána, és azonnal meglátogatja mentorát, ahol legnagyobb meglepetésére szemtől-szemben találja magát vér szerinti apjával és a kor neves alkmistájával, Edward Talbottal.
A tizenhatodik századi okkultizmus és a lovecrafti, emberi tudáson túl elterülő ismeretlen szörnyűségek találkozása nagyon hálás téma, különösen egy vizuális mediumnál, és ezzel Fell nagyszerűen él is. Elég egyértelmű, hogy a képregény erőssége a szemet gyönyörködtető rajzok és Rosalind anakronisztikusan romantizált alakja, sajnos azonban a leírások és a párbeszédek hagynak még maguk után kívánnivalót. Nem feltétlen baj ez egy első képregényírói próbálkozásnál, és nem is várok el rögtön Mignola-szintű világ- és atmoszférateremtést, szóval egyelőre megelőlegezett optimizmussal tekintek a történet folytatására.
Turncoat
#1
Történet:
Alex Paknadel
Rajz:
Artyo Trakhanov
BOOM!
Studios
A tavalyi év egyik legjobb koncepciójával rendelkező képregénye, az Arcadia írója belevágott második saját minisorozatába, ráadásul az egyik legutóbbi felfedezettemmel, az orosz Trakhanovval karöltve. Míg az Arcadia egy világméretű járvány pusztítása utáni digitális világba feltöltött milliárdnyi emberi tudat problematikáját feszegette, amely tudatok szimulációs programját a pár százmillió, fizikai világban rekedt túlélő tartja fenn, addig a Turncoat egy világunkat elfoglaló, hódító faj távozása utáni, tanácstalan társadalom pszichológiáját próbálja feltérképezni. A cronenbergi testhorrorhoz hasonlatos biotechnológiát használó rovarszerű idegenek, a Menedzsment, proxikon keresztül kormányozta az általuk felállított új világrendet 300 éven keresztül, amíg a történet főhőse, Marta Gonzalez, árulásával hozzá nem segítette az ellenállókat, hogy távozásra kényszerítsék a megszállókat. A mindaddig az elnyomó hatalomnak rendfenntartóként dolgozó Gonzalez az utolsó pillanatban adott át fontos információkat a lázadóknak, gyanús köpönyegforgatóvá válva mind a hatalmát vesztett, korábbi rend támogatói, mind a most hatalomra jutott forradalmárok szemében. Két világ között rekedt, a hirtelen változás arcává vált nő magánpraxist, nyomozóirodát nyitott, de hűen a noir detektívjeinek szellemiségéhez keményen meg kell küzdenie a túlélésért az éppen általa fenekestül felforgatott új világban.
A korábbi rendet és fegyelmet vasmarokkal fenntartó Menedzsment eltűnésével az emberek elveszítették jól bejáratott életük rutinját, a szabályok betartásával biztonságosabbá és kényelmesebbé vált életüket, valamint a korábbi érában engedelmességgel és szolgaisággal megszerzett társadalmi pozíciójukat. Hirtelen nincs senki, aki megmondaná mit gondoljanak vagy irányt szabna életüknek: az egész Föld egy hátrahagyott és magára maradt gyarmat, amelyben a tanácstalanság uralkodik.
Paknadel górcső alá veszi ennek a társadalomnak minden szeletét: a korábbi lojalistákból és a forradalmárokból újra felállított rendőrtestület tagjai közötti állandó feszültséget, hisz mindannyiukban élénken élnek még az egymás ellen elkövetett atrocitások, azokat, akik visszasírják az életüknek rendet és értelmet adó olajozottan működő, bürokratikus, puha diktatúrát, a Szent Kitinpáncél nővéreit, akik kitinvázban nőttek fel, és az egész helyzetet csak egy hitüket próbára tévő kísérletnek tekintik. New York új polgármestere, a szabadságharc korábbi vezetője, William Mann, mindent bevet, hogy újra egységes társadalmat kovácsoljon, de a Menedzsment öröksége, a mindennapok részévé vált szerves technológia fájdalmas ékként furakszik az emberek két tábora közé. Gonzalez azonban egy megbízás kapcsán olyan rejtély közepébe csöppen, amiből kiderül: a színfalak mögött olyan erők munkálkodnak, amik mindent hajlandóak megtenni a hatalom kezükbe kaparintásáért.
Trakhanov mintha kevésbé magabiztosan tartaná kézben a bolyvárossá változott New York vizuális megjelenítését, mint az Undertow fantasztikus Atlantisza esetében, de lehetséges, hogy ezért a színezés a ludas. Ettől függetlenül a Turncoat még mindig olyan friss és eredeti, amilyet ettől a párostól vártam, és borzasztóan kíváncsi vagyok, hogy a négy részes történet milyen konklúzióra fog kifutni a poszt-diktatórikus társadalmak sorsát illetően.
