Minden jónak vége szakad egyszer - mondja a közismert klisé is, csak éppen mint minden közhely, nüanszok nélkül körülbelül annyira pontos, mint a Moszkva tér egykor órája. Hiszen esetünkben a Rathbone-Bruce páros sorozata valójában a háborút sem élte túl, és az utolsó három film enerált vergődésnek tűnhet a korábbi részek izgalmassága mellett. A Gyilkos eleganciában benne van mindaz, ami a gyúrás utáni, kötelezővé teendő levezető mozgást is jellemzi: már mindenki fárad, elege van az egészből, és leginkább az foglalkoztatja a résztvevőket, hogy vajon hová lehetne átmenni egy könnyű sörre, ha végeztek.
A Gyilkos elegancia éppen ezért gazdagon merít a korábbi filmekből, de leginkább a Sherlock Holmes és a halál gyémántjából és egy picit a Sherlock Holmes és a pókasszonyból; titkozatos betörő látszólag értéktelen zenedobozokat rabol, és egyik tettének hamarosan halálos áldozata is lesz. Holmest persze nem lehet zavarba ejteni, ha oda nem illőnek látszó részletekről van szó, és hamarosan kiderül, mi köze van mindehhez Hollywood egyik kedvelt femme fatale-jának, az idén márciusban százegyedik születésnapját ünneplő Patricia Morisonnak.
A hetvenhat perces film kétségkívül felvonultat némi best-of válogatást a Rathbone-Bruce sorozat emlékezetes pillanataiból: Holmest megkötözik a rosszemberek, de leleményes gimnasztikával kiszabadítja magát; Dr. Watsont egyszerűbb félrevezetni egy gondosan megersztett női félmosollyal, mint a világ tetszőlegesen kiválasztott adóhatóságait, ha legalább ötvemillió dollár értékben szeretnénk adót optimalizálni; valószínűtlenül muzikális kocsmák és karikatúraszerű cockneyk. Sajnos azonban Mrs. Hudson kivételével nélkülöznünk kell minden más állandó szereplőt. És a végefőcímet olyan gyorsan vágják az utolsó jelenet után, mintha a vágónak éppen lejárt volna a munkaideje.
A Gyilkos elegancia egy korszak vége; és bár az utolsó néhány film enerváltsága igencsak szembetűnő, Rathbone Sherlockja a mai napig az alapja a későbbi feldolgozásoknak George C. Scott-tól Peter O'Toole-on és Jeremy Bretten át a címben emlegetett Cumberbatch-ig. Valljuk be, ez nem kis teljesítmény.