Pokémon Go – Merre tovább, Nintendo?

A Pokémon Go nem csak a sikeressége okán jelentős, hanem azért is, mert egy új korszak nyitányát jelentheti a Nintendónál. A japán vállalat előző elnöke, a tavaly betegségben elhunyt Saturo Iwata végig kitartott amellett, hogy a cég termékeit nem publikálják semmilyen egyéb platformon. Pedig már akkoriban is érzékelhető volt a nyomás a befektetők részéről, hogy a Nintendo-játékok is kihasítsanak egy derekas szeletet a mobilos tortából.

Iwata álláspontja azonban érthető és védhető volt. A cég legutóbbi, jelentősebb pénzügyi sikerei mind az eddigi stratégiához, vagyis az exkluzivitáshoz kötődtek. Az exkluzivitás viszont nem valami hagyományőrző őrület, magányos szamurájmentalitás, hanem a csomagban gondolkodásnak a kereskedelemben régről ismerős elve. A játékok eladják a konzolt, a konzol pedig a játékokat. Egyik sincs meg a másik nélkül, és ha a tisztelt vevő vágyik az egyikre, be kell szereznie a másikat is. A Wii-t ez a hozzáállás az előző generáció legsikeresebb konzoljává tette, az amiibok esetén pedig a merchandise termékeket csatornázták be ebbe a rendszerbe zseniálisan, hiszen a Mario-figura nem csak jól mutat a polcon, de a 3DS és WiiU játékokban ilyen-olyan bónuszok, járulékos tartalmak is megnyithatóak vele.

A Go előtt az amiibo volt a Nintendo legutóbbi pénztermelője

A Pokémon Gó-val viszont kinyílt egy új világ, és talán már a nagy N-nél is arra a következtetésre jutottak, hogy ez az applikáció önmagában is egy csomag. Ráadásul az exkluzivitás elve sem sérül, hiszen ez a Pokémon értelemszerűen nem az a Pokémon, amellyel a japán srácok kézi konzolokon töltenek el hónapokat. Sőt, éppen a mobilos piac felé nyitás a leglogikusabb lépés, tűnjék bármennyire is szentségtörőnek.

A Wii sikerét egyértelműen az alkalmi játékosok adták. 2006 környékén megjelent egy olyan vásárlóréteg, akik addig nem játszottak, de hirtelen megnőtt az érdeklődésük a téma iránt. Az X360-PS3 duó nem feltétlen bizonyult számukra a legjobb választásnak, hiszen azok egyfelől túl drágának tűnhettek (a bevezetéskor a PS3 elég hajmeresztő áron került forgalomba), másfelől – és ez a fontosabb ok – olyan irányítási megoldást használtak, amelyek már meglévő, komoly játékostapasztalatra építettek. A Wii könnyen megtanulható mozgásirányítása az előbbiekkel összevetve életképes alternatívának tűnhetett az új vásárlók számára.

A Wii-ből tavaly márciusig százegy millió darab fogyott, ezzel minden idők ötödik legnagyobb példányszámban értékesített konzolja lett

A 2010-es évekre azonban mindez megváltozott, a Wii felhasználói egy hussanással köddé váltak, és a 2012-es WiiU prezentációja már érezhetően a hardcore játékosoknak (is) szólt. Mi történt? Smartphone történt. Az iPhone már 2007-ben, egy évvel a Wii után megjelent, de beletelt pár évbe, míg az okostelefonok a szélesebb tömegek számára is elérhetővé váltak. Ezek a készülékek pedig tele voltak könnyedebbnél könnyedebb játékokkal, és ezek után már nem érte meg fenntartani egy konzolt. A trendek pont nem a dedikált készülékek irányába mutattak, ahogy szép lassan a nappali sem épül többé a tévé köré (az IKEA-nál például már ezt a lakberendezési elvet tartják szem előtt). Jellemző módon a Sony és a Microsoft, a két lassú mamut éppen ebben az időben próbálkozott a saját mozgásirányításával, hogy milyen sikerrel, az szerintem senki számára sem kérdéses.

A WiiU két szék között a pad alá esett, és ez máig meglátszik az értékesítési adatain. A hardcore játékosok számára nem versenghetett a PS4 vagy a One erőműveivel (ráadásul ezekben a körökben a Wii név sem csengett túl jól), az alkalmi játékosnak pedig ezen a piacon már rég bottal üthették a nyomát. Ezért is logikus, hogy a „ha a hegy nem megy Mohamedhez” kezdetű mondást felidézve a Nintendo ered egykori (és újabb) felhasználók után azokra a platformokra, ahol azok éppen tanyáznak, és amelyeket jelen állás szerint egész biztosan nem lehet kicsavarni a kezükből.

Az okos eszközök megjelenése a videojáték piacot is alaposan átrendezte

A nem meglepő következtetés tehát az, hogy igen, biztosan erősödni fog a Nintendo jelenléte a mobilos piacon, mert hülyék lennének nem így tenni, ráadásul a befektetők is immár komoly, számszerűsíthető tényekkel felfegyverkezve fogják ezt megkövetelni tőlük. Az igazi kérdés az, hogy mit jelent mindez a Nintendo stratégiájának az egésze szempontjából? Elengedik az asztali konzolozást, és csak kézi konzolban (addig ameddig) meg mobilban fognak utazni?

Az asztali konzolra, illetve a videojátékozásnak a leghagyományosabb formáira sötét idők járnak. A készülékek fejlesztése rengeteg idő, pénz és energia. Ugyanez igaz a játékokra is. A Nintendo ugyan a versenytársaitól eltérően nem árulta veszteséggel a gépeit (ez alól a WiiU kivétel), de ha a Sony és a Microsoft nagyon alá mennek árban, akkor kénytelenek lesznek követni őket. Még rosszabb hír, hogy amint fentebb már írtam, a tévé kezd eltűnni az otthonokból. A WiiU-val ezt gyorsan felismerték, és a válasz erre a folyamatra egy érintőképernyőnek a kontrollerbe történő integrálása volt, de ma már egyértelmű, hogy ez édeskevés. A szomorú igazság az, hogy a hardcore játékosok rétege jelenleg egy nagyhangú zárvány, akiknek a kegyeiért túl sokan tülekednek.

Saturo Iwata és a WiiU forradalminak szánt kontrollerje

Mára világosan kiderült, hogy nem lehet az alkalmi játékosokat és a hardcore játékosokat egyetlen platformon egyesíteni. Megéri-e egy seggel két lovat megülni, úgy hogy a két lóból az egyik makrancos, büdös, és amúgy is csak a baj van vele?

Ha így tesszük fel a kérdést, akkor nem kell sokat agyalni a válaszon.

A Nintendo viszont sosem tartotta magát egy szigorú, technokrata szemléletmódhoz, és meggyőződésem, hogy ez segített nekik nem csupán csak talpon maradni, de sikeresnek lenni az olyan óriásokkal szemben, mint a Sony vagy a Microsoft. A Pokémon Go könnyű és hatalmas pénz ugyan, de felmerül a kérdés, hogy a Pokémon-franchise nélkül, a Nintendo mobilos piacra lépésének az egész sajtót megmozgató híre nélkül is ekkorra dobás lenne-e. Ha ezt a játékot más címmel egy nevenincs terjesztő pakolja fel a shopra n plusz egyedik címként, vajon hányan találnak és kattannak rá?

A főhadiszállás

Kiotóban pontosan tudják, hogy az arculat is érték. Ezért ölnek rengeteg munkaórát, kreativitást – végső soron: pénzt egy-egy Legend of Zelda játék fejlesztésébe, amely még milliós eladások esetén sem feltétlen térül meg. Viszont mindenki tudja, hogy egy új Zelda megjelenése ünnep az egész videojátékos közösség számára. És ha lesz mobilos, augmented realitys Rupee-vadászat, elsősorban ezért lesz belőle siker, legyen a végeredmény maga bármilyen középszerű is.


(Disclaimer: Az asztali konzolozás helyzetét komolyan befolyásolhatja a VR megjelenése, amellyel a Nintendo is kísérletezik. Ennek kifutása viszont jelenleg megjósolhatatlan, ráadásul a cikket is eltérítette volna a tárgyától, ezért nem tértem rá ki külön.)

Kövess minket Facebookon és Twitteren!

Üzenj a szerkesztőségnek

Népszerű
Uralkodj magadon!
A Geekz kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, sértő, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a Geekzről/444-ről!