A valóságshow-knak meglehetősen rossz hírük van, pedig hát az alapvetésük igazán nagyszerű: valójában irányított környezetben végrehajtott, az emberi természettel kapcsolatos mélyebb revelációkat és egyben könnyed szórakozást nyújtó, álcázott pszichológiai kísérletek. Feltéve persze, hogy nem arra próbálják kifuttatni őket, hogy melyik résztvevő agyalágyultabb vagy korlátoltabb a másiknál, vagy melyiknek a felnőtt szórakoztatóiparban szerzett tapasztalata teszi alkalmasabbá őt, hogy élő adásban hancúrozzon a csapattársaival.
Még odáig is elmerészkednék, hogy adott esetben sokkal érdekesebb egy mesterséges helyzetbe manipulált szereplő természetes reakcióját figyelni, mint egy remekbe szabott karaktergyakorlatot egy végtelenül profi színésztől. Mert hiszen a színészek pont ezeket az őszinte reakciókat és viselkedésmintákat próbálják hűen visszaadni, ezért itta magát otthon vállalhatatlanra Nicolas Cage a saját kamerája előtt a Las Vegas, végállomásra készülve és tanulmányozott De Niro PTSD-s vietnami veteránokat a Taxisofőrhöz. Ha a formátumot ráadásként geek témára húzzák rá, na akkor lesz igazán érdekes a kísérlet: lássuk, mi volt az utóbbi évek legjobb öt geek-kompatibilis sorozata, amit még ma is érdemes újranézni.
5. The Quest
(2014, 1 évad, ABC)
Élő szerepjáték televíziós adásban, pontosabban Amazing Race még véletlenül sem korabeli, hanem teljesen fantasy miliőhöz igazított díszletek között, aminek a szörnyeit a Pacific Rim és a Gyűrűk ura trilógia mögött serénykedő mesteremberek, a résztvevők valós háttérsztorijára rímelő sztoriszálakat pedig a Blair Witch Project csapata alkotta meg. A tizenkét modern lovag Everealm birodalmát próbálja megmenteni a fenyegető gonosztól, melynek során a Survivorből ismert, álközépkorra fazonírozott feladatok elbukásával fogyatkozik a számuk. Jellemző, hogy a közös célért egyébként is összekovácsolódó csapat előtt nem lebeg semmilyen végső pénznyeremény, csakis a dicsőség: a kiesőknél sem a távozót kell megjelölniük, hanem szolidaritásként a támogatott, és így játékban maradó lovag mögé állni. Az összefogás, a nagy érzelmek és a beteljesült vágyálmok diadala ez, ráadásul egy konfliktusokra kiélezett és a rosszabb énünk előhozására létrehozott tévéformátum kebelén.
4. Whodunnit?
(2013, 1 évad, ABC)
Ha valaha szerettél volna egy Agatha Christie-rejtély szereplője lenni, akkor már lekéstél róla, de ha a metába forduló Tíz kicsi négert idéző valóságshow jelentkezési ideje már rég le is csengett, azért még ma is érdemes beszerezni az epizódjait. A játék narratíváján belül a villába meghívott tizenhárom vendéggel a főkomornyik közli, hogy csapdába estek, és egy titokzatos gyilkos minden nap végezni fog valamelyikükkel. A játékosok minden esetben három különböző helyszínre látogathatnak el, de mindegyikük csak egyet vizsgálhat át, a többi nyomot a többiekből kell kihúznia, úgy, hogy lehetőleg minél kevesebb avatatlan szem- és fültanú legyen. A nap végén aztán egyenként, botcsinálta Poirot-ként kell összerakniuk az elméletüket arról, hogyan is követte el a gyilkos a tettét. Az a két vendég, aki a legmesszebb járt a valóságtól, a vacsora során halálos fenyegetést kap, és másnap már egyikük halála lesz a következő rejtély. Külön öröm, hogy a gyilkos kezdettől fogva a játékosok között lapul, akik ennek tökéletesen tudatában is vannak, és a számuk csökkenésével fokozatosan harapózik el soraikban a paranoia. De vajon ez tényleg így van, vagy mindez csak egy átverés, és megint az egészet kitervelő lángész szócsöveként viselkedő komornyik a tettes?
3. The Colony
(2009-2010, 2 évad, Discovery Channel)
A posztapokalipszis igen hálás téma, különösen, ha előtte harminc órán keresztül éhen-szomjan-ébren tartott játékosokat hajtanak be egy Los Angeles peremén üresen tátongó ipartelep egyik raktárába. Ez egy valódi pszichológiai kísérlet: nincsen fődíj, nincsenek eliminációs játékok, csak a világvége-szimuláció három szakértő (a katasztófahelyzet tanácsadó, a mérnök és a pszichológus) kommentárjával kísért fázisai. Rendkívül érdekes végignézni, ahogy a játékosok lassan teljesen belecsúsznak a show által kreált illúzióba, és elfeledkeznek a valós világról és az őket mindenhová elkísérő kamerákról. Nem elég, hogy valósnak tűnő stresszhelyzetekbe kerülnek, amikor éjszakánként fosztogatók zaklatják őket és lopják el a készleteiket, vagy új jövevények érkeznek, ráadásul egy kórház kifosztásakor az orvos szereplőt a nézők legnagyobb meglepetésére se szó, se beszéd végleg kiemelik a játékból, hogy aztán a többi játékost napokig kétely és kétségbeesés gyötörje - meg lelkiismeretfurdalás, hogy vajon az ő hibájukból történt-e és lett volna-e esélyük megmenteni. Ha a pszichológiai aspektusa nem is érdekel minket, akkor is rengeteget tanulhatunk a túlélésről: hogyan tisztítsunk házilag szennyvizet, hogyan jussunk lemerült aksik összekötésével egyenáramhoz vagy hogyan építsünk fagáz meghajtású motort. Ezután a két évadnyi gyorstalpaló után mindenki felkészülten nézhet szembe a világvégével. Kivéve, ha gyors zombik okozzák, mert akkor nekünk annyi.
2. The Beauty and the Geek
(2005-2008, 5 évad, The WB/CW Television Network)
A show felütése végtelenül egyszerű: két, egymás köreit soha nem metsző, szélsőséges emberi archetípust költöztetnek össze egy villába, a nagyvilágban zajló minden politikai-morális-filozófiai konfliktust saját kis buborékukból kizáró plázacicákat (nehéz magyarul visszaadni az olyan elképesztő karriereket, mint a Beer Spokesmodel vagy a Life-sized Barbie Doll) és a minden társasági helyzetben szinte biztos kudarcot valló kockákat, mint a Hazárd megye lordjai Klub alelnöke vagy az asztrofizikus. A versenyzők párokat alkotnak, azután a választottjukat kell felkészíteni olyan feladatokra, amikre kábé annyi esélyük van, mint hógolyónak a pokolban: a lányoknak kulturális kvízek adott témában, autószerelés, műanyagpalackrakéta és számítógép összeszerelés, a fiúknak karaoke és táncverseny, napi divat és celebpletyka kvíz vagy telefonszám megszerzése egy vadidegen lánytól. A helyzetek egy része természetesen kínos, de ami igazán gyönyörű, ahogy a két tábor tagjai rácsodálkoznak a másik életének teljesen másik planétáról szalasztott aspektusaira, és bár vannak teljesen menthetetlen esetek, többségük szemmel láthatóan nyitottabb szemmel távozik a játék befejezése után.
1. Who Wants to Be a Superhero?
(2006-2007, 2 évad, Sci-Fi Channel)
A maga Stan „The Man” Lee által vezetett szuperhős tematikájú valóságshow az eddigi leginvenciózusabb próbálkozás nem csak a zsánerben magában, de a formátum adta kereteken belül is. Minden próba feladat a feladatban, mert még véletlenül sem az alapján értékelik a saját szuperalteregójukat megtervező (eredetsztori, képességek, kosztüm) versenyzőket, mint amit elmondanak nekik. Pedig Lee már a legelején figyelmezteti őket: egy igazi hős nem a fizikai vagy mentális képességeivel ismerszik meg, hanem azáltal, hogy mi rejlik a szíve mélyén. A legjobb példa erre, amikor úgy kell felöltenük a szupergúnyájukat a járókelőkkel benépesített téren, hogy senki sem veszi észre, majd a lehető leggyorsabban átsprintelni egy boltív alatt. Mindeközben a tér közepén, amelyen mindenképp át kell vágni, egy kétségbeesetten síró kislány keresi az elveszített édesanyját: a versenybírák természetesen azt figyelik, hogy ki az, aki megáll segíteni, ezzel értékes időt veszítve a versenytársaival szemben. A show készítői tobzódtak az ötletekben: szinte az összes feladat ráadás csavarral rendelkezik, az egyik versenyző beépített kém, a másik a kiesése után szupergonoszként tér vissza, ráadásul olyan elképesztően szórakoztató játékosokat sikerült toborozniuk, mint az ex-sztriptítáncos Major Victory vagy a cirkuszi akrobata Hyper-Strike. A legszívmelengetőbb és legnagyobb meglepetésekkel teli valóságshow, ami valaha készült.
+1 Survivor
(1997-, 33 évad eddig, SVT)
A formátum legkiforrottabb, veterán képviselője, egészen elképesztő számú, jelenleg 33 évaddal a háta mögött, és számolatlan, párhuzamosan futó regionális licensszel. Az alapvetés faék egyszerűségű: két csapatnyi hajótöröttet kidobnak egy megfelelően egzotikus és elzárt helyszínen, ahol aztán különféle feladatok megoldásával olyan komfortjutalmakat nyerhetnek, mint a hideg sör, a csokoládétorta vagy a kávé, egyébként pedig be kell érniük egy zsák rizzsel, és amit még az elég rusztikus körülmények között fognak maguknak. A vesztes törzsnek titkos szavazással ki kell szórnia a sorai közül a leggyengébb (vagy a legveszélyesebbnek tartott) láncszemet, így folyamatosan születnek a nyálkás ektoplazmaszilárdságú szövetségek és az ezekből fakadó elkerülhetetlen árulások. A pszichológiai ámokfutás legzseniálisabb része a győztes eldöntése, ugyanis a három utolsó talpon maradt versenyző közül a kiesett játékosok választják ki, hogy ki vigyen mindent. Vagyis ha mindenkin átgázolva, segítséget kérő kezeket eltiporva, minden riválist hátba szúrva jutottál a végső háromba, akkor gyakorlatilag egészen elhanyagolható az esélyed a sikerre (bár már erre is volt példa).
Minden évadban módosítanak egy picit a szabályokon, így lehetünk szemtanúi olyan elképesztően szórakoztató stratégiáknak, mint amikor az elrejtett, szavazáskor védelmet adó amulettet nem találó játékos fából, kövekből és kagylókból fabrikált magának egy hamis nyakláncot. Ezután “véletlenül” hagyta, hogy egy másik versenyző meglássa a hátizsákjából kikandikáló ereklyét, és befelé vigyorogva dörzsölhette a markát, amikor a kiszavazásnál nem mertek rá voksolni. Ez csak egy kiragadott kedvenc, az évadok tele vannak meglepetésekkel, érdemes az ennek szentelt spoilermentes fórumokon tanácsot kérni ahhoz, hogy melyik ledarálásának ugorjunk neki legközelebb.
+2 UnREAL
(2015-, 2 évad, a harmadik bejelentve, Lifetime)
Nem dokureality, hanem teljesen hagyományos tévésorozat, amely azonban egy Bachelor (nálunk: A Nagy Ő) típusú, párválasztós valóságshow forgatásán dolgozó stáb napjait követi. Rendkívül életszagú, játékosokat és nézőket egyaránt szégyentelenül manipuláló játszmákat láthatunk, melyekben a főszereplő próbálja nem porig rombolni, majd aztán sóval bevetni a saját magának felállított morális gátak maradványait. Rendkívül tanulságos és egyben piszkosul szórakoztató leckék ember(telen)ségből és érzelmi intelligenciából.
