Iskolakezdéshez ajánljuk: Bully

A Rockstar mindig kedvelte a botrányokat, de a PS2 korszakának tökös-beleszarós Grand Theft Auto-képletét egy bentlakásos iskolába átültetni még tőlük is szokatlanul merész lépésnek tűnt. Volt is felháborodás rendesen. Jövő hónapban lesz tíz éves minden idők legjobb sulis játéka, így a szeptember mint az iskolakezdés hónapja mellett (majdnem újságírós líraisággal az „ősz betoppanását” írtam, de az ilyen idejétmúlt koncepciókkal, mint az évszakok, valószínűleg érdemes végleg leszámolnunk) egy másik izmos indokot is fel tudok hozni ennek a cikknek a megszületésére.

Bullyk

Tízéves életútja alatt a Bully számtalan platformra látogatott el, méghozzá nem is egy verzióban. Mivel pedig az eltérések olykor elég markánsak, és kihatnak az élvezeti értékre is, talán nem árt először ezek között rendet tennünk. A játék eredetileg Bully címmel jelent meg 2006. október 17-én PlayStation 2-re. A PAL területeken viszont, feltehetően a Bully szleng szó szűkebb körű elterjedtsége miatt, átkeresztelték Canis Canem Editre. Utóbbi húzás nem volt túl szerencsés (még ha 2006-ban talán érthető is), hiszen a bully-bull szavakat a játék több szempontból is középpontba állítja. Egyrészt okulásunk helyszínét Bullworth Academynek hívják, amely éppen olyan (több szempontból is) beszélő név, amilyenhez hasonlókat a Rockstar előszeretettel használ (lásd: Liberty City), másrészt az iskolai csapatok kabalaállata is a bika, illetve az iskola udvarán, központi helyen egy elég nyugtalanító és kicsit szürreális, Minotauruszra emlékeztető szobor áll.

Két évvel később, a HD generáció érkezésekor a játékot újra kiadták PC-re, Xbox 360-ra és Wii-re (oké, ez utóbbi nem HD, de rohadt jól fogyott). Ez az új változat azonban, amely egyébként a Bully: Scolarship Edition címet kapta, sok mindenben eltért a 2006-os eredetitől. Új missziókkal, tanórákkal, megnyitható tárgyakkal és ruhatárral, és még néhány apróbb forgatókönyvbeli változtatással is kiegészült a szoftver. A Wii verzió mozgásirányítást kapott, 360-ra pedig természetesen (ám tök feleslegesen) Achievementek is érkeztek. Ráadásul a motort is lecserélték Renderware-ről Gamebryóra, ennek eredménye pedig a rövidebb töltési idő és a megnövekedett látótávolság lett. Legalábbis Xbox 360-on.

A jelen generáció konzolosai sem maradnak Bully nélkül, hiszen a játék PlayStation 4-re is megjelent. Kérdés, hogy ebben a formában minek. Az a probléma ugyanis ezzel a kiadással, hogy lényegében megegyezik az eredeti, Canis Canem Edittel, a különbséget mindössze a magasabb felbontású textúrák jelentik. Ugyanakkor az iszonyatos töltési idők és a semmiből elbukkanó tereptárgyak eléggé aláaknázzák a program élvezhetőségét.

A definitív változat tehát a konzolosok számára továbbra is az Xbox 360-as Scolarship Edition, vagyis a múltidézéshez inkább ássuk elő a régi gépet, vagy reménykedjünk, hogy ez a változat valamikor – talán a szép kerek jubileum tiszteletére a következő hónapban – játszható lesz One-on is.

A játék

2006-ban a sztorin állt minden. Egyszerre kellett megalapoznia a GTA 3-ból átrántott nyitott világ működésének, megakadályoznia a végtelen szabadságból eredeztethető olyan szélsőséges megoldásokat, mint például az iskola kiirtása gépfegyverrel, ami azért még a Rockstarnak is sok lett volna, illetve az sem ártott, ha a program szórakoztató marad, és hozza azt a sajátos humort, amely annyira jellemző Grand Theft Autókra.

A történet szerint a tizenöt éves Jimmy Hopkinst az édesanyja és az ő új férje szépen kidobják a Bullworth Akadémia bejáratánál, aztán sietve eltűznek egy jachtos világ körüli útra. Az is kiderül, hogy Jimmy nem egy ma született bárány, eddig hét suliból is kitették a szűrét. A bevezetés során hamarosan fény derül arra, hogy a GTA-k nagyvárosait idéző módon az Akadémiát is különböző frakciók osztották fel egymás között. Csak itt nem kolumbiaiak és kínaiak ölik egymást a heroinbiznisz megszerzéséért, hanem izomagyak feszülnek a geekeknek, bőrkabátos, belőtt hajú autóbuzik szívóznak a kötött pulcsis gazdag kölykökkel. Erre a nyughatatlan hangyabolyra épül rá az egy fokkal kevésbé hangsúlyos felnőttek világa.

A szereplőgárda karikatúrákból áll. Az összes karaktert – legyen szó főbb szereplőről vagy csak mellékalakról – egy-egy mániára, esetleg jellegzetes vonásra húztak fel. A geekek bandavezére, a biztosítótűvel szerencsétlenül összetűzött sliccével és a gyenge hólyagjával, amelynek köszönhetően pár méterenként dobnia kell egy sárgát, kizárólag az iskola és a könyvtár környékén fordul elő, és természetesen imádja a szerepjátékokat. Az iskolatitkár reménytelenül és mániákusan szerelmes az igazgatóba, az igazgató pedig meg van győződve róla, hogy ez az ország legjobb iskolája, de csak azért, mert fingja sincs arról, mi folyik körülötte. Az udvaron és a folyosókon járőröző prefektusok pedig azon elmélkednek fennhangon, hogy miért nem jutottak be a hadseregbe, vagy miért utasították vissza felvételi kérelmüket a rendőrséghez.

Ebbe a közegbe toppan be Jimmy, aki nem tartozik egyik csoportba sem. Az igazgató fogadja őt, és sok szépet elmond az oktatás céljáról, illetve magáról az intézményről, de hamar kiderül, hogy ennek a fele sem igaz. Itt mindenki mindenkinek a farkasa, és az erősebb vígan átgázol a gyengébben. Az iskola neve és az említett szobor, amely inkább egy pogány kultusz istenábrázolására emlékeztet, nem győzi kihangsúlyozni a játékos számára, hogy egyébként ennek a helynek ez -- a bullying a lényege. Az iskola valóban életre nevel, de a legkevésbé sem a tanórákon, hanem a szünetekben és az oktatás után. A tanári kar magasztos beszédei, a tudományok felfedezése, a művészetek megismerése ócska humbug, amely a legfontosabbat leplezi el: nem számíthatsz senkire, és mindenki ki akar veled cseszni, és választhatsz, hogy te nyomsz le másokat, vagy mások nyomnak le téged. Ez több egyszerű életfilozófiánál, ez az iskola, és tágabban értelmezve a kinti világ legfőbb hitvallása.

A GTA 3-féle játékmenet mindezt csak aláhúzza, és azt sem szabad elfelejteni, hogy az Akadémia és a szomszédos Bullworth városa egyébként a GTA univerzum részei. Vagyis azok a seggfejek, akik Vice Ctiyben vagy San Andreasban pár dollárért lepuffantják egymást, vagy tulajdonképpen bárkit, aki szembe jön, nem a fákon teremtek, hanem ilyen iskolákba jártak. Félreértés ne essen, nem arról van szó, hogy az iskola szándékosan gengsztereket nevel, hanem hogy a része annak a világnak, amelynek a többi játék is, és annak elbaszott alapszabálya itt is működik, még ha a tanintézmény képmutatóan úgy is tesz, mintha annál magasztosabb lenne, és felette állna. És ez az utóbbi viselkedés az, amely a mi valóságunkkal is párhuzamba állítható, és amiért a Bully elég kemény szatíra, melynek végső következtetése, hogy az iskola valójában egész másra nevel, mint amire elvileg szeretne. Illetve ez a „szeretne” sem igaz. Tulajdonképpen ezzel az egésszel valahol mindenki tisztában van, ezért nevezik így az Akadémiát, és ezért áll a Minotaurusz szobra az udvaron. A legfontosabb – sőt talán egyetlen lecke – amit itt el lehet, és el is kell sajátítani, épp ennek a hipokrita kettősségnek a megértése, mert ez a kulcs a túléléshez.

A játék erőszakosságát két irányból lehet megközelíteni. Egy iskolában játszódó történethez képest rendkívül erőszakos: a Persona 4-ben például nem lehetett csak úgy elkenni a száját az osztálytársainknak. Viszont egy Grand Theft Autóhoz képest szinte már pacifista a program. Közlekedési eszközeink – gördeszka vagy bicikli – nem alkalmasak a gyilkolásra, tűzfegyvereink, késeink pedig nincsenek. Jellemzően az öklünkkel kell boldogulnunk, esetleg baseballütővel vagy csúzlival. Magyarán alaposan elagyabugyálhatunk bárkit, de senkit sem tudunk kinyírni. Ez pedig fontos különbség, egyben robusztus kiegészítője a mondanivalónak. A GTA képlete itt ugyanis kisebb léptékben valósul meg – a kemény, tökös bűnözők világát leráncigálják a gyerekek közegébe, ami olyan eljárás, amit például a South Park is szívesen alkalmaz: az iskolaudvaron a legsúlyosabb következménynek, a halálnak a kizárásával a Rockstar toposzai mind a cselekmény, mind a karakterek szintjén elvesztik a komolyságukat, és nevetségessé, pitiánerré zsugorodnak.

Tehát miközben a Rockstar bemutatja az Univerzumát mozgató legfőbb erőt, ugyanazzal a lendülettel pucérra vetkőzteti annak legemblematikusabb közegét, a felnőtt bűnözők világát, és ezzel kiemeli annak kisszerűségét. Önkritikája ugyanakkor társadalomkritikává tágul, ha az olyan egyetemes kölcsönhatásokra gondolunk, mint az iskola-társadalom viszony -- tehát, hogy a társadalom alakítja az iskolát, az iskola pedig a társadalmat, ami által egyfajta, az elbaszottsággal történő csikicsukizás alakul ki.

Mechanikai szempontból a Bully ugyanolyan fokozatosan jut el a többlépcsős, összetett missziókig, mint a bátyókái. Viszont azelőtt járunk, hogy a Rockstar bevezette volna a küldetések közbeni checkpoint rendszert, vagyis ha elkúrjuk a dolgokat, kezdhetjük újra az egészet, de annyira újra, hogy megint el kell mennünk az adott helyszínre, fel kell vennünk, és ismét el kell indítanunk a missziót.

Területileg a játék kisebb a GTA bármely PS2-re kiadott részénél, de a lassabb közlekedési eszközök miatt nem érezzük szűkebbnek a világot. Szerencsére a közelharc a hangsúlyosabb, ami ugyan elég rémes, ráadásul a kelleténél meg az emlékeimnél (lehet, hogy felfejlesztettem magam a Dark Souls-maratonnal) jóval könnyebb is, de mégis kész áldás a korszak autótolvaj játékainak tűzharc szisztémájához képest. A kamera viszont elképzelhetetlenül zavaró. Az ember hajlamos elfeledkezni arról, hogy a korszak gyerekcipőben járó 3D-világai közül ezt sehol sem oldották meg tökéletesen, míg manapság a leggagyibb címek is zökkenőmentes kamerakezeléssel kerülnek forgalomba. A játék ezen aspektusához nagyon nehéz visszaszokni, talán ez jelenti benne a legkomolyabb kihívást.

A Bully Rockstar-játékhoz illőn hihetetlen aprólékos. A program érzékeli, ha mondjuk olyan fejfedőt hordunk, ami eltakarja az arcunk, és ez kihágásnak minősül. Az évszakok váltják egymást, ünnepek jönnek és mennek, és már a Halloween vagy a karácsony előtt megszaporodnak a díszek a campuson. Maga a világ a mai napig is hihető, és nagyon hangulatos, kicsit még nosztalgikus is.

Akinek kimaradt, mindenképpen tegyen vele egy próbát.

Kövess minket Facebookon és Twitteren!

Üzenj a szerkesztőségnek

Népszerű
Uralkodj magadon!
A Geekz kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, sértő, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a Geekzről/444-ről!