Kentucky érdekes, nehezen megfogható hely. Nevének eredete homályba vész, megnyugtató magyarázat jelenleg sem létezik vele kapcsolatban. Hívják Blue Grass State-nek is egy jellegzetes növényfajta miatt, és itt található az USA legkiterjedtebb barlangrendszere (melynek egyfajta spirituális leképezése a játék Zérója), ezenkívül híres a lovairól is, amely állat az első felvonás visszatérő szimbóluma.
Kentucky nem tartozik igazán senkihez: sokan a déli államok között tarják számon, földrajzi és kulturális hagyományai alapján inkább a közép-nyugathoz sorolható. A Polgárháború alatt semleges maradt, de Jefferson Davies, a konföderációs elnök születésnapja még ma is hivatalos, állami ünnepnap.
Ezen a sajátos törvényszerűségek igazgatta vidéken jár Conway, a játék főhőse, aki az öreg teherautójával szeretne leszállítani egy csomagot egy megrendelőnek. Közben mindenféle érdekes alakkal találkozik, és értesül egy titkos sztrádáról, a már említett Zéróról, amely az egyetlen utat jelenti a címzetthez. A Zero hol kikaccsint Lynch világára (báros jelenet), hol mintha a Monty Python abszurd humora érződne rajta, mint az irodaházban, ahol egy egész emeletet tartanak fent a medvéknek. Vannak visszatérő elemek is, ilyen például a Kentucky-ban befektető nagyvállalatok racionális megközelítéssel teljesen felfoghatatlan, legfeljebb csak álomlogikával megérthető működése.
A narráció ugyan vasmarokkal terelget az utunkon, ám rengeteg apró, elsőre lényegtelenek tűnő részletet a játékos határoz meg, de itt azonnal hozzá is kell tenni, hogy a Kentucky Route Zero a lényegtelen részletek játéka. Azonban felejtsük el a Telltale vagy a Quantic Dream megoldásait: itt nem a felcsipegetett információk alapján hozunk egy döntést, amellyel megpróbáljuk befolyásolni, hogy mi fog történni. Ebben a játékban azt dönthetjük el, hogy mi történt.
Conway múltjáról nagyon keveset tudunk, mégis rengeteg ezzel kapcsolatos kérdésre kell válaszolnunk. És a válaszok teremtik meg a hősünk múltját, végső soron magát a főhőst. Igaz ez a múlt? Nem számít, a Kentucky Route Zero számára igaz lesz. Az előbbi eljáráshoz hasonló mód a más játékok narrációjában központi szerepet betöltő eseményekről a kamera szemérmesen félrefordul, és nekünk kell megválaszolnunk azt, hogy mi történt vagy történik éppen. Itt sem az igazságra kell ráhibáznunk, épp ellenkezőleg, az igazság az, amit annak mondunk, amit elfogadunk a szoftver által felkínált lehetőségek közül. A válaszaink pedig kulminálódnak, bizonytalanul alakot öltenek, valósággá szilárdulnak. Ezzel párhuzamosan az általunk ismert(nek vélt) és elfogadott régi valóság elhomályosul, és átadja a helyét egy újnak, amely immár a mi kézlenyomatunkat is viseli.
A Kentucky Route Zero tehát lebontja a kalandjátékokra jellemző, és mellesleg a puzzle mechanikából következő ok-okozati kapcsolati hálót, ami miatt a múltból eredő jövő örök jelenné alakul. Az igazság-hazugság megkülönböztetés értelmét veszti, a szavak pedig visszanyerik az idők hajnalán még létező teremtőerejüket. A játékos mindennek megfelelően nem egyszerűen befogadja, esetleg alakítja a történetet, hanem létrehozza. A játék a mítoszok és legendák írásbeliség előtti működéséhez hasonló, egyfajta digitális szájhagyomány kialakulásának ad terepet. Minden mesélő kicsit máshogy mondja el a történteket, és ezért minden mesélő tükröződik is rajta.
A point and click kalandjátékok logikájának, működési elvének a felszámolása a játékot olyan műremekké avatja, amely más médiumban nem valósulhatna meg, hiszen szemben a filmekben vagy a könyvekben megszülető mitológiákkal, a Kentucky Route Zero-ban nem csak passzív közönség vagyunk, hanem az írásbeliség megjelenése előtti időkhöz hasonló módon részt veszünk a mitológia születésében. A végső irónia mindebben az, hogy a legmodernebb találmány, a számítógép (legyen benne moha vagy sem) segít aktívan megidézni az emberiség hajnalának mesélési módját, és ezzel együtt a mese lényegét. A videojáték pedig bebizonyítja, hogy megvan benne a potenciál arra, hogy megváltoztasson mindent, amit a recepcióról, alkotás és közönség viszonyáról eddig tudni véltünk.