Taboo - Tom Hardy egy pusztító hurrikán a XIX. századi Londonban

A Taboo egy olyan viharvert, masszív gólem, amelyet teljes egészében és minden dimenziójában Tom Hardy tart össze: kezdve a koncepciójától a főszereplő szűkszavú, lassan fortyogó dühvel telített, megállíthatatlanul előretörő karakterén át a gótikus horrorba és kémtörténetbe oltott kosztümös dráma sűrű, szinte kézzel tapintható atmoszférájáig.

Ez a vérrel, agyaggal, tengervízzel és rothadt deszkájú rabszolgahajók szögeivel készült monstrum már az elején megragad, és nem ereszt: Hardy legalább olyan csöndes és eltökélt megszállottsággal dolgozott a létrejöttén, mint amilyen lázas, fanatikus tekintettel fogja a kormánylapátot James Keziah Delaney, hogy elérje a horizonton csak általa látható, titokzatos célt. A Taboo éppen ezért egyúttal egy nagyon személyes utazás: Hardy több mint hét éven keresztül dolgozott a szkripten az apjával, aki maga is író, és ugyanilyen céltudatosan szedte össze az alkotógárdát is. Steve Knighttal korábban a Locke és a Peaky Blinders kapcsán dolgozott együtt, a producertársa pedig Ridley Scott volt.

A sorozat magja a 2007-es Oliver Twist forgatásán született, és a középpontjában egy Clint Eastwood-jellegű karakter áll, aki egy dickensi világban akar érvényt szerezni az igazságnak, pontosabban a saját igazságának. James Delaney Hardy álomszerepe: Bill Sikes a Twist Olivérből, Sherlock Holmes, Hannibal Lecter, Charles Marlow, A sötétség mélyén főszereplője mind valamiféle gótikus Frankeinstein-szörnyeteggé egybegyúrva járja London utcáit.

A Régens-kori Londonba egy viharos, sötét éjszakán egy hosszúkabátos, kalapos idegen érkezik: a Delaney-család holtnak hitt fia, aki a hírek szerint egy Afrikába induló hajóval együtt süllyedt a hullámsírba. Apja halálhíre hozza vissza, hogy ezzel alaposan felforgassa a mocskos és poshadt állóvizet: öröksége, Nootka Sound felett jelenleg rendelkező féltestvére, Zilpha már üzletet kötött a tulajdonjog átadásáról a Kelet-indiai Társasággal. Ez az egyébként apró, az amerikai-kanadai határnál található földdarab óriási jelentőségű kikötő a Kínával folytatott teakereskedelemben. A Társaságnak, a Koronának és az amerikai titkos ügynököknek mind ugyanerre fáj a foga, és Delaney-nek nagyon észnél kell lennie, hogy ügyesen manőverezzen az életére és vagyonára törő ellenfelei között.

Különösen azért, mert mindenki eszetlen, pogány vadembernek hiszi: sötét titkokkal terhelten érkezett vissza Afrikából, a pletykák kannibalizmust, boszorkányságot és véres áldozatokat tulajdonítanak neki, nem is alaptalanul. Családjának öreg szolgájával, egy bordély madámjának és egy alkohol- és drogfüggő kémikus, valamint egy csapat kikötőnyi gazembert vezető bűnöző segítségével felvértezve veszi fel a harcot az örökségéért, miközben egy mindenki számára ismeretlen cél felé terelgeti szövetségeseit.

A sorozat olyan remek mellékkaraktereket vonultat fel, mint Zilpha, a vérfertőző szerelem emlékeivel küszködő féltestvér, Lorna, a fiatal színésznő, aki apja törvényes feleségeként igényt tart a Delaney-vagyon felére, Sir Stuart Strange, a Kelet-indiai Társaság vezetője és így Delaney fő ellenfele, Brace, a család tragikus sorsú szolgája, Edgar Dumbarton, aki nappal végtagokat amputáló orvos, éjjel amerikai kém, Atticus, a saját tudományos könyvét író kikötői bandavezér vagy a felpuffadt és visszataszító régensherceg, mégis mindvégig Tom Hardy karaktere uralja a képernyőt.

A vérebként kitartó Delaney fáradhatatlanul törtet előre, titokzatos célja irányába, miközben machiavelli pókhálót sző ellenfeleinek, és terve apró fogaskerekei egymás után esnek a helyükre. Egyszerre vad és visszafogott, belső tűz lángol benne. Hidegen és érzelemmentesen bánik mindenkivel, eszközként tekint az őt körülvevő emberekre, mégis képes érzékenységre. Mordulásokkal kommunikál, de ha kell, vérfagyasztó szónoklatot tart. Eszelős vadállatként, puszta foggal marcangolja szét támadója torkát, de meg tudja állítani lesújtó kezét, ha érdekei úgy kívánják.

Látomások kínozzák, vízbe fúlt holtakkal beszélget, lázasan keresi a megváltást valami múltbéli, szörnyű tettért: annyira instabil, hogy amikor egy gyerekholttest mellett ébred a kikötő sarában, nem képes eldönteni vajon ő tette, vagy sem, hiszen még önmagában sem bízhat. Ez az önpusztító, London alvilágán és felső társadalmi szintjein is elemi erejű hurrikánként végigsöprő erő magával ránt mindent és mindenkit, és mire a terve elérkezik a konklúziójához, számos megkedvelt vagy meggyűlölt szereplőtől kell elbúcsúznunk, amint a nyomában kelt pusztítás áldozatául esik.

A Taboo-nak nincs párja: sötét, elemi erejű, vad és erőszakos, Hardy karizmája pedig úgy tartja össze, akár a gólemet a homlokába vésett szó. Katartikus.

Kövess minket Facebookon és Twitteren!

Üzenj a szerkesztőségnek

Népszerű
Uralkodj magadon!
A Geekz kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, sértő, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a Geekzről/444-ről!