FlatOut 4: Total Insanity – Így mulat egy Trump-szavazó négy keréken

Platformok: PC (április), PlayStation 4, Xbox One. Tesztgép: Xbox One.

Önfeledt autós diliből nem sok elfogadható akad mostanság, különösen mióta a műfaj egykori botrányhőse, a sírból visszatért Carmageddon oly csúfosan leszerepelt a Max Damage alcímű résszel. A Destruction Derby-sorozat is a múlté, a Twisted Metal-, illetve a még talán ide sorolható Burnout-széria pedig éppen pihizik egyet. A piaci rés tehát adott, ugyanakkor a FlatOut 4-nek szembe kell néznie az igen gyalázatos harmadik rész (23 százalékos Metacritic átlag) örökségével is. A sorozat eredeti fejlesztői egyébként már a második rész után leléceltek, a közönség és a kritika részéről egyöntetűen hangos fújolást követően pedig a kiadó valamiért inkább lecserélte a FlatOut 3-ért felelős csapatot.

Az új rész megspórolja a felvezetést (se egy szerényebb videó, se egy tutorial), és bedob a sűrűjébe, hogy válasszunk egy szimpatikus játékmódot. Az elnevezések szerencsére magukért beszélnek, szóval a hagyományosabb Career módra tenyereltem rá először. Itt három széria közül csemegézhetünk, melyeket egy-egy autóosztályhoz rendeltek. Sajnos a sztereotipikus vidéki Amerikát a maga farmeros, foltos pólós és borostás pőreségében megtestesítő sofőrünknek kezdetben csak két verda áll a rendelkezésére. Ezek ráadásul olyan bánatosan lestrapált, szívfájdító ócskavasak, hogy a puszta látványuk háromszoros sebességre tekeri a globális felmelegedést. Na de nem baj, egyszerű főhősünktől így is elismerésre méltó dolog, hogy a nehezen összegürizett tízezer dollárját nem az oktatásába öli bele, ne adj Isten befekteti, hanem a szívének kedves, de az egészségre rendkívül ártalmas, amatőr autósportra költi.

Miután minden spórolt pénzünknek seggére vertünk, boldogan bele is huppanhatunk rozsdás benzinfalónk szétfingott ülésébe, hogy megmutassuk, ki a falu nyolchengeres bikája. Hősünk egyébként nem hisz a védőfelszerelés semmilyen formájában (bukócső, bukósisak nyista), és ebbéli meggyőződésén az sem változtat jelentősen, hogy időnként csápolva repül keresztül a szélvédőn. Az igazi fasza gyerek úgyis két lábon hordja ki a tetraplégiát.

Nincs is más hátra, mint hogy válasszunk egy versenymódot. A Racetrack a legegyszerűbb, háromkörös futamot jelenti. Kezdetben nem vár ránk túl sok pálya: egy ipartelep és egy fakitermelő üzem a teljes felhozatal. Mindkettőről elmondható, hogy normális ember csak akkor hajtana be ezekre, ha nagyon muszáj, és akkor is csak 3,5 tonna feletti haszongépjárművel. Viszont ha ezen az első két futamon dobogós helyen végzünk, akkor megnyithatjuk a következő két pályát. Ez sajnos nem lesz túl egyszerű, de erről később. A versenyeken pénzt kereshetünk, de nem csak a győzelmünkért jár a zöldhasú, hanem ellenfeleink lestrapálásáért, illetve a konkurens sofőrök szélvédőn át kireptetéséért és egyéb állatkodásokért is. A pénzből a kocsinkhoz vásárolhatunk kiegészítőket, amelyektől érezhetően nő a teljesítmény és javul az úttartás. Erre szükség is lesz, mert kezdetben a csotrogányunk jó ha három métert tesz meg a tökegyenes síkterepen anélkül, hogy kormánykorrekcióra lenne szükség. Idővel újabb kocsit is vásárolhatunk a rendelkezésre álló 27-ből. Ezek nem licencelt darabok, tehát valóságos márkákra senki se számítson.

Annak ellenére, hogy a Racetrack elvileg a hagyományos versenyzést jelenti (például nincsenek kasztnira aggatható fegyverek és egyéb unortodox megoldások), mindenki ulta-agresszív vadbaromként viselkedik. Ez nagyon nem a Need for Speed úrvezetőinek való vidék, akik azért ügyeltek a Bugattik és a Lamborghinik karosszériájának integritására. Itt, kérem, mindent lehet és kell is. Ha mindezt kombináljuk a fentebb említett, a rosszabb verdákra jellemző úttartási nehézségekkel, azzal a meglepő fejleménnyel szembesülhetünk, hogy a Total Insanity alcím önfeledt őrületének ígérete helyett kurvára észnél kell lennünk. Sőt, a FlatOut 4 egyjátékos módban az egyik legintenzívebb, legodafigyelősebb vezetési élményt kínálja a maga eredendően árkád módján.

A fizika elég komoly. Mindent lezúzhatunk, mindent pozdorjává törhetünk. Mármint a masszívabb fatörzseket, tonnás nehéz gépeket természetesen kevésbé, de egyébként szabad a pálya ilyen szempontból is. A mindenbe – sajnos, nem sajnos – a pályaelemek is beletartoznak, vagyis a második körben már nem árt fejből tájékozódnunk, mert a hajtűkanyarokat jelölő nyilakat addigra valaki egész biztosan magával vitte. Persze van térkép is, de ezt garantáltan nem lesz időnk nézegetni. Ha pedig belénk szállnak hátulról, akkor nem csak megdobják az alattunk bömbölő gépet, hanem szó szerint kipörgünk a pályáról. Ez csuda jó dolog, különösen hogy közben olyan 3-5 hellyel esünk vissza. A nyugati sajtó egyébként kicsit herge is emiatt, és gyakran hánytorgatják fel hibaként. Az való igaz, hogy a dobogós helyezésért nem csak meg kell küzdenünk, nem csak rohadtul ott kell lennünk fejben, de egy adag szerencsére is szükségünk lesz. Viszont éppen ez a megoldás, a fairplay röhögős telibe hugyozása kölcsönöz egyedi ízt ennek az egész guruló elmebajnak. Amikor előtted úgy felverik a port, hogy nem is látsz, pedig éppen egy hajtűkanyart veszel be, mögötted meg már közeledik valakinek a hűtőrácsa, hogy felöklelje a segged, a roncsderbi és a túlélőhorror halálsikolyos-motorbömbölős szimfóniává olvad össze.

Az Assault Mode-ban már a fegyverek is előkerülnek (csak pár szilikonos csöcsre lenne szükség a teljes redneck-mennyországhoz), a Carnage a pusztításra lett kihegyezve, a Beat the Bomb-ban egy bomba hatósugarából kell elmenekülni. A Time Trial pedig időfutam, ahol nem használhatunk nitrót. Visszatért a népszerű FlatOut Mode is 42 kihívással, ezek között akad szimpla verseny, de pár ötletesebb minijáték is. A Total Insanity a koli szobák kedvencévé is szeretne válni, ezért kapott offline multiplayert, a Party Mode-ot, amelyben felváltva hülyülhet 2-8 játékos. Meglepő módon azonban a sima multiplayer nem érint minden játékmódot, illetve a FlatOut egyike azon kevés címeknek, ahol a neten egy fokkal talán kevésbé hajlamosak elpicsázni minket, mint az offline módokban.

A technikai rész a játék gyenge oldala. A grafika nem túl meggyőző, mert ugyan minden törik, torzul, azért bármelyik utóbbi években gyártott autósjáték kenterbe veri ebből a szempontból. Az effektek viszont rendben vannak, kivéve az üvegszerű vizes felületeket. A teszthez használt Xbox One S-en nagyobb tülekedésnél le-leesett a képfrissítés is.

Egészében a FlatOut 4 egy igen meggyőző csomag, amely hibbant hangvétellel, de véresen komolyan vett játékmenettel csábít a vásárlásra. A legnagyobb erénye, hogy bár rettenetesen fapados, mégsem ismer kegyelmet, éppen mint valami orosz terepjáró-rettenet. Szóval aki szereti hallani, ahogy felsír a deformálódó fém, és szívesen szívja tele a tüdejét garantáltan rákkeltő égéstermékkel, annak kezeket a volánra, tököket szorosan felcsavarni!

Kövess minket Facebookon és Twitteren!

Népszerű
Uralkodj magadon!
A Geekz kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, sértő, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a Geekzről/444-ről!
;