Tizenhat év, nyolc film, több milliárd dollár. Az ötödik részt még kifejezetten bírtam, de azt hiszem, most kiszállok.
Nem az a baj, hogy mind a cselekményvezetés, mind az
akciójelenetek rég maguk mögött hagytak mindenféle logikát és szabályszerűséget,
és nem is az, hogy az egészet egyáltalán nem lehet komolyan venni (még akkor
sem, amikor előkerülnek a drámai lózungok – sőt, akkor a legkevésbé), ezzel ugyanis
már bőven megbarátkozott mindenki, aki még követi a Halálos iramban-szériát.
Tényleg teljesen felesleges 2017-ben amiatt picsogni, hogy a fizikával úgy
bánnak, mint egy engedetlen, thaiföldi szexrabszolgával, a forgatókönyvvel meg
úgy, mint valami kínos biológiai balesetből született zabigyerekkel. Pontosan
tudod, mire számíts, amikor beülsz a moziba. Legalábbis az utóbbi pár évben
(mióta a széria kinőtte magát egy egzotikus, autós Mission: Impossible-lé) így
volt.
A Halálos iramban-filmeket mindig belengte egy markáns életérzés meg a karakterek közti testvériség és lojalitás, szóval volt szíve, még ha ez sokszor csak annyiban nyilvánult is meg, hogy Vin Diesel bucihangon el-elmormogta a „család” szót. De a nyolcadik részben a szimpatikus, olajfoltos-benzingőzös fílinget és a kaszkadőrmutatványokat végleg leváltotta a parasztvakító CGI-roncsderbi, és láthatóan semmi más nem hajtja már az egészet, csak az a lelketlen, habzó szájú igyekezet, hogy valami még nagyobb vadbaromsággal múlják felül a legutóbbi film nagy vadbaromságát. Ha múltkor egy tank volt, akkor most legyen egy drón! Ha múltkor egy drón volt, akkor most jöjjön egy atomtengeralattjáró! Legközelebb akár a Transformersszel is csinálhatnának egy crossovert. És játszódhatna a Holdon. Ezen a ponton senkinek a szeme sem rebbenne.
Minden túlzás nélkül mondom, hogy a kubai bevezető (kb. 10 perc) után, kezdve Dom kizsarolt pálfordulásával, a filmnek abszolút nincs semmi értelme. Félreértések elkerülése végett NEM úgy értem, hogy nem mély meg okos meg rétegzett (mégis ki várna el ilyesmit tőle?), hanem egészen konkrétan úgy, hogy teljesen, tökéletesen értelmetlen. Miközben a csapatdinamika belefullad a nagyzási hóbort oktalan karakterhalmozásába (néhányan mintha nem is ugyanabban a filmben szerepelnének), az aktuális mumusnak (Charlize Theron döbbenetesen, sőt sokkolóan lapos) még a konkrét célja is csak egy mellékesen odavetett félmondatban derül ki, a motivációja meg még úgy se. Persze ilyenkor szokott elhangzani, hogy ez csak egy vállaltan buta zúzás, fogjam be a pofám, és élvezzem. De ha ez csak egy vállaltan buta zúzás, és a sztori úgysem érdekel senkit, akkor mi értelme a kb. negyvenpercnyi (közepes) akciót százpercnyi érdektelen "sztorival" maszatolni?
De a legszebb az egészben Deckard (Jason Statham), a hetedik rész főgecije, aki két perc alatt a haverja lesz egykori halálos ellenségének, Hobbsnak (Dwayne Johnson), ugyanis hirtelen kiderül róla, hogy öccsével, a hatodik rész főgecijével együtt (Luke Evans fél percre bukkan fel, hogy végigmenjen egy folyosón, és fegyvert fogjon valakire) csak megvezetett, félreértett bárányka. Ne rójuk fel neki, hogy azzal indította az előző filmet, hogy kinyírt egy hadseregnyi rendőrt! Meg azt se rójuk fel neki, hogy hidegvérrel kivégezte Dom családjának egyik tagját, Hant (róla egyébként egyetlen szó sem esik)! Miért is tennénk, hiszen senki mást sem érdekel. Pedig anno Dom mintha még valami olyasmit is mondott volna, hogy nem léteznek szavak arra, amit bosszúból csinálni fog Deckarddal. De mint kiderült, léteznek, egész pontosan a következők: mosolyogva húst grillez neki az otthona teraszán. Isten hozott a Halálos iramban értelmi színvonalán: ha jól repesztesz a verdáddal, és elsütsz egy-két macsós poént, akár az anyját is megölheted valakinek, még mindig jó leszel nála egy bro fistre!
Ennél világosabban nem deklarálhatták volna az alkotók, hogy teljesen leszarják a saját karaktereiket, meg úgy általában az egész széria állítólagos szellemiségét.
Így aztán a Halálos iramban 8. nem egyszerűen unalmas, megalomán és seggostoba, hanem konkrétan szembeköpi, -okádja, -hugyozza, -szarja saját magát, ráadásul úgy, hogy a New York-i „zombiautós” csörtét leszámítva még a főattrakciói, vagyis az akciójelenetei sem elég izgalmasak és kidolgozottak. Látványosnak látványosak, persze, de az puszta pénzkérdés - hol van egy olyan masszív, ötletes, intenzíven levezényelt bűnös élvezet, mint az ötödik rész fináléjának eszméletlen páncélszekrény-vonszolós zúzása? Sehol.
Akciófilm a lófaszt. Szappanopera. És még annak is gyenge.