Rick and Morty - A legagyamentebb show a multiverzumban

Ha egy zsáner beindul, azt onnantól nehéz megállítani. A Simpson család, majd a Family Guy sikerét látva számos “felnőtt-rajzfilm” sorakozott fel, hogy olyan rajongóbázist csábítson maga köré, mint az előbb említett két óriás. Az idők során sokféle koncepció igyekezett leválni a klasszikus családi mindennapokat, és így a társadalmunkat kifiléző görbe tükörről, akár fényév messze is eltávolodva az alapvetéstől. A Rick and Morty elismerésre méltóan okos tematikát dolgozott ki: egyszerre rugaszkodott el jó messzire és maradt mégis az anyaméh közelében, mivel agyament geektémákban való lubickolását párhuzamba állította egy széthullás közelében lévő család terápiájának krónikájával. Ráadásul az egészet keretbe foglalta egy összefüggő, elgondolkodtató világképpel.

A Rick and Morty egy kiköpött, felnőtteknek szóló animációs sorozat, káromkodásokkal, túltolt erőszakkal és olyan témákkal, amelyek egyértelműen nem valóak a fiatalabb korosztályok számára. De még inkább geek-sorozat, mivel a készítők általában minden epizódot egy, vagy több sci-fi, illetve horrorfilm koncepciójára fűznek fel, természetesen a parodisztikus szándék kinyilvánításaként. Csakhogy hülyék lennének ezen a ponton megállni, inkább továbbgondolják az adott mű lényegét, és azt teljesen a Rick and Morty szellemiségéhez igazítják, beépítve a családi élet és a multiverzum tényszerűsége alkotta közös halmazba.

A Rick and Morty jelen világunk egy jellegzetes amerikai városkájában játszódik. A címbéli Rick egy idős, alkoholista, feltaláló zseni, az univerzum egyik legnagyobb elméje, aki a lánya családjánál húzza meg magát a garázsban. Morty egy 14 éves, egyszerű gondolkodású fiúcska, aki teljesen ellenne az életével, ha Rick nem rángatná magával folyton életveszélyes kiruccanásaira a multiverzum legelképesztőbb helyeire. Rick az őrült tudós archetípusának egy modern verziója: keresztül-kasul bejárta az univerzumok hihetetlenül sok változatát, ezért kevés meglepetés érheti, sőt, világképe gyémántkeményen gyakorlatias, viselkedése antiszociális, véleményét (ami szinte mindig valósnak bizonyul) nem hallgatja el, másokét pedig magasról letojja.

Ezzel szemben Morty egy naiv, jótét lélek, aki állandóan aggodalmaskodik, és mindent el kell magyarázni neki. Kezdetben egy szerencsétlen pancser szerepében látjuk: folyton megszívja a Rick által kiváltott veszélyes szituációkat, és hol jajveszékel, hol mérgében toporzékol. Ám mivel a Rick and Morty egyik legszimpatikusabb vonása a fejlődés és a változás, illetve a korábbi történésekre való reflektálás (anélkül, hogy felhagynának az epizodikus berendezkedéssel), így Morty is változáson ment keresztül az eddigi két évad során. Persze ne a felnőtté válás tragikus útjára gondoljunk, a sorozat kíméletlenül ragaszkodik szarkasztikus, néhol brutálisan őszinte humorához.

A parodizálás ugyanis csak a sorozat egyik vonása, kegyetlen humora nem pusztán a grandiózus, hajmeresztő és a fantáziát csúcsra járató geek-gag parádéban merül ki, hanem túllépve rajtuk saját, konzekvens sci-fi világot épít fel a számára szimpatikus alkotóelemekből, és ebbe a rendkívül színes, agyeldurrantó kavalkádba illeszti bele a másik fő jellegzetességét - a családot. Sietve hozzátenném, a Rick and Morty családkoncepciója nem A Simpson család vagy a Family Guy által használt véleménykimondó szócső, itt a família szerepe a belső konfliktusok, a rokonok kapcsolati viszonyának körüljárása, nyilván a sorozat egyedi hangvételében.

Szerencsére nem találkozunk beszélő kutyával (hehe, de igen, rögtön a második részben - vajon miért?) - földönkívüliekkel viszont szinte folyton -, a család, Ricket leszámítva négy főre korlátozódik. Jerry, a családfő, egy szánalmas, pipogya alak, Beth, a felesége az elhagyott karrier fölött bánkódó érzékeny nő, lányuk, Summer pedig egy tipikus középsulis csaj. Ez a jól ismert felállás azonban csak a repülőstart, ugyanis a Rick and Morty legélvezetesebb poénjai és jelenetei határozottan turmixolják össze az elmúlt évtizedek jelentősebb science-fiction és horrortoposzait (Eredet, Rémálom az Elm utcában, A bűn éjszakája, Vissza a jövőbe, Emlékmás, A dolog és sok más) Morty családtagjainak szürke, de vészterhes hétköznapjaival. Az így kikevert elegyek apránként bővítik a sorozat világképét, üdvözlendő módon semmi sem csak egyszerhasználatos poén, a későbbiekben szinte minden beépül a család belső megpróbáltatásai köré.

Az egyik legjobb példa erre az intergalaktikus párterápiás központ, ahová Rick elrángatja Jerryt és Beth-t, hogy a csúcstechnológiával konkrét formát adjanak a másikról bennük élő képnek. Vagy az is emlékezetes, amikor egy űrbéli kaland során Jerryt leadják a Rickek által létrehozott Jerry-megőrzőbe, hogy ne legyen láb alatt, és ott megismerkedik számos más világbeli változatával. De említésre méltó az a rész is, amelyikben Jerry péniszét az intergalaktikus szabadságjogok élharcosának szíve helyére szeretnék átültetni. Hiába az apa figurája a leghálátlanabb, mivel gyáva, tutyimutyi, megalkuvó és a végtelenségig önbizalomhiányos, mégis hozzá fűződik a család kohézióját próbára tevő sztoriszálak nagy többsége, hiszen kibírhatatlan viselkedése folyton előrelendíti a cselekményt.

Persze a többiek sem mellékszereplők, Summer idővel becsatlakozik a Rick és Morty alkotta állandó páros mellé (és természetesen az sem véletlen, miért mászkál minden univerzum Ricke egy Mortyval), illetve Rick találmányainak nem megfelelő használata általában az egész családra - olykor a világra is - rossz hatással van, így a multiverzum rákfenéiből mindenkinek kijut alaposan. Ezekből pedig ötletesebbnél ötletesebb panoptikumot kapunk: emlékeket felülíró agyi parazitákat, intergalaktikus Megasztárt rendező gigantikus fejeket, megaharcost szülő szexrobotot, emberi seggekben élő hörcsögöket, a széria poénzuhatagjait biztosító multiverzumbéli tévécsatornákat, és rengeteg apró vagy nagyobb hülyeséget, ami csak megfogant a készítők fejében. 

És ami a hab a tortán: a sorozat apránként egy olyan világképet tár fel, egy olyan gondolati síkot, afféle filozófiát prezentál közvetve, ami jócskán elgondolkodtat (persze nem ez a lényege, nem tolja a képünkbe, de ott van): hogy minden esetleges. Hogy ne keressünk értelmet mindenben, ne görcsöljünk az élet komplexitásán, mert az univerzum kurva nagy, és végtelen számú verziója van: az egyikben meghaltál, na bumm, egy másikban sosem születtél meg, vagy szörnyszülött vagy, de te az itt és mostban vagy, ezzel foglalkozz. És ezt se gondold túl, nincs értelme, homokszem vagy csupán, sőt, nanofingnyi parány.

A sorozat vizuális megvalósítása hű ehhez az állításhoz. A direkt gagyira vett stílus nem erőlködik, az egyszerű rajzok viszont megtévesztőek lehetnek, mert az animáció pazar meglepetésekkel tud szolgálni, sokkal igényesebb látványvilágot prezentálva, mint azt elsőre várnánk. A cselekményvezetés rendkívül pörgős, egy húszperces epizódba több történést sikerül bepasszintani, mint más sorozatoknál egy órába, persze ez az amerikai animációknál gyakori jelenséggel, a túlzott hadarással jár - kíváncsi lennék egy magyar szinkronra, már csak azért is, mert a Rick and Mortyban rengeteget böfögnek, nyögnek, dadognak, hebegnek és habognak, ami a sorozat cégére is lehetne.

Aki egy eszement, gyors sodrású és a tudományos fantasztikumot több oldalról bekóstoló alkotásra vágyik, az valószínűleg megtalálja a számítását a Rick and Mortyval, hiszen mind emellett egy őrülten vicces, merész és kompromisszummentes animációs sorozat, amely ráadásul nem átall komolyabb témákba is belegázolni, és felverni ott egy kicsit az állóvizet.

Kövess minket Facebookon és Twitteren!

Üzenj a szerkesztőségnek

Népszerű
Uralkodj magadon!
A Geekz kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, sértő, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a Geekzről/444-ről!