A vidéki kisvárosok elzártsága, a turisták és az átutazók felé mutatott álságos képe, a helyiek életének látszólagos, idilli egyszerűsége és az ezek mögött megbúvó nyomorú, kegyetlen és gyomorforgató valóság a tévés forgatókönyvírók kedvenc témája az utóbbi években. Elég csak néhány sikeres címet felvillantani: Broadchurch, Top of the Lake, Shetland, Hinterland, de most már a Netflixnek köszönhetően az Ozark-tavak nyugodt felszíne is rengeteg titkot és víztől felpuffadt hullát rejt.
A Union Electric lobbija nyomán a harmincas években mesterségesen elárasztott terület az Egyesült Államok legnagyobb ember alkotta tóvidéke, mely köré hamarosan az amerikai középréteg egyik legmegfizethetőbb turistaparadicsoma épült. Az otthonaikból kiszorított egykori telepesek leszármazottai pedig adaptálódtak a helyzethez: egy részük szórakozást nyújt az odaérkezőknek, más részük minden elképzelhető módon megpróbálja lehúzni őket, a térség korábbi urai pedig a háttérből, akárcsak egy fojtogató, élősködő vízinövény, mindent és mindenkit a szorításukba kényszerítenek
Az Ozark Jason Bateman nagy kitörése is a komédiás skatulyájából, és ebben valóban párhuzam vonható Bryan Cranston elsöprő sikerű Breaking Badjével (és nem pedig a témájában, hiába szajkózzák ezt oly sokan): míg Cranston a Malcolm in the Middle apafigurájától szabadult meg véglegesen, amikor belenőtt Walter White drámai szerepébe, addig ez a kolonc Bateman esetében az egyébként rendkívül szórakoztató Arrested Development eszement családját egyben tartani próbáló karaktere, Michael Bluth. Bateman ráadásul olyannyira komolyan gondolja ezt a váltást, hogy nem csak ő a sorozat főszereplője, de a producere és az epizódok rendezője is, nem kisebb példát tartva a szeme előtt, mint Cary Fukunaga és a True Detective első évada.
Marty Byrde Chicagóból érkezik az Ozark-tavak partjára, hogy egy két marokra fogott és a tóba vetett szikladarab finomságával kavarja fel az állóvizet: a saját és családjának élete függ tőle, hogy záros határidőn belül tisztára mosson nyolc millió dollárt, így sikerül nagyon gyorsan nagyon sok ember piszkos kis üzletébe beletenyerelnie. A mexikói kartell pénzének patyolatra mosásához haldokló üzleteket kell felvásárolnia, hogy a saját szavajárása szerint üzleti angyalként támaszthassa fel őket, ám valójában dögkeselyűként csap le a kiszemelt vállalkozásokra, hogy akár a legmocskosabb dolgok előásásával, zsarolással kényszerítse rá őket az együttműködésre. Marty szemrebbenés nélkül hazudik, lop és csal, hiszen a túlélése a tét: már csak ebben sem hasonlít Walter White-ra, aki saját múlandóságának árnyékában jut a tragédiákkal teli lejtőre vezető végzetes döntésre. Ugyan Marty legalább olyan okos, mint az Új-Mexikóban élő kollégája, ő teljesen hideg fejjel szab új irányt az életének: a döntést a feleségével, Wendyvel is megbeszéli, felvázolva a kockázatokat és az igen kecsegtető előnyöket, és nagyon is tudatosan áll a mexikói kartell alkalmazásába.
És ugyan Marty inkább a számok embere, legkevésbé sem az emberi érzelmeké, azért van egy határ, amit nem hajlandó átlépni. Legnagyobb szerencsétlenségére azonban az emberélet nagyon is olcsó a Langmore-família tagjai számára, ők pedig, amint kiszagolják az elképzelhetetlen mennyiségű pénzt, máris azt kezdik tervezgetni, hogyan tegyék el láb alól az újonnan érkezett városit, és ússzák meg a kartell bosszúját is. A másik oldalról a helyi hillbilly földbirtokos barátságos álcája alatt herointermeléssel foglalkozó Snell-család ébred rá, hogy egy nagyvárosi riválisuk érkezett, amikor véletlenül éppen az ő egyik pénzmosó érdekeltségüket vonja a saját hatósága alá. A problémákat tetézi, hogy egy szociopata és karrierista FBI ügynök bulldogként akaszkodik rá Marty gyanús és hirtelen költözésének csontjára, mert azt reméli, az ő lebuktatásával elkaphatja a főnökeit. A kartell pedig csak megkönnyíti a dolgát, amikor egyre gyakoribb emlékeztetőkkel figyelmeztetik sarokba szorított könyvelőjüket az idő korlátozottságára.
Az Ozark egyáltalán nem egyszemélyes show, mint például a hasonló szenvedéllyel magát a munkába vető Tom Hardy Tabooja: a fantasztikusan jól megírt mellékszereplők és az őket hasonlóan parádésan alakító színészek együttes erőfeszítése teszi emlékezetessé a sorozat első évadát. Wendy, a feleség árulása és vezeklése már a kezdetektől érdekfeszítő (nem úgy, mint a Breaking Bad Skylere, aki csak a sorozat utolsó évadaiban lépett elő idegesítően picsogó háziasszonyból kőkemény anyaoroszlánná), a zavart és bizarr lelkivilágú Jonah, akit még a saját szülei sem értenek meg, finom és árnyalt barátságot köt a család gyógyíthatatlan tüdővészben lassan elsorvadó főbérlőjével. A redneck Langmore-família esze, a tinédzser Ruth, tagbaszakadt férfiakat is teljesen meggyőzően képes meghátrálásra késztetni, mégis kétségbeesetten őrlődik a börtönből is az életükre telepedő apjának való megfelelés és az életét elvesztegető, tehetséges unokatestvére megmentése és egyúttal egy lehetséges tisztességes élet reménye között. A hillbilly Jacob Snell hidegfejű üzletember, akinek egyszerre kell kordában tartania az érdekeltségeit és a múltban a családon esett sérelmek miatt gyűlölettől lángoló feleségét; Petty ügynök pedig a munkája megszállottja, akinek a saját, börtönéből előgyűrűző emberi érzelmeit kell feláldoznia, hogy képes legyen életeket tönkretenni a kartell törvény elé állítása érdekében.
Marty Byrde kálváriája olyan emberi életek kaleidoszkópja, melyeket horgonyuk egytől-egyig az Ozark-tóvidék iszapos, mocskos és csontvázakat rejtő mélyéhez köt. A dögkeselyű földet ért: a redneck és a hillbilly Jacob Snell példameséiből most már nem csak egymással marakodik, hanem kénytelenek szembenézni az új jövevénnyel, akinek eszében sincs itthagyni ezt a minden látszat ellenére dögletes vidéket.