Ha a tojáslikőr már a füleden folyik ki a tévés szerkesztők olyan “fantáziadús” karácsonyi választásaitól, mint a Drágán add az életed vagy a Reszkessetek betörők, vetítsd le a családnak a Better Watch Out-ot. Lehet, hogy úgy döntenek, utána kilöknek a hóra, mindenesetre szerzel nekik egy emlékezetes estét.
A jómódú családba beleszületett, 12 éves Luke megfogta az isten lábát: a szülei este buliba mennek, és bébiszitternek Ashley-t fogadták fel - a lányt, akibe Luke szerelmes. Luke haverja, a vele egykorú Garrett is átjön, bár inkább csak láb alatt van, hiszen Luke Ashley-vel kettesben szeretné eltölteni az estét. Hiába idősebb nála a lány, és fiúja is van, Luke előbb-utóbb szeretne neki szerelmet vallani - aminek csak az a pszichopata őrült áll az útjába, aki naplemente után elkezdi a házat becserkészni.
A Better Watch Out legsúlyosabb dramaturgiai fordulata egy olyan poén, amely ugyan már az első félóra végén elsül, mégsem szabad lerántanom róla a leplet. Ettől a fordulattól az egész sztori az átlagelvárásokkal együtt fejre áll, és így lesz a film ha nem is eredeti, de egyedi - tudomásom szerint ezt az egzakt sztorit még sosem játszotta le a filmipar. Ráadásul a forgatókönyvíró, Zack Kahn és a rendező, Chris Peckover nem retten vissza attól, hogy az e bizonyos fordulatból eredő sztoriszálakat a végletekig kihajtsa, illetve hogy a fordulattal lelepleződő motivációkat és figurákat végigrugdossa egy olyan lejtőn, amelynek az aljában többeket is kihegyezett kések várnak.
Az alakítások szintén első osztályúak: Luke szerepében Levi Miller és a véres korpa közé keveredő szerencsétlen bébiszitterként tündöklő Olivia DeJonge egyaránt jól veszi a kacskaringós sztori kanyarjait - sajnos játékukkal kapcsolatban szintén nem tudok konkrétumokba belemenni, mert ha elkezdeném részletezni, mit hogyan adnak elő, csizmasarokkal taposnám a sárba azt a bizonyos, igazság szerint rendkívül kellemetlen fordulatot.
Igazából ez, hogy “kellemetlen”, a lehető legjobb értelemben ráillik a film teljes egészére: úgy kegyetlen, hogy csak éppen hogy véres - a legdurvább jelenet során például szó szerint semmit sem látunk abból, ami az áldozattal történik, ám ez épphogy a film előnyére válik: a fantáziánk elintézi helyettünk a vizuális behelyettesítést - és úgy szadista, hogy gore helyett a fordulatok, a motivációk és az alakítások egysége teremti meg neki a hangulatot. Profi mise-en-scène.
Az utóbbi pár hónapban már volt szerencsénk überbrutál, de fárasztó bébiszitteres filmhez (The Babysitter) és haloványan szórakoztató slasherhez (Happy Death Day). A Better Watch Out ennél a kettőnél sokkal ügyesebben, hidegebben és kompromisszummentesebben ötvözi a két műfajt(?). 2017-ben kevés jó horrorfilm készült, úgyhogy ezt hiba lenne kihagyni.