FOLYTATÁSOS
SOROZATOK (olyan sorozatok, amelyek ugyan nem 2017-ben indultak, de még mindig
nagyon is érdemes figyelni rájuk)
Black Hammer (Dark Horse Comics)
Jeff Lemire hommage szuperhőssorozata az Aranykor hősei előtt hajt fejet: Spiral City megmentőinek nyoma veszett, és egy láthatatlan burokkal körülvett kisvárosban próbálnak beilleszkedni a helyiek közé, amíg ki nem találják, hogyan juthatnának haza. A tízéves kislány testébe kényszerült Golden Gail egy szexuálisan frusztrált ötvenöt éves nő, Colonel Weird egy megbomlott elméjű csillagközi felfedező, Walky-Talky az ezredes hűséges robot segítője, az alakváltásra képes Barbalien egy Marsról származó idegen, Abraham Slam egy egykori utcai igazságosztó, Madame Butterfly pedig gyakorlatilag az egykori Creepy magazin oldalairól lépett le a szörnyű titkokat rejtő erdei kunyhó házigazdájaként. A karakterek jól felismerhető archetípusuk, akikben Lemire apró csavarjai után tonnányi potenciál rejlik, és ő nem is szégyell füzeteket szentelni a remekül felépített karakterek múltjának kiaknázására. Alkonyzóna esendő szuperhősökkel.
Deadly Class (Image Comics)
A Deadly Class már 2014 óta rajta van a követendő képregényeim listáján, mert egész egyszerűen képtelen veszíteni magas színvonalból: Rick Remender nyolcvanas évekbeli titkos orgyilkosképző iskolájának tanulói fantasztikusan érdekes, sérült lelkű, összetett karakterek, többnyire gyerekkortól cipelt nagyon súlyos családi és érzelmi csomaggal. A kiképzés brutális pszichológiai kísérlet, a diákoknak minden emberi érzést le kell vetkőzniük, ha túl akarják élni a szemesztert, a bűntudat és az első elkövetett gyilkosságok terhe pedig nem egy szereplőt maga alá gyűr. Remender nem bánik kesztyűs kézzel sem a karakterekkel, sem az olvasóval: a megszeretett, gondosan felépített szereplőket ugyanúgy utoléri a végzet, mint bárki mást, és sosem tudhatjuk melyik mellékszereplő lép elő a reflektorfénybe egy újabb ügyes narratív csavar után. Wes Craig munkája még magasabbra teszi a mércét, a képi világ elképesztően dinamikus, innovatív és gyönyörű. Meg hát egyébként is, hogyan lehet nem szeretni egy képregényt, amelyben a metálrajongó kelet-berlini tinédzser Conan Cromhoz intézett filmbéli imáját recitálja a jakuzák aprítása közben?
Harrow County (Dark Horse Comics)
Fabulaszerű, gótikus horror egy lányról, aki hidat próbál verni az emberek és a lámpások fényének szélén, a sötétben ólálkodó szörnyetegek között az 1920-as évek vidéki Amerikájában. Cullen Bunn nagyon mélyen megmártózik a tündérmesék és babonák folklórjában: Emmy éppen csak megússza a helyiek boszorkányüldözését, amikor feltűnik egy sosem látott testvér, majd a tágabb rokonság kezd elősorakozni az évszázadok homályából. Ősi hatalmat és értékes eszközt látnak benne, de a lány inkább úgy dönt, a saját erejéből jár utána annak, hogy ki is ő valójában: de vajon a visszatért emlékek és korábbi énje határozzák meg a jövőbeni tetteit is? Delejes erejű, sűrű atmoszférájú, fantáziadús horrortörténet.
Paper Girls (Image Comics)
Négy talpraesett és vagány újságkihordó lány a nyolcvanas évekből egyenesen egy több párhuzamos időben zajló temporális háborúba csöppen, melyet a jövő mindent vaskézzel irányító felnőttjei vívnak az autoritásukkal szembeszegülő high-tech tinédzserekkel. A valóságon feltépett hasadékokon keresztül bejárják kisvárosuk, Stony Stream múltját, jelenét és jövőjét: az őskor, a kilencvenes évek és a távoli jövő paradox módon elkezdenek átfolyni egymásba, és ebben a káoszban legfeljebb az írója, Brian K. Vaughan ismeri ki magát. Ez egyáltalán nem is baj, mert a Paper Girls minden, csak nem kiszámítható: aki szerette a Vissza a jövőbe sorozatot és Stephen King Állj mellém! című remekét, ezt a képregényt különösen élvezni fogja.
Saga (Image Comics)
Brian K. Vaughan évek óta közönségkedvenc, sodró lendületű űroperája elképesztően ügyesen keveri a fantasy és a science-fiction elemeit, és alaposan nyakon önti azokat olyan bizarr és elképesztő ötletekkel, mint például a fennhangon kimondott titkokkal hajtott csillaghajó. A két háborúban álló világ szerelmeseinek Odüsszeiája tovább folytatódik, és most már az időközben felcseperedett, korábban csak láthatatlan narrátorként megismert Hazel is csatlakozik hozzájuk. A Saga továbbra is pimasz, a mainstream képregényeket néhol csipkedő, néhol kifigurázó stílusa, tabudöntögetése, remek karakterei, érett dialógusai és témái vitán felül biztosítják neki az egyik (ha nem a) jelenleg futó legjobb képregény díját.
Szerettük még: Birthright, Descender, East of West,
Invincible, Kill or Be Killed, Last Man, Outcast, Seven to Eternity
ÚJ
FOLYTATÁSOS SOROZATOK (olyan sorozatok, amelyek 2017-ben indultak és legalább
négy füzet jelent meg belőlük)
Bloodshot: Salvation (Valiant Comics)
A 2012-ben újraindított Valiant-univerzum legjobb karaktere szerencsére remek írót kapott Jeff Lemire személyében, aki rendkívül izgalmas csapásirányt jelölt ki a vérében nyüzsgő nanitáknak köszönhetően elpusztíthatatlan szuperkatonának. Bloodshot visszavonul, hogy az életét a családjának szentelje, ám a múltja és a vére nagyon emberi, személyes tragédiára predesztinálja: a kislánya örökli a sorsát megrontó parányi robotokat, és ez azonnal egy titokzatos, technokrata csoport célpontjává teszi. Mialatt Ray a felesége múltjából előbukkanó redneck szektavezér nyomába ered, a kislányának nagyon hamar fel kell nőnie a túléléshez. Ez a cím remek belépő új olvasóknak is, mert ugyan kvázi a Bloodshot: Reborn és a Bloodshot: U.S.A. továbbgondolása, minden előzetes ismeret nélkül bele lehet vágni.
Doom Patrol (DC’s Young Animal)
Ez az év rengeteg régi, az évtizedek homályába fakult karaktert hozott vissza, és ebben különösen élen járt a Gerard Way nevével fémjelzett Young Animal (lásd még Bug: The Adventures of Forager, Cave Carson Has a Cybernetic Eye és Shade, the Changing Girl), amely egyértelműen a DC legendás Vertigo imprintjének dicsőségét próbálja feltámasztani. A Grant Morrison bizarr agymenéseit tömörítő Doom Patrol ezúttal egy új belépő, Casey Brinke kalandjain kerül újra bemutatásra, és úgy tűnik, Waynek sem nagyon kell a szomszédba mennie az abszurd ötletekért. Szemetesbe hajított burritóban létező univerzumok, képregény lapjairól a valóságba átlépő szereplők, egy idegen faj, amely fiktív élőlények húsából akar gyorsétterem-hálózatot nyitni: ez csak néhány a sziporkázóan abszurd ötletei közül, de akik ismerik az Umbrella Academyt, azok már sejthetik, mire számíthatnak. Eléggé egyértelműnek tűnik, hogy Grant Morrison szellemi gyermekei nagyon jó kezekbe kerültek.
Heathen (Vault Comics)
A hagyomány diktálta törvények elől Aydis, a viking lány egyenesen előre menekül: miután kiszabadítja az Odin által megátkozott valkűrt, Brynhildet, ráébred, hogy az emberek az örökké szeszélyes kedvű istenek törvényei által körbebástyázott börtönben élnek. A Heathen egy modern mese, mely a skandináv hitvilágot, a haladó és a hagyományos gondolkodás örökös küzdelmét, a másságra való ráébredést és annak feldolgozását gyúrja egybe, és zárja egy képregény paneljeibe. Aydis az ősi világot képviselő Odinnal száll szembe, az eddig teljesen ismeretlen Natasha Alterici pedig remek történetmesélői készségről tesz tanúbizonyságot, amikor mindenféle szájbarágás nélkül nagyon is aktuális témákat és gondolatokat csempész a történetbe.
Mister Miracle (DC Comics)
Ahogy a tavalyi év egyik legnagyobb dobása az újragondolt Vision volt a Marvel égisze alatt, most Tom Kingnek sikerült ugyanezt véghez vinnie a DC egy jobbára elfelejtett karakterével is. A Jack Kirby emlékév tiszteletére felsorakozott címek között indult, ám messze kimagaslott a Kirby alkotta Fourth World görög tragédiába illő hercegének története. Scott Free menekülőművész: megmenekült Darkseid bolygójáról, ahol nemesi túszként, egy törékeny fegyverszünet biztosítékaként cseperedett fel, megmenekült a rémálmoktól, megmenekült a valóság illúziójától. Mister Miracle abban sem biztos, hogy amit éppen lát, az csak a saját elméje játéka vagy pedig az univerzum szövetébe, a képregénypanelekbe is befurakodó, minden életet kioltó sötét egyenlet, Darkseid végső fegyverének visszhangja. Minden nap háború: a normális életért, az univerzum létéért, egy zsarnok testvér szeszélyeiért, a józan észért. Az év legvirtuózabb képregényes stílusgyakorlata.
The Old Guard (Image Comics)
John Wick találkozása a Hegylakóval: ezt ígéri a Queen and Country szerzőpárosa, Greg Rucka és Leandro Fenrnández, és nem is a levegőbe beszélnek. Andy több, mint hatezer éves, a legöregebb a négy halhatatlan közül, akik együtt keresik a halált, és valamiféle célt a létezésüknek. Számkivetettek, és részegként bolyongnak az emberi kapcsolatok útvesztőiben: mindegyikük a maga módján próbálja megőrizni az ép elméjét. Mind harcosok, vagy azzá lettek, és ezzel keresik a kenyerüket is, amíg valaki azzal nem fenyegeti meg őket, hogy felfedi a létezésüket. Így hát a vén bakák újra háborúba mennek, egy új testvér társaságában, aki az afganisztáni háború poklában született. Modernkori legenda, mely két puskaropogás között nem átall egzisztenciális kérdéseket is feszegetni.
Szerettük még: The Black Monday Murders, Extremity, Grass
Kings, Jean Grey, Jessica Jones, Maestros, Retcon, Rock Candy Mountain
MINISOROZAT/ONE-SHOT/GRAPHIC
NOVEL (minisorozatokból azok játszanak, amelyek 2017-ben értek véget)
Barrier (Panel Syndicate)
Két évbe telt, míg a teljesen digitális, több, mint ötven oldalas „füzetekből” álló történetet befejezte a Brian K. Vaughan – Marcos Martin szuperduó, de abszolút érdemes volt várni rá. A saját kiadású, elég merész fizess-amennyit-szeretnél koncepciójú, félig-meddig közösségi finanszírozású képregény a kommunikáció nehézségének, a nyelvi akadályok (lásd a címet) leküzdésének témáját járja körül egy egészen eredeti koncepcióval. Liddy, a texasi farmerlány és Oscar, aki Hondurasból próbál átjutni az államok határán, nem beszélik egymás nyelvét: előbbi szövegét csak angolul, utóbbiét csak spanyolul látjuk. Pedig elég nagy szükségük lenne az együttműködésre: egy idegen faj elrabolja őket, és egy organikus űrhajó gyomrából kénytelenek kiutat keresni. Az idegenek persze egy színalapú, harmadik nyelvet beszélnek, így aztán a két fogolynak minden találékonyságát latba kell vetnie, hogy megértessék magukat az elrablóikkal. Martin fektetett oldalai szemet gyönyörködtetőek, Vaughan pedig kifejezetten Google fordító nélkül javasolja a történet befogadását.
God Country (Image Comics)
Emmett Quinlan Nyugat-Texas nyers, vad és zabolátlan mélyén egy magányos házban él az Alzheimer-kór fojtogató ködében. Amikor az egyre fakuló tudatú apja iránti kötelezettség és a most már saját családja iránti felelősség között őrlődő fia meglátogatja, mitikus erejű vihar csap le a házukra, és a romok közül Emmett egy istenek által kovácsolt, elpusztíthatatlan karddal a kezében emelkedik elő. Valofax újra fiatallá teszi az elméjét, és lehetőséget ad neki, hogy valamiféle kapcsolatot építhessen a fia családjával. A kardot azonban mások is keresik: Emmettnek egy hadistennel, és egy kozmikus erejű lényekből álló dinasztia ősapjával kell megküzdenie az új életéhez való jogáért. Sosemvolt legendákba csomagolt történet az apa-fiú kapcsolatról, és arról, hogy mi az ára egy üszkösödő-sajgó érzelmi seb begyógyításának.
Mayday (Image Comics)
Alex de Campi munkássága meglehetősen színes (Grindhouse - horror, Smoke - politikai thriller, Messiah Complex - sci-fi noir, No Mercy – Mexikóban eltévedt tinédzserek túlélőtúrája), és ebből a szempontból a Mayday sem okoz csalódást. A hidegháborús akcióthrillerben két fiatal szovjet ügynök, Felix és Rose próbálnak egérutat nyerni az FBI és a CIA elől, hogy eljuttassanak egy mikrofilmet San Fransiscóba. Az egyébként sem bonyolult tervük azonban nem éli túl a találkozást a hetvenes évek amerikai valóságával: egy hippi társaság egy drogokkal, alkohollal és szexszel feltüzelt éjszaka után meglép az autójukkal. Megkezdődik a hajsza a szovjet ügynöklista után, és itt nem nagyon ejtenek foglyokat: az utolsó füzetben de Campi és Tony Parker levezénylik az év legőrültebb iramú üldözéses akciójelenetét.
My Favorite Thing is Monsters (Fantagraphics Books)
Teljesen egyértelműen az év legegyedibb képregénye (de már eleve ez a meghatározás is beskatulyázná a minden címkézés alól ügyesen kibújó kötetet): egy horrorrajongó, tíz éves kislány fiktív, vonalas naplójának oldalain keresztül kerülünk a hatvanas évek Chicagójába, ahol a saját magát farkasemberként ábrázoló Karen Reyes a szomszédja meggyilkolásának rejtélyét próbálja kinyomozni. A titokzatos Anka Silverberg kaleidoszkópszerűen kibomló élete visszavezet minket a náci Németországba, és hol horrormagazinok borítóin, hol klasszikus noir filmek toposzain, hol pedig egy múzeumi tárlat híres festményein keresztül botladozunk egyik személyes történetből a másikba. Elképesztően innovatív, remek narratív ötletekkel teletömött kép-regény, igazán rémisztő emberi szörnyekkel.
Nick Fury (Marvel Comics)
Nick Fury visszatér! Pontosabban a fia, aki mostanra már teljesen átvette az örege helyét (akinek a karaktere cserébe igen dicstelenül belefulladt egy rendkívül pocsék Marvel eventbe). Ennek valahol örülhetünk is, mert így talán sohasem születhetett volna meg a valami egészen elképesztően látványos, szélesvásznú, neonfényesen pszichedelikus, robbanásokkal és high-tech kütyükkel megszórt, Steranko klasszikus S.H.I.E.L.D. (pontosabban: Nick Fury, Agent of S.H.I.E.L.D.) sorozatát megidéző szuperkémkaland. Képregény az utóbbi években nem támaszkodott ennyire a rajzoló merész panelezésére és szabadjára engedett fantáziájára, sem pedig a színező technikolor géniuszára. A képek magukért beszélnek, de ha már valamihez hasonlítanom kellene, akkor olyan, mintha a Danger 5 képregényváltozatát ültették volna át a Marvel-univerzumba. Valahol pedig Samuel L. Jackson egyetértően bólogat.
Szerettük még: 4 Kids Walk Into a Bank, Aliens: Dead
Orbit, Beautiful Canvas, Eugenic, Hostage, One More Year, Satania, Spencer
& Locke
