Tremors - Galandfilm

Ahogy a testi szerelemben, éppúgy a filmek világában is vannak futó kalandok, melyek a büszkeséget nem erősítik, de a büszkélkedés számára kiváló terepet kínálnak. Az élmény nem egyedi és megismételhetetlen, a vonzereje épp abban rejlik, hogy mindenkinek megvolt. A Tremors filmtörténeti helyét pontosan meghatározza a magyar címadás: Ahová lépek szörny terem. Az alapötlet minősíthetetlen kvalitása maga a hozzáadott érték. 

A forgatókönyv A cápa reinkarnációja. A rendezett, idilli emberi társadalmat a létezés megzabolázhatatlan mélyrétegeiből előtörő fenyegetés traumatizálja, hogy hétköznapi tompaságukból élre vasalt hősöket csalogasson elő, akik félelmeikkel szembefordulva vezényelnek a gyengeségnek hátraarcot, miközben, nem utolsó sorban, egy egész közösség megmenekül a végveszélytől. A hasonlóságok mellett nehéz szó nélkül elmenni, kezdve a cselekmény helyszínéül szolgáló települések arcpirítóan leegyszerűsítő nevétől (Amity Island / City of Perfection) a gyilkos lény emberhúsra specializálódott gasztronómiai szokásaiig, de szembetűnő a borzongás felhőtlenségét fenntartó komikus betétek használata is. A mellékszereplők (és szálak) is összekacsintanak, mint a poszt traumatikus stresszen edződött veterán, aki drasztikusan offenzív eszközökkel kínál gyors megoldást a fennálló fenyegetésre, vagy az általános veszélyérzetből hülye viccet fabrikáló kamasz.

Figyelemre mégis inkább a különbségek méltók. A Cápa Új-Hollywood emblematikus alkotása, korszakhatárokat szimbolikusan (és pénzügyileg) átütő darab. Szörnyszülöttje az új élet kimeríthetetlen bölcsőjéből, az óceánból bukkan fel, hogy elindítson egy feltörekvő rendezőgenerációt a mainstreammé válás biztos anyagi felemelkedéssel kecsegtető lejtőjén, és maga után vonzza a gyors meggazdagodás reményében tempózó kishalak raját. De a nyolcvanas évek végére ezeket a vizeket már lehalászták, lagúnái csak a fogtövekben maradt cafatokat kínálták a követőknek. Nem véletlen tehát, hogy a Tremors ragadozói kietlen, száraz pusztaságban keresik a táplálékot. Áldozataik nem felkapott üdülőhelyen tobzódó szórakozni vágyók tömege, hanem egy valaha prosperáló társadalom válságtünetektől terhes peremvidékének humán vegetációja. Az amerikai álom másnapos ébredéstől savanyú szájszagú közege.

Martin Brody (Roy Scheider) a környezetébe beilleszkedni vágyó hős, példás családfenntartó, Valentine McKee (Kevin Bacon) és Earl Bass (Fred Ward) a tehetetlen elvágyódás motiválta csehovi szereplők. A szürke hétköznapok feletti győzelmet számukra az ingyen sör visszautasítása jelenti, amit valószínűleg a szomszéd porfészekben ünnepelnének meg egy alkoholgőzös tivornya során. Helyzetüket szépíthetné, hogy végül a közösség iránti elkötelezettség áll elébük, de maradásra végső soron a városból kivezető egyetlen út eltorlaszolódása bírja őket. Karaktereik még a nyolcvanas években fogantak, de a kilencvenes évtizedben láttak napvilágot. Távolról leharcolt hősöknek tűnnek, de a végtelenül kusza zsánerelemek ragacsos csápjai közül mégis egy új korszak nyitányába csusszannak át, hogy termékennyé fordítsák a hátrahagyott pusztaságot. De legalábbis előkészítették a terepet a kilencvenes évek pörgő nyelvű, egomán fenegyerekeinek, akik újra friss vért pumpáltak az autósmozikon felnőtt generáció agymenéseibe.    

Én a körülmények áldozata vagyok, mondja Val még a film elején, mire Earl rákontráz: Neked a farkad körülmény? Világrengető igazságnak nem túl eredeti, de mint életben maradási stratégia határozottan kielégítő. És a képtelen történet ellenére a film határozottan jó, kár is lenne kukacoskodni.

Kövess minket Facebookon és Twitteren!

Üzenj a szerkesztőségnek

Népszerű
Uralkodj magadon!
A Geekz kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, sértő, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a Geekzről/444-ről!