Előbb-utóbb eljön az idő, amikor a zombifilm zsánerét teljesen kivéreztetik, amikor már nem lehet majd új fogást találni rajta, nem lehet új csavart vinni bele, nem lehet új szempontból nekiesni, nem maradnak új műfajok és stílusok, amelyekkel keverni lehet – de úgy látszik, ettől még mindig messze vagyunk. Miközben a The Walking Dead közel tíz éve (te jó ég!) tombol a tévében, igaz, immár jelentősen túl népszerűsége egykori csúcsán, se vége, se hossza a filmeseknek, akik lelkesen futnak a zombivonat után, hogy valami új ötlettel ugorjanak fel rá. Szinte minden évben sikerül valakinek valami nagyon jót és ötleteset gurítania a témában (ld. a Mike Carey regényéből készült Kiéhezetteket vagy a Train to Busant), most meg pár hónapon belül két olyan dél-koreai zombihorror is felütötte a fejét, amely vérbő cselekményét a feudális Koreába helyezi – ráadásul mindkettő egy királyellenes összeesküvéssel bolondítja meg a sztoriját.
Az egyik a Rampant című mozifilm az Oldboy egyik társírójától, a másik pedig a Netflix sorozata, a Kingdom – történetük elképesztő hasonlósága ellenére a két projekt teljesen független egymástól, és bár a Rampantot is érdemes megnézni, a Kingdom kidolgozottabb, egységesebb, minőségibb darab. Előre szólók: ez a hat epizód elképesztően pofátlan cliffhangerrel ér véget, de szerencsére e hónapban már kezdődik is a második évad forgatása.
A Kingdom főhőse egy koronaherceg, akinek apját, az állítólag súlyos beteg királyt elzárja a külvilág elől fiatal felesége és annak apja, az udvar egy magas rangú és gátlástalanul ambiciózus hivatalnoka. Ahogy a feleség klánja csendes hatalomátvételre készül a palotában, királyellenes összeesküvéssel vádolják meg a koronaherceget, aki apja rejtélyes betegségének okait kutatva utazik egy távoli provinciába, hogy konzultáljon a nemzet legnagyobb becsben tartott orvosával. Nem sejti, hogy apja szigorú értelemben véve már nincs az élők sorában, és hogy az állapotáért felelős járvány emberi húsra éhező élőholtakat (a szapora, nem a csoszogó fajtából) készül szabadítani az országra.
A Kingdom legfőbb erénye, hogy nem csupán kompetensen, magától értetődő könnyedséggel, bármiféle erőlködés nélkül fésüli össze a zombihorrort meg a kardozós-összeesküvéses történelmi kalandot, de ráadásul mindkettőt olyan ügyesen és átgondoltan építi fel, hogy külön-külön, önmagukban, a másik történet- és műfaji szál nélkül is megállnák a helyüket. A király fiatal felesége és apja ördögi cselszövése, valamint a kiváltságosságában elkényelmesedett, de önmaga és az ország megjobbításán fáradozó koronaherceg saját machinációi szinte egy Trónok harca-jellegű hatalmi klánháborút vetítenek előre, míg az élőhalott-járvány lassú, de biztos elterjedése hol a Train to Busan féktelen, pont kellően vérmocskos horrortombolását, hol Romero ősklasszikusainak nyomasztó hangvételét idézi meg. A produkciós minőség pedig végig kifogástalan, a jelmezek, a díszletek, a képek, az effektek mind elsőrangúak, rendezés elegáns, biztos kezű.
Sajnos a tempó még a rövid, szűk hatórányi évad ellenére is kicsit visszafogottabb a kelleténél (az elején különösen lassan indul be a cselekmény), főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a főhőst leszámítva szinte minden karakter reménytelenül elsikkad a klánkonfliktus és a zombiőrjöngés forgatagában (idővel még a koronaherceg és testőrének kellemes, frappáns dialógusairól is le kell mondanunk) – de mindez könnyen megbocsátható a pazarul megvalósított műfaji elegy tükrében. Az, ahogy a Kingdom beleépíti a horrort az uralkodói intrikákba (ld. a zombikirály körüli rejtélyt), ahogy a zombikliséket a korszaknak és a témának megfelelően formálja át (az élőholtak éjjelente ébrednek fel, a túlélők nappal menekülnek vagy ostromra készülnek), vagy ahogy a Romero-féle társadalomkritikai élt a feudális osztálykülönbségeken köszörüli, túlzás nélkül egyedülálló (még az említett, szintén roppant szórakoztató Rampant figyelembevételével is).
És különben is, hogyan lehet ellenállni egy filmnek, amelyben a Csoszon-dinasztia mesteri kardforgatói egy lángoló mező közepén kaszabolják a hullámokban rájuk rontó, hörgő, fogcsattogtató, rothadó, vérben ázó élőhalottakat? Na, ugye. Ha tele van már a tököd a The Walking Dead baromságaival, de hiányzik a heti zombihorror-betevőd, a Kingdomot neked találták ki.