A Judgment a Yakuza 7, egészen addig, amíg a Yakuza 7 el nem készül. Nem árt, ha ezzel mindenki tisztában van, már csak az elvárások megfelelő mértékű belövése végett is. Hiszen előfordulhat, hogy egyesek eképp lelkesednek: a Sega valami egészen újszerűvel állt elő, a Yakuza-széria totális reformjával. Pedig nem.
Ez persze egyáltalán nem baj. A Yakuza-sorozat, ez az ál-nyitottvilágos, melodrámába és agyzsibbasztó bárgyúságba egyaránt belefekvő félakció-félkalandjáték pontosan ennek a műfaji káosznak köszönhetően halhatatlan. A Judgment mindössze két szempontból változtat a megoldásain - azt nem állítom, hogy túllép rajtuk, mert bár az ambíciója megvan rá, ugyanakkor a kivitelezés némileg hibádzik, ennek kifejtését majd lásd alább. Egyrészt a főszereplő figurája tér el a megszokott gengszterszekrényektől: Jagami Takajuki egykori ügyvéd, aki magándetektívként igyekszik megkeresni a szusiravalót Kamurocsó jól ismert, neonfénytől sikamlós és kenőpénztől hangos szórakozónegyedében. A másik különbség a fővonalas Yakuza-játékokból hiányzó nyomozós rész, amelyet nagyon vártam, és szívem némileg most csalódással teli, mert felemásra sikeredett.
Jagami pár évvel ezelőtt még a város ügyvédcsillagának ígérkezett, azonban egyik ügyfele, akit sikerült felmentetnie, szabadlábra kerülése után nem sokkal felkoncolta a barátnőjét. Jagami elviselhetetlen lelkiismeret-furdalása keresztezte hivatali ambícióit, ezért úgy döntött, hagyja a francba az egészet, és mostantól piszlicsáré esetek kinyomozásával, illetve a helyi jakuzakirendeltség intézőembereként tengeti mindennapjait. Ez az életvitel, ha nem is elégíti ki, legalább a lelkiismeretét lenyugtatja - egészen addig, amíg bele nem keveredik egy először gengszterháborúnak látszó véres összeesküvésbe…
Bár a főszereplő a szokásosnál kellemesebb fazonnak tűnik, és a céljai is nemesebbnek, a játék akciórészei hozzák a Yakuzáktól megszokott árkádos, utcai harcos bunyószisztémát. Amerre mész, rohadékokba futsz bele, akiket nem árt minél gyorsabban, és minél színpompásabban, gyakran a város közigazgatása által kihelyezett köztéri tartozékok segítségével aszfaltra tenni. Két különböző harci stílus, a Daru és a Tigris váltogatása lehet ebben segítségünkre - előbbi a csapatban támadók, utóbbi a négyszemközti agyba-főbe verés során van hasznunkra. A kombók egymás után csatolása gyönyörű, a vizualitás és a gyökérbrutalitás szempontjából egyaránt rendkívül tetszetős pusztításcsokrot tud elővillantani. Az ellenfelek könnyebben legyőzhetőek, mint a fővonalas Yakuza-játékokban, köszönhetően a Judgment alapvető tartalmi koncepciójának, mely nem pusztán az akcióra helyezi a hangsúlyt.
Hanem nyomozós részekre is, így lesz a Judgmentből a Yakuzák meg a Phoenix Wright egyfajta noir keveréke. Üldözés, követés, kihallgatás, nyomok analizálása, sőt betörés - ez mind-mind ott van a törvény mezsgyéjén egyensúlyozó magánnyomozó eszköztárában, és mint már korábban írtam, a nyomozósdiban rejlő potenciál izgatta a legjobban a fantáziámat. A dolog kivitelezése UI szempontjából első osztályú, teendőink egyértelműek, kivitelezésük tetszetős - engem viszont lehangolt, hogy tartalmilag túlságosan szájbarágósan implementálták őket. Kezünket a dizájnerek gyengéden megragadják, és előbb vagy utóbb a helyes irányba húzzák. Több bukási lehetőség, a logikának szabadabb használata, szélesebb interpretációs szabadság kellett volna - az ügyek kinyomozásának valódi sikerélményét adó, az agyat úgy igazából megdolgoztató esetek és kevésbé szájbarágós módszerek, illetve szituációk.
Szerencsére a sztori első osztályú, igazi, a japán gengszterfilmekből átvett, labirintus-forgatókönyvvel rendelkező kiszámíthatatlan történet, tele szenzációs figurákkal, legyen szó akár a főszereplőről, akár a Kamurocsót benépesítő civil és jakuzatársadalom remekül megírt és eljátszott alakjairól. Annyira élvezetes a sztori, és olyan ügyesen sikerül kihangsúlyozni a főszereplő önmegváltásának fontosságát, hogy az a nyomozós részek kvázi-középszerűségét teljesen feledteti.
A vérkomoly fővonalas történet mellett kapunk 50 mellékküldetést is, melyek funkciója egyértelműen az, hogy kontrasztot teremtsen a kíméletlen jakuzasztorival. A teljesség szpojlerigénye nélkül, e mellékküldetések során repülő parókákat kergethetünk, kinyomozhatjuk, valóban szellemjárta-e egy lakás, illetve segíthetünk egy popsztárnak azzal, hogy vámpírnak öltözünk (az okokat most hagyjuk.) Ez az agyalágyultan cool dimenzió a komplex epika mellett létezik, pont mint a fővonalas Yakuza játékokban - így veszi el az állandóan jelen lévő abszurditás (meg a kismillió minigame) a nihilizmus élét. Csöppet zseniális.