írta Szentesi Kelemen
A hozzám hasonló kétbalkezeseknek, akik az autókhoz annyit értenek, hogy melyik oldalról kell beszállni, illetve három effel írják azt, hogy ékszíj, az autóverseny-játékok mindig is ismeretlen, felfedezésre váró, de nem különösebben vonzó dimenziót jelentettek. Nem így a cart játékok, az autóverseny-szimulációknak az én szintemre lebárgyúsított, színpompás, minden eresztékükből játékélményt szivárogtató kuzinjai! Kis szívem minden áldott alkalommal repes, amikor a Mario Kart kocsi-kreálmányaiba kell belepattanni - úgyhogy mikor híre jött, hogy a Playstation klasszikus Crash Team Racingjének remaszterje készül, belefejeltem a mentális légzsákomba. Kilencvenes évekbeli premierjének idején a CTR a Mario Kart konkurenciájának számított, és valóban annak is szánták - 2019-ben efféle éles piaci verseny nincs a két franchise között, Nintendóék nyugisan szemlélik a mezőnyt vastrónusukról - amely mezőnyben a Nitro Fueled a maga minőségi megoldásaival simán megfér.
Jelen remaszter lényege, hogy a játék tartalmilag nagyjából tökugyanaz, viszont sokkal, de sokkal jobban néz ki. Micsoda meglepetés. Igazából a hasonló újrák állandó leckéjét hozza: azt, hogy a néhány évvel ezelőtti játékok természetesnek vett nehézsége, a bennük rejlő kihívás magától értetődése mára mennyire elpárolgott a játékkészítésből, tisztelet a ritka kivételeknek. A CTR jóval nagyobb kihívás, mint akár a Mario Kart - ellenfeleid kíméletlenül kihasználják a powerupok adta előnyöket, bár még csak nem is feltétlenül a szabotázs tucatnyi formája adja a kihívást, hanem az alapvető ügyességük és a gépeik sebessége. A Mario Kart kényelmes - a CTR viszont sehogy sem akar kegyelmezni neked.
Az hogy a CTR-t mennyire tudod magad alá gyűrni, a power slide, a kanyarokban való kicsúsztatási technika elsajátításának mértékétől függ. Nincs mese, meg kell tanulnod, mert az első pár pálya után a játék nehézsége még inkább rákapcsol, power sliding nélkül búcsút mondhatsz a legkisebb sikerélménynek is. Nem árt kombinálni az ugratással, főleg mikor elhagyod a rámpákat, ezzel tehetsz szert igazán előnyre. Bár a csúszás és ugratás a Mario Kartban is megvan, a CTR precízebben használja, és itt életfontosságúbb. A power upok sajnos már kevésbé fantáziadúsak - ami viszont különleges bennük, hogy ha a pályán összeszedsz elég wampa gyümölcsöt, megváltoztathatod egy-egy power up funkcióját.
A játék többjátékos módja szenzációs, és ami manapság meglepő, hogy a local coop, az otthoni multi, mikor a haveroddal/haverináddal/családtagoddal egymás mellett ülve igyekeztek legyőzni a másikat, szóval ez a játékmód sikerült a legjobban. A CTRNF-ben van sima egymás ellenes verseny, van capture the flag, időre menő száguldozás, meg még jó pár másik. Óriási móka, amit az online multiplayernek "hála" egyre ritkábban dolgoznak ki játékokban - ami nem azt jelenti, hogy itt ne lenne online multiplayer, mert van, és remekül szuperál.
Az egyjátékos játékmód alapja az "Adventure Mode", ami egy rendkívül egyszerű összekötő sztorit erőltet az autóverseny-mechanizmusra, de ez egyáltalán nem negatívum, épp az lenne a hiba, ha bonyolítani akarná. Ahogy az Adventure Mode-ban haladsz előre, remélhető győzelmeid segítségével úgy juthatsz hozzá egyre több választható karakterhez, új kocsikhoz, a kocsikra ráragasztható matricákhoz, stb., - a Pit Stopban, a boxkiállóban pedig az összeszedett wampa gyümölcseidet válthatod be különböző cuccokra. Az Adventure Mode egyes világain található összes verseny megnyerése után egy bosszal kell kiállnod - ha pedig az összes bosszt legyőzted, magával a főgonosszal, Nitrous Oxide-dal (Dinitrogén Oxid, bocs) kell összemérned majd a tudásodat.
A CTR NF az egyik legjobb remaszter, amivel eddig találkoztam. Hozza az eredeti játék nehézségi szintjét, a tartalmi/grafikai megoldásait pedig egy az egyben átemeli, csak épp a modern felbontási és kidolgozottsági elvárásokhoz passzintja. Persze azért vannak hibái: Switchen (mert azon teszteltük), a Power upok elengedésének gombja az A, ami ugyebár közvetlenül a gázadás gombja mellett van, ami érdekes szituációkat hív elő, a Switch eleve apró kontrollerjének "köszönhetően". A döghosszú loading screenek sem fogják senki szívét meghódítani. Az online multiplayer szerverhibáit, illetve egyéb kellemetlenségeket már a játék prömierje előtt igyekezett egy patch orvosolni, több-kevesebb sikerrel: a cikk megírásának idején még mindig sokan futnak bele különböző bugokba.