A Star Traders: Frontiers (mostantól STF) több különböző szempontból is az a játék, amelyre egész életemben vártam. Olyan űrben játszódó szerepjáték, ami kombinálja a tradicionális rpg-k potenciálisan mély karakterfejlődését az srpg-k, a stratégiai szerepjátékok harcrendszerével, illetve az Elite-ből és kismillió klónjából jól ismert bolygóközi kereskedéssel. Utóbbinak a 3D lövöldözős része kimarad - a játék elsősorban a hajód, annak legénységének istápolására, illetve űrbéli kalandjaiknak a kifejtésére koncentrál.
A fejlesztői körökben közkedvelt Trese Brothers Mijazaki (nem Hajao, hanem Hidetaka) kegyetlen ölelésével üdvözli a játékost - semmiféle tutorial nem egyengeti az utunkat, úgy vetnek a mély vízbe, hogy még rajtunk a pelenka. Ez nem lenne különösebb probléma egy mainstream játéknál, de a Star Traders annyira komplex, kismillió adattáblája annyira sűrű, rendszerei annyira összetettek, hogy űrkalóz legyen a talpán, aki azonnal kiigazodik rajtuk. Persze az efféle kihívás kedves a mazochistáknak, és előrevetíti a játék alapvetését: a Star Tradersben nincs kegyelem.
A karaktered megalkotása után egy aprócska űrhajó kapitányi székébe passzíroznak, és szó szerint szélesre tárják előtted a galaxist. A Star Taders, ez az alacsony költségvetésű, családi buherben létrehozott játék űrbéli kalandok olyan végtelen ígéretét csillogtatja meg előtted azzal, hogy egész egyszerűen szabadjára ereszt egy ismeretlen galaxisban, amilyet százmillió dollárokból összehozott AAA-játékok is csak a legritkábban. Ha akarod, ugorhatsz misszióról misszióra, de nyugodtan belefeledkezhetsz a világűr szabad meghódításába is. Mehetsz amerre látsz - tiéd a világ.
Ehhez persze be kell nyelni azt a tényt, hogy a grafika messze elmarad az AAA gigászoktól - a közelharc pofára a Darkest Dungeon körökre osztott, scifis változata (ez persze egyáltalán nem hátrány, sőt), ekkor ellenséges legénységek csapnak általában össze, a világűrt pedig egy 2D térképen szelhetjük csak át. Na de valamit valamiért. Nyugisabb és vadabb játékstílust egyaránt elbír az STF: lehetsz laza kereskedő, illetve vérszomjas kalóz egyaránt. A prédának kiszemelt (illetve ha mi vagyunk a célpont, a támadó) hajó megágyúzása, megcsáklyázása (még a közelharc előtt) szintén a DD-t idéz, csak éppen itt űrhajók pufogtatnak egymásra. A hajók közti lövöldözés talán az egyetlen olyan mechanizmusa az STF-nek, ami gyengére sikerült: statikus (még akkor is, ha a hajódat harc közben előre hátra mozgathatod), és jobbára nélkülözi a feszültséget.
Ami viszont jól sikerült benne, az nagyon jól sikerült. A részletekben a lényeg, például: miközben az egyes küldetések céljai felé haladunk, sorra kapjuk a hajót érintő apró híreket, mint ahogy a játék önmaga is tele van elsőre lényegtelennek tűnő adalékokkal. Nem árt persze ezekre odafigyelni: a legénységgel és a hajótesttel magával kapcsolatos, útközbeni változásoknak később fontos következményei lehetnek. A Star Traders világépítése első osztályú és könyörtelen, a karakterünk és a játékos irányába egyaránt - sorozatos csapások egymásutánja. Mindenre oda kell figyelni.
Elsősorban a legénységedre, hiszen életkedvük, illetve képzettségük kihat harci moráljukra, ügyességükre, plusz ha foglalkozol a kis lelkükkel, nem fognak fellázadni ellened. Amennyiben menedzselésüket elbénázod, vagy harc közben elhullanak, a kismillió planéta és űrállomás mindegyikén tudsz újabbakat rekrutálni (no meg kereskedni, a hajó sérüléseit kijavítani, stb.). Kalandjaid során a legénység XP-je állandóan növekszik, ezen felül tisztjeidet különböző specifikus szakmai irányultsággal is elláthatod. Az idő előrehaladtával elkezdesz kötődni hozzájuk, ami ebben a végtelenül kegyetlen univerzumban óriási hiba. Mert amikor itt szakad valami, gerinc mentén szakad.
Amivé pedig mindez a legénységmenedzselési, űrkalandról űrkalandra ugró, eléd semmiféle akadályt nem állító, a Darkest Dungeon harcrendszerét koppintó, gyakran átláthatatlan adat és infófelhőt a nyakadra rohasztó űropera összeáll, az nem állítom, hogy mainstream értelemben az átlagfogyasztó irányába kinyújtott baráti kéz lenne. Ugyanakkor idén ennél élvezetesebb játékkal még nem játszottam.