A Watchmen a nyolcvanas években azért ütött akkorát, azért emelkedett kultstátuszba, mert a megfelelő időben érkezett: megjelenésekor már világszerte sok-sok képregény-kedvelő csömörlött meg a nagy kiadók szuperhős-dömpingjétől, vagy legalábbis a túlidealizált, kiscserkész Hősöktől. Alan Moore sötét, görbe, de igazmondó tükre elemi erővel és kíméletlenül rántotta le a köpenyes-maszkos igazságtevőket a mindennapok valóságának rögös talajára. (Filmben pont ennek ellenkezője miatt nem tudott széles körben érvényesülni, hiszen hiába csalogattak már akkor is milliókat a mozikba a különböző szuperhősfilmek, a Marvel zseniális érzékkel felépített univerzuma még felszálló ágban volt. Még kért a nép, és adtak nekik.)
Garth Ennis (Preacher, Hellblazer, Punisher) The Boys című képregény-sorozata (amelyet a DC annyira brutálisnak talált, hogy hat szám után kaszálta) ugyanazt a koncepciót veszi elő, amit a Watchmen, vagyis a szuperhős-dekonstrukciót, de ennél a pontnál meg is állhatunk az összehasonlításban, hiszen mind stílusát, mind hangvételét, mind mondanivalóját tekintve egy óceán választja el a két művet. Ennis ugyanis egy állat, mivel olyat, hogy határ, egyáltalán nem ismer. Túltolt erőszakból és vulgaritásból verbuvált hadsereggel dózerol le mindent, ami a célkeresztjébe kerül, és a mai modern világ csak úgy ontja magából a savazásra váró célpontokat.
Ebből a nem túl képernyőbarát alapanyagból készített feldolgozást az Amazon, ezért sokan nem is hitték el, hogy az eredetihez hű, de mégis fogyasztható végeredmény sülhet ki belőle, viszont a Preacher tévés feldolgozásába belepiszkáló Seth Rogen és Evan Goldberg az Odaátról ismert Eric Kripkével a fedélzeten egy meglepően bevállalós és merész show-val rukkolt elő. Olyan végletekig, mint Ennis, ugyan nem mentek el, de a béltengerbe tett kiruccanásaik során még így is elég messzire merészkedtek, így aki “szuperhősös sorozat, jaj de jó!” felkiáltással ül le a The Boys elé, azt rögtön az első percekben ordas nagy meglepetések érik majd.
A The Boys főszereplője Hughie, aki apjával él együtt, és egy hi-fi boltban eladó. Igen, ő a tipikus szürke kisember, aki semmit sem kezdett az életével, megelégedett azzal, amit minimális erőfeszítéssel elért, azonban unalmas hétköznapjai egyetlen pillantásnál is rövidebb idő alatt robbannak cafatokká a szeme előtt, amikor az A-Train nevű, explicite Flash-ről mintázott szuperhős pontosan a barátnőjén zakatol keresztül, a fent említett hétköznapoknál még apróbb cafatokká passzírozva szét a jövendőbelit. Mivel a balesetet követően semmilyen igazságszolgáltatásra nem kerül sor, Hughie-nál érthető módon szart fröcskölve borul ki a bili.
A The Boys 2019-ében a szuperhősöket a Vought Corporation nevű cég menedzseli: a “Szupik”, akik egyben világhírű celebek is, vállalati beosztás szerint mennek grabancon ragadni a pitiáner betörőket és egyéb hétköznapi rosszfiúkat, természetesen hibátlan sminkben és mindig széles mosollyal a kamerák felé. Sőt, a városi önkormányzatok csillagászati összegekért ki is bérelhetik őket, csak arra kell ügyelniük, hogy a Szupik médiavisszhangja mindig pozitív legyen. A világ leghíresebb csapata a Vought szeme-fénye, a mindenki által istenített The Seven, amelyet félreismerhetetlenül az Igazság Ligájáról mintáztak, de nem ám csak úgy ihlet szinten, hanem a legapróbb részletekig megegyezően: a Wonder Woman-“másolat” Queen Maeve például még eredetét tekintve is ugyanaz a harcos amazon, mint Diana, viszont e külső hasonlóságokon túl már semmiféle egyezést nem mutatnak.
A Vought szuperhősei ugyan valóban rendkívüli képességekkel rendelkeznek, azonban nem is térhetnének el jobban a Marvel és a DC önfeláldozásra kész héroszainak bebetonozott, idealista képétől - viszont mégis roppantul ismerősek, mivel a valóságunkban oly sűrűn előforduló típust testesítik meg: a hatalomtól megrészegült emberét. Mit számít nekik egy egyszerű szerencsétlen élete vagy az előre beütemezett jótettek közben okozott járulékos kár, amíg a cég ügyvédserege mindent elsimít? Pénz, hírnév, és persze a hatalom diktál mindent.
Ebbe a közegbe kerül be újoncként a sorozat másik szálának főszereplője, Starlight, vagyis Annie, a fiatal, joviális, naiv, hívő szöszi lány, akiben jóhiszeműen fel sem merül, hogy az emberek egymás ragadozói, amíg első munkanapján a bájgúnár Aquaman-paródia, a The Deep orális fixációra nem kényszeríti. Az ő szemén keresztül betekintést kapunk a perverz, kukkoló láthatatlan ember, a függő A-train, és a többiek korrupt, önző, élvhajhász, a hétköznapi emberek korlátaitól mentes életére. A Szupik nyakló és következmények nélkül megtesznek bármit, akár a kisgyerekek, ezt az óvodát pedig a vállalat óriáscápája és óvónénije, Ms. Stillwell meg az ő pártfogoltja, a legnagyobb hős, Homelander, vagyis Superman
fogja össze
.
A sztori középpontjában a Homelander ellen bosszút esküdő Billy Butcher és bandájának (a Fiúk) a Szupik ellen vívott kereszteshadjárata áll. Az ex-CIA ügynökök saját hétköznapi tudásukkal (kémia, informatika, kapcsolatok) próbálnak meg rést találni a The Seven médiapajzsán és Homelander sebezhetetlen bőrén, elszánt ténykedésüket pedig hullák, vér, belek és káromkodás-cunami kíséri. De ne ám holmi procedurális sorozattól megszokott struktúrára gondoljunk - a cselekmény logikusan épül fel, a karakterek akciói és reakciói egyik abszurd szituációt szabadítják rá a másikra, ahogy elborult ötletek, politikailag egyáltalán nem korrekt megoldások és fekete, groteszk humor jár őrült vitustáncot a képernyőn, seggbombától kezdve lézerszemű csecsemőn át egy végzetes arclovaglásig.
A 18-as karika erősen indokolt, ez vitán felül áll, de szerencsére nem csupán a belsőségeket fröcsköli ilyen elánnal a sorozat: Ennis képregényének cinizmusa, kritikus éleslátása és kapitalizmus-, egyház-, valamint médiaellenessége hatásosan simul egybe a vérgőzös történettel, méghozzá erőlködés, mesterkéltség, vagy magas lóról való észosztás nélkül. Ebben segítő jobbot nyújtanak a karakterek, elsősorban a vadállatias, úthenger módjára nyomuló Billy Butcher, akit Karl Urban szemmel látható élvezettel alakít, és akinek brit akcentussal géppuskaropogásként elhangzó szitokzuhatagai nem kímélnek senkit és semmit, bosszúvágya pedig szinte válogatás nélkül szelepel ki bárkire, aki az útjába áll.
Homelander szerepében a Banshee Anthony Starrja hozza rá a frászt a nézőre, hol a negédes, smúzolós szent képében tetszelegve, hol pedig önnön isteni hatalmának teljes tudatában grimaszolva. A Superman erejű Homelander a The Boys egyik gyöngyszeme, arroganciája és gátlástalansága mögött ugyanis lélektanilag teljesen érthető indokok és motivációk bújnak meg. A The Boys nem csak Hughie férfivá válását mutatja be érzékletesen, de bepillantást enged a szuperemberek fejébe is, sőt! Akarva-akaratlanul, de a The Seven palettája sokkal izgalmasabb, mint Butcher bandája (pedig ők sem piskóták ám), és nem azért, mert szociopaták válogatott gyülekezete, hanem mert ismerős, gyarló emberi életekből, illetve traumák során összetört lelkekből áll össze. De hogy a normalitás is helyet kapjon, a Hughie és Starlight között bimbózó kapcsolattal sikerül a sorozatba csempészni
egy szemernyi romantikát, épp annyit, hogy Butcher ámokfutása és Homelander grandiózus rémtettei még elemibb erővel tarolják le a nézőt.
A The Boysban senki és semmi nincs biztonságban, az első évad nyolc részének valamelyikében sorra kerül minden: Aquaman feleslegessége nem egy poént szül, a képmutató egyházi buzgóság alaposan megkapja a magáét, ahogy a metoo jelenség, a celebek, de még a Marvel és a DC is. Az pedig óriási pozitívum, hogy nem spóroltak a sorozaton, teljes mértékben megállja a helyét a AAA-kategóriás társai között, legyen szó díszletről, látványról vagy trükkökről. A kezdeti lendület sajnos a közepén leül, a dramaturgia pedig tanácstalanságában megteszi párszor ugyanazt a kört, de a sztori sosem fullad unalomba, és arcpirítóan otromba logikai bukfencekkel sem találkozunk, bár pár helyen előjön az “én nem ezt csinálnám” effektus.
A The Boys sikeresen egyensúlyozza ki a világból való kiábrándultság nihilizmusát, a modern élet nyakába zúdított sósav mennyiségét, a meghökkentő poénokat és a szatirikus, éjsötét humort, illetve hihető, élő karakterekkel tömi ki ezt a véres vurstlit, mely egyszerre sokkol, elgondolkodtat és megnevettet. Ráadásul a Marvel-filmek tömkelege közepette pont jókor érkezett - minden bizonnyal ott lesz az év legjobb sorozatai között.
