A Borderlands 3 olyan, mint a legelviselhetetlenebb rokonod, az, amelyik béna, idejétmúlt viccekkel bombázza az agyadat minden családi összejövetelen, az asztalnál nyitott szájjal csámcsogva zabál, és a nővéred esküvőjén poénból elfingja magát. Persze senki sem kizárólag negatív személyiségi jellemzők összessége: mikor valamilyen baj ér, ő az első, aki jön segíteni. Igen, a Borderlands 3 pont ennek a végletekig irritáló, gyér vicceket ontó, a lényeges dolgok terén azonban nagyon is megbízható rokon videojátékos leképezése.
Ez a még a kilencvenes években kisarjadzó EXTRÉÉÉÉM tartalmi és vizuális stílus a Borderlands-sorozat billoga, az a fajta választóvíz, hogy képzavar-halmozással éljek, amely elválasztja a viszonylag nyugodt szórakozásra vágyó felhasználót az olyan gamertől, aki szar poénok tömkelegének arcába ordításától várja az ellazulást. Aki játszott az előző két Borderlandsszel, ezzel tökéletesen tisztában van, és ugyanezt várhatja a harmadik epizódtól is. A nagy különbség az előző részekhez képest, hogy Handsome Jack, a korábbi, remekül megalkotott főgonosz ehelyütt hiányzik - helyébe a halovány, milleniális klisékből felépített Gemini Ikrek lépnek, ami meglehetőset ront a Bordelands 3 élvezhetőségén. A figurák irritáló, erőltetett coolságot lépten-nyomon agyadba tömködni akarása épp a ló túlsó oldalára esik át: a végeredmény egy fárasztó, fásultságot keltő narratív szekértúra.
Még szerencse, hogy a harc kialakítása, a játék lényege szenzációs. A Borderlandsek az un. looter-shooterek mai napig legkidolgozottabb példányai. Végletekig kifundált lövöldözési mechanizmusa, az összeszedhető kismillió fegyver és páncélfajtával, illetve kombinációikkal megfejelve a szabadságérzet és a virtuális gyilkolásvágy páratlanul kellemes együttes élményét nyújtja, és természetesen ezt a “gameplay loopot” a Borderlands 3-ban tökéletesre fejlesztették. A harc kidolgozottsága eleve hibátlan, a lövöldözési mechanizmus rendkívüli élvezhetősége előtt le a kalappal - és ezt még megfejelik a választható karakterosztályok passzív és aktív képességeivel: olyan különleges tulajdonságokkal, amelyeket egy realista shooter nem, de egy scifi nagyon is be tud vetni. Az egészre a koronát a “looterség” teszi fel, az összeharácsolt fegyverek EZREINEK választékából kialakítható arzenálod folytonos baszkurálása, a felszerelésed örökös csúcson tartása - a legjobból csak a legjobbat! -, amely garantálja hogy a gameplay loop sose hagyja nyugodni gyilokvágyó kis lelkedet.
A sztori próbál ugyan kedvezni mindazoknak, akik nem játszottak az első két játékkal, de azért az újoncok kicsit el lesznek veszve a Borderlands 3 legelején. Hiába nyílik teljesen új fejezet a történetben, jó páran kapkodni fogják a fejüket, hogy ki kicsoda - a jó öreg kognitív beleérző-képesség azonban egy idő után mindenkivel megérteti majd, miről is van szó. Alapból négy Vault Hunter, négy kincsvadász közül választhatunk, egyikük testébe belebújhatunk, és pár perc múlva máris az akció legközepén találjuk magunkat. Nem szerencsés, és ez a játék egészéről elmondható, hogy az események sosem velünk, hanem körülöttünk, illetve NPC-kkel, nemjátékos-karakterekkel történnek. Mi csak sodródunk, egyik misszióról a másikra küldenek minket, ahol ölöd az ellent és gyűjtöd a perverz mennyiségű lootot. Ezzel nem azt jelenti, hogy a játék, főleg a mechanizmusainak köszönhetően ne lenne szórakoztató - “mindössze” arról van szó, hogy a játék megtagadja tőlünk a teljes beleélés élvezetét, hiszen a lényeges események viszonylatában nem igazán számítunk.
Újdonság, hogy Pandora poros madmax világát egy idő után elhagyhatjuk, várnak más világok, Pandora porától sokkolóan elütő, stimulálóbb környezetek. A küldetéseink természete nem változik a többi bolygón sem - menj, öld meg ezt, lopd el azt, újra és újra, bár különböző formákban -, ettől függetlenül a Borderlands cell shaded grafikai stílusa az új helyeken alkalmazva már-már endorfin-csapató vizuális változatosságot eredményez.
A multiplayer egy FPS-ben elhagyhatatlan, természetesen. A fősztorit és a mellékküldetéseket direkt koopra tervezték - bár egyedül is végig lehet őket játszani, van bennük pár olyan hirtelen nehéz rész, főleg a bosszok környékén, amelyekről ordít, hogy leküzdéséhez mások bevonása szükséges. A Borderlands 3 ráadásul direkt kikényszeríti a loot igazságos elosztását a csapattagok között, amiért főleg le előtte a kalappal.
Mechanikailag és vizuálisan eszméletlen shooter. Csak a poénjai ne lennének ennyire agyalágyultak.