Ha egy lónak eltörik a lába, mindegy, milyen szép, okos és pompás példány, kegyelemből „lelövik”, mert onnantól csak szenved, az pedig senkinek sem jó, sem állatnak, sem gazdának. Ez a Terminátor nevű ló a rég letűnt fénykora óta már többször (mostohábbnál mostohább) tulajdonost cserélt, mostanra mind a négy lába több helyen eltörött, kifolyt mindkét szeme, kihullt az összes foga, leállt az anyagcseréje meg az immunrendszezre, és lélegezni is alig tud. Gazdái azonban, ahelyett, hogy megadnák neki a kegyelemdöfést, gipszbe meg sínbe meg oxigénsátorba rakják, injekciózzák, ostorozzák, lélegeztetőgépre teszik, és mindenáron újra meg újra bekötik a kibaszott eke elé. Hát nem látják, hogy rossz neki? Hát nem látják, hogy nézni is rossz? Legyen már vége.
A Sötét végzet nagy húzóereje (elviekben) az, hogy ismét visszatér a franchise-hoz annak megteremtője, James Cameron – méghozzá nem csak valami homályos tanácsadói vagy „nevemet adom hozzá, aztán csókolom” bullshit-pozícióban, hanem producerként és társforgatókönyvíróként (sőt, a vágásban is részt vett). Cameron eltökélte, hogy visszavezeti a sorozatot a gyökereihez, így aztán Tim Miller rendezővel mindent kukáztak a kontinuitásból, ami a T2 után jött – a Sötét végzet ez utóbbi közvetlen folytatása. Az általános vélekedés az, hogy a Sötét végzet az úgynevezett legjobb Terminátor-film a T2 óta – bár én inkább úgy fogalmaznék, hogy a legkevésbé rossz, de ez végül is csak szemantika. A lényeg, hogy ez a legnagyobb pozitívum, amit el lehet mondani róla.
Cameron szándéka kétségkívül meglátszik a végeredményen. A sztori összeszedettebb, a tempó egyenletesebb, a karakterek pedig izgalmasabbak, mint az utóbbi húsz évben bármikor (a színészgárda minden fontosabb tagjának meglepően hálás szerep jut), de hát tudjuk, hogy enyhén szólva nincs magasan a léc, és különben is: mindez mi végre? A T3 azon bukott el, hogy szervilis ostobaságában szimplán az elődjére próbált rálicitálni, és csak a legvégén belőtt új irány ért benne valamit. A Megváltás feladata az lett volna, hogy profitáljon ebből az új irányból, de a rendezői székben egy McG nevű ember ült, és ezzel el is mondtunk mindent – a Genisysről meg minél kevesebb szó esik, annál jobb.
A Sötét végzet ugyanazt a hibát követi el, mint anno a T3: nincs saját identitása. Történetvezetését tekintve épp olyan bújtatott remake, mint a Genisys (vagy épp a Jurassic World és Az ébredő Erő), ami újdonság ehhez képest megvillan benne, az is csak a mai trendek mechanikus követéséből ered (női szereplők túlsúlya, szuperhősös motívumok). Az érdekesebb sztori- és karakterelemek (mint Schwarzenegger és Hamilton karakterének múltja és konfliktusa) kibontására, feszessé húzására nincs elég idő és ötlet, a szédületesen karizmatikus Mackenzie Davis és a jóval sótlanabb-hiteltelenebb Natalia Reyes érzelmi origónak szánt viszonyrendszere lapos és kiszámítható.
Pedig az első fél órában még van remény, akkor még az akciók is egészen élvezetesek (bár a kötelező autós hajsza sem a T2, sem a T3 hasonló jelenetét nem képes megfejelni), a „gonosz” Terminátor az első izgalmas továbbgondolása a koncepciónak a T-1000-es óta, Gabriel Luna hátborzongatás-faktora pedig egy jobb filmben felvehetné a versenyt Robert Patrickével. De aztán elhalálosirambanozzák az egészet: az utolsó negyven perc már olyan komolyan vehetetlen, követhetetlen, érdektelen, túltolt-túltnyújtott, kétségbeejtően felesleges, súly és tét nélküli, jó indulattal is középkategóriás CGI-maszatolás levegőben pörgő-forgó-repdeső emberek és tárgyak zsibbasztó monotonitásával, hogy néha úgy éreztem, a forgatáson átadták a stafétabotot a Hobbs és Shaw stábjának.
Az igazán fontos végkövetkeztetés így nem az, hogy a Sötét végzet a legjobb/legkevésbé rossz Terminátor-film a T2 óta, hanem az, hogy a legjobb/legkevésbé rossz, amire a Genisys után számíthatunk. Visszatértünk a gyökerekhez, visszakaptuk Hamiltont és Scharzeneggert (megint), sőt magát Cameront is – és mindezekkel együtt is csak ennyire tellett. Láthatóan ez a löttyedt lábvíz a maximum, ami korunkban kihozható a franchise-ból. Nem csodálkoznék, ha (a Megváltás és a Genisys után) ez lenne a harmadik tervezett Terminátor-trilógia, amely nem jut tovább az első résznél.
Az ég szerelmére, lőjétek már le végre ezt a szerencsétlen lovat!