Platformok: Google Stadia, Microsoft Windows, PlayStation 4, Xbox One
A Ghost Recon lehangoló értékelései (a Metacriticen a különböző platformváltozatok jelenleg ötven százalék körül állnak) arra kényszerítették a Ubisoftot, hogy csúsztassa az összes nagyobb megjelenését, és újraépítse a belső minőség-ellenőrzését. Körülbelül egy éven belül ezzel tehát a francia kiadóóriás a harmadik nagyvállalat az iparban, amely olyan harsányan félresikerült produktummal állt elő, hogy az védhetetlen. (A sort a Bethesda nyitotta a Fallout 76-tal, majd az EA folytatta az Anthemmel.)
ÖnkritikaDe legalább a franciák önkritikát gyakorolnak – mondhatnánk valamennyire jogosan. És hát valóban, amíg a Bethesda képtelen magát leállítani, és száz dolláros éves előfizetést kínál a játékhoz, amely semmivel sem tud többet, mint a megjelenés pillanatában, az EA-BioWare duó pedig hagyja, hogy az Anthem mögül szépen elpárologjon a fejlesztői csapat, a háttértámogatás és minden jövővel kapcsolatos ígéret, akár egy húgyfolt a Széll Kálmán tér egyik sarkában, addig a Ubisoft legalább drasztikus lépéseket tesz. (Persze akik már megvették a játékot, és befürödtek vele, ezeknek a lépéseknek kevésbé örülhetnek.)
Igaz, a három cég közül neki van a legkevesebb választása.Mi mind Breakpointok vagyunkA franciák ugyanis oly mértékben uniformizálták a porfóliójukat, hogy a Breakpoint bukása az összes cím, sőt franchise bukását is jelentheti akár. Az EA piacra dob sportjátékokat, shootereket, autós játékokat, a Bethesda shootereket, olykor még immersive simeket is, ha nagyon olyanja van, a Ubisoft viszont mást sem tud felmutatni, mint nyitott világú light-rpg-éket. Persze mind az Assassin’s Creed, mind a Far Cry vagy a Watch Dogs rendelkezik valamiféle gimmickkel, valami megkülönböztető jeggyel, pontosabban: a múltban rendelkezett ilyesmivel, mert mára ez olyan mértékben elcsökevényesedett, hogy szinte csak a külalak, és időnként a nézet segít eligazodni a Ubisoft jelenlegi kínálatának tükörútvesztőjében.
Így aztán másfél hónappal a megjelenés után nem is az a fő kérdés, hogy a Breakpoint jó játék-e (nem az), hanem hogy magával rántja-e a Ubisoft többi címét.Ekkorát nem buktak a franciák Waterloo ótaA Breakpoint egyfajta összefoglalása, ars poeticája mindennek, ami nem működik a Ubisoft háza táján: súlytalan játékelemek (harc, felfedezés), látványos, de hamar idegőrlővé váló, csak a létezés kedvéért létező megoldások (sárban fetrengés a drónok elkerülésére), érdektelen, széthúzott történet, karizmatikusnak szánt, de üresen kongó szereplők, óriási, helyenként pofás, de halálosan unalmas világ, a változatosság égető hiánya, az egy órányi érdemi játékmenet végtelen hosszúságúra történő szétnyújtása.
És még pénzéhes is, ugye?A vicc az, hogy nem. Illetve igen, de csak ernyedten, kelletlenül. Annyira érezhető, hogy zéró szenvedély áll a játék mögött, hogy még a csöpögő mohóságot sem lehet kiszagolni, mint más hasonló címeknél. Igen, nyúlkál a Breakpoint a hitelkártyánk után, de nem belső kényszerből, még csak nem is megszokásból, hanem mert ezt várják el tőle. Vadkapitalizmus kilenctől ötig, de közben arra vágyik, hadd mehessen már végre haza a picsába.
Persze felhúztak egy felesleges hubot, hogy lássák egymást a játékosok, még ha ez tökéletesen keresztbe is tesz a narratívának, és próbálják itt-ott kihasználni a feltűnési viszketegség aljas kis pszichológiáját, de annyira kötelességszerűen, káprázatos unalommal, hogy nem hiszem, hogy bárki is vásárolni fog egy menő álcagatyát, csak hogy egy virtuális barlang mélyén emberkedhessen pár vadidegennek.
Ha pedig így áll a játék a lenyúlásunkhoz, képzelhetjük, mekkora kreatív dőzsölés jellemzi az egyéb szegleteket. Segítek: semekkora. Dögvész, köröző keselyűk.Hagyjuk ezt abba!A Breakpoint tehát a nagyipari játéktermelés egyik tökéletes csődje, és az amúgy jogosan szidott Fallout 76-tal szemben ennek még részértékei sincsenek. Ez a játék tényleg töréspont, ami után jó pár évig semmi kedved nem lesz a cég többi produktumához. Részemről tehát: Csáó, Ubi, majd talán pár év múlva, a következő generáción!