/spoilermentes/
A tisztesség kedvéért kezdjük egy tényszerű, vitathatatlan megállapítással: egy négy évtizedes sagát, amelyen generációk nőttek fel, és milliók számára vált szinte vallássá, képtelenség úgy befejezni, hogy mindenkinek tetsszen – mármint bármit képtelenség úgy befejezni, hogy mindenkinek tetsszen, de a Star Wars körüli gigászi felhajtás és rajongás nagyjából a tízszeresére nagyít és hevít fel minden várakozást, prekoncepciót és reakciót.
Mindezzel együtt: a Skywalker kora nagyon rossz. Nagyon rossz filmnek, és nagyon rossz Star Warsnak. Valahol persze ez a különbségtétel is abszurd, de a fentiek miatt – hogy ti. a Star Wars egy jelenség – mégis indokoltnak érzem.
A Skywalker kora rossz film: kapkodó, hektikus, összecsapott, és a történetmesélés helyett azzal van elfoglalva, hogy ünnepelje saját magát és a sagát úgy általában. A cselekmény a játékidő nagy részében megveszekedetten és lelketlenül száguld egyik bolygótól a másikig (annyira felfújt és túlzsúfolt az egész, hogy Palpatine visszatérését már a nyitó feliratozásban elmondják), egyik plot pointtól a másikig egy gizmó (McGuffin) nyomában, amely majd megmondja a szereplőknek, hogy végül hová kell menniük ahhoz, hogy ténylegesen el is érjenek valamit. Sokszor olyan gyorsan vágunk egyik jelentről a másikra, hogy még el sem kezdted beleélni magadat az egyik szituációba, máris a következőnek a felénél tartasz – erre persze lehet azt mondani, hogy „pörög”, de helyesebb az a megfogalmazás, hogy elszabadult flippergolyóként pattog össze-vissza egy elromlott árkádgépben.
Mert ugye a gyorsaság és a ritmus nem ugyanaz – Az ébredő erőnek, noha sok problémával küszködött, legalább egyenletes ritmusa volt, vitte magával a nézőt a sodrása és a hangulata. A Skywalker korát reménytelenül lehúzza saját súlya és kényszerű logisztikája, ahogy J.J. Abrams kétségbeesetten igyekszik belepakolni mindent, aminek szerinte benne kell lennie – de egyáltalán nem azért, mert a történet megkívánja, hanem azért, mert a rajongók elvileg elvárják, és Az utolsó Jedik után alighanem összeült egy bizottság a Disney-nél, és arra jutottak, hogy az lesz a legjobb és legbiztonságosabb, ha minél szorgalmasabban nyalják a rajongók seggét, akár jó az nekik, akár nem. Visszatér Lando, de szinte semmi szerepet nem kap. Végre itt vannak Ren lovagjai, de csak kontextus nélküli csatlósokként.
Mindeközben egyedül Reynek és Kylónak van valamiféle értékelhető karakteríve, belső konfliktusa, a többiek csak szaladgáló kirakatbábuk. És mi mással próbálnák aládúcolni a remegő felépítményt, ha nem a fanservice-szel? De olyan mértéktelenül, és olyan arcátlansággal, hogy még Az ébredő Erő, a Jurassic World és Bosszúállók: Végjáték is elszégyellné magát. Az eredmény a Zsivány Egyes első feléhez hasonló, érzelmileg átélhetetlen, lagymatag káosz; természetesen drága és szép, de hozzáadott érték nélkül érdektelen látványelemekkel. Csakhogy míg a Zsivány Egyes a második felére (és főleg a masszív fináléra) derekasan összekapja magát, addig ez a végére tovább romlik, merthogy…
A Skywalker kora rossz Star Wars-film: a jellegzetes Star Wars-hangulat szinte teljesen elveszik a kapkodásban (szinte, mert tagadhatatlan, hogy még így is akadnak tényleg emlékezetes pillanatai), és nincs semmiféle saját identitása, nem tesz hozzá semmit a sagához. Az ébredő Erő legalább behozta az új karaktereket, ez viszont nyilván már ennyit sem mondhat el magáról, miközben éppúgy A Jedi visszatér bújtatott remake-je, mint ahogy Az ébredő Erő az Egy új reményé volt. Ami pedig az új trilógia történetfolyamának egészét illeti, van egy jó és egy rossz hírem. Vagyis igazából csak egy hírem van, de ez jó annak, aki utálta Az utolsó Jediket, és rossz annak, aki szerette – mert igen, vannak ilyenek, például magam is (tudom, itt most sokan abbahagyják az olvasást, és/vagy ugranak a kommentszekcióra, hogy lehülyézzenek).
A Skywalker kora kis túlzással semmibe veszi közvetlen elődjét (a Rey és Kylo közti erőkapcsolat az egyetlen hangsúlyos elem, amit megtartanak belőle), az abban felvetett témák, gondolatok, újítások és potenciálok mind mennek a levesbe – Abrams nem csak ignorál, hanem konkrétan rombol is: Rian Johnson több kreatív döntését gyáván megkerüli, hogy előhúzhasson pár lapos, irritáló fordulatot, és visszatérhessen a már agyontaposott nosztalgiaútra. Még Rose-t is szinte teljesen purgálja a sztoriból, Finn-nel való kapcsolatát nemhogy nem viszi tovább, még csak meg sem említi, közös jelenetük elvétve akad. (Külön gratulálok a filmkészítőknek, hogy ezzel – akarva-akaratlanul, inkább nem is találgatok – lefeküdtek a rajongói réteg abszolút legaljának, a szexista és rasszista söpredéknek, akik nyílt és agresszív gyűlölködésükkel elüldözték az Instagramról a karaktert alakító színésznőt; és akik összességében valószínűleg egy elenyésző, épp csak nagyon hangos kisebbséget alkotnak, de ugye a nagyvállalati szemlélet lényege épp az, hogy lehetőleg mindenkinek meg kell felelni, még nekik is.)
Mindez egy átlag Star Wars-filmnek is nagyon kevés lenne, de ez nem egy átlag Star Wars-film, ez elvileg egy négy évtizedes saga nagy! grandiózus! végleges! katartikus! lezárása. Külön érdekes, hogy sikerült egy olyan trilógiát készíteni, melynek a legfanatikusabb rajongók egy részén kívül valószínűleg senki sem lesz elégedett mindegyik részével – merthogy mindegyik rész teljesen más jellegű hibákat és erényeket vonultat fel. A Skywalker kora lehetett volna az, ami összefűzi az epizódokat egy kerek és (ha nem is teljesen és nyilván nem mindenkinek, de legalább) nagyjából kielégítő egésszé. Ehhez képest ennek az ellenkezőjét csinálja, és bár odáig messze nem merészkednék, hogy rosszabb, mint az előzménytrilógia – de Lucas azt legalább tematikailag következetesen végigvitte.
William Goldman, kétszeres Oscar-díjas forgatókönyvíró írta anno Mit is hazudtam? című, Hollywoodról szóló könyvében, hogy a Baljós árnyakról tudni lehetett, hogy rossz lesz, mert prosti-film: nem a kreativitás szülte, hanem a puszta vállalati-pénzszerzési szándék – ami kicsit talán cinikus hozzáállás, hisz erőlködés nélkül ráhúzható minden folytatásra. De kevés filmre húzható rá annyira jogosan, mint a Skywalker korára, amelynél fantáziátlanabb film még nem készült ebben a fantáziadús Star Wars-világban. Ez a prosti-filmek prosti-filmje.