A Dreams a Media Molecule ambícióinak végső izompróbája, nem játék, hanem platform, alkotóház a hobbi és a szakma szűk mezsgyéjén.
A Dreams az indítás után két opciót kínál: az egyik a Dream Surfing, a mások által létrehozott tartalmak befogadása, a másik pedig a Dream Shaping, maga az alkotói folyamat megtisztítva minden ballaszttól.
Akármennyire is perzsel az alkotói láz, valószínűleg érdemes a Dream Surfinggel kezdenünk az ismerkedést, azon belül is a Media Molecule (melyet maguk is a Dream Shaping szerkesztőjével raktak össze) Art's Dream nevű játékával. Az Art's Dream önmagában nem fogja keresztülverekedni magát a tömegen az év játéka felé vezető dobogó irányába, mert ahhoz kicsit egyszerű, rövidsége ellenére is túlnyújtott, szimbolikájában közönséges. De ez nem kell, hogy elcsüggesszen minket, mert mostanra talán nyilvánvaló, hogy a Media Molecule jobb játékfejlesztő-fejlesztő, mint amilyen játékfejlesztő.
Akárhogy is, az Art's Dream betekintést enged abba, hogy milyen sokféle felhasználási módja lehet a Dream Shaping szerkesztőjének, hiszen ebben a játékban a különböző hangulatú platformer elemek váltakoznak a régi iskolás point and click mechanikákkal és egyéb fejtörőkkel. Plusz ahogy azt már a Little Big Planetben is megszokhattuk: a végigjátszás alatt különböző háttereket, tárgyakat és minden egyebet szerezhetünk magunknak, amit majd a szerkesztő felületen használhatunk.
Ha pedig ezután kicsit kitekintünk a felhasználók által létrehozott egyéb tartalmakra, akkor izgalmas látni, hogy mennyiféle videó, animáció és játék várakozik már ránk, és hogy a közönség milyen lelkes kreativitással vette birtokába ezt a – maradnék továbbra is ennél a szónál – platformot. Színvonalas, kifejezetten profi munkák is akadnak a felhozatalban.
Persze a többség nyilván arra kíváncsi, hogy mennyire nehézkes az alkotás, amelyet a Dream Shaping lehetősége rejt. Nos, egyfelől a Media Molecule csapatát ezzel kapcsolatban minden dicséret megilleti, hiszen az összes létező akadályt felszámolták.
Az amerikai IGN egy videójáték-fejlesztőt ültetett a Dreams elé, aki végül azt mondta, hogy meglepően sokoldalú a felület használhatósága, és a legnagyobb erénye, hogy akár a kezdeti bénáskodásunkból is nagyon gyorsan tud valami ritka látványos dolog kisülni. Egy professzionális videójáték-motorhoz képest persze érződik a szabadság hiánya, hiszen ez utóbbival kellő programozással és szakembergárdával bármiféle feladat végrehajtható, ám a Dreams esetén csak három dolog adott: a PS4 és a játékos kontrollerrel (vagy a Move irányítóval) a kezében.
A Dreams konzoljátékká fordítja tehát a videójáték-fejlesztést, animációsfilm-készítést, vagy bármiféle mozgóképes vagy hanganyag fárasztó létrehozatalát.
Alkotásunk persze nem fog a professzionális munkákkal vetélkedni, de ha az erőforrás-ráfordítást vizsgáljuk – bármilyen szempontból –, akkor a Dreams meghaladja a legvadabb álmainkat is.
Természetesen nem árt tisztában lennünk azzal sem, hogy a befektett munkát nem spórolhatjuk meg teljesen. A Dreams esetén nagyon gyorsan megtanulunk szaladni az első csecsemőlépések után, de oda kell tenni magunkat, figyelnünk kell, többször végigpróbálni egy-egy lehetőséget, megérteni a működést. Semmi sem lehetetlen, de mindenhez idő kell. A Dreams maga a pőrén szórakoztató alkotói tevékenység, amit valamennyire azért illik komolyan venni.
Meggyőződésem ugyanakkor, hogy a Dreams alkotói felületként csillog igazán. Aki rászánja az időt, aki szeretne valamit, bármit létrehozni ebben a szélsőséges, a lehető legrosszabb értelemben vett fogyasztásra kihegyezett világban, az türelemmel és törődéssel megtalálja a számítását. Legyen az videó egy űrhajóról, vagy egy gyermekkori játékélmény aprólékos újraálmodása. Ebben az esetben, de csak ebben az esetben a Dreams varázslatos meghívó egy közösségbe. Máskülönben olyan, mint egy zártkörű kiállítás egy galériában, ahová nem volt semmi kedvünk elmenni a tizenkét óra meló után, ahol nem értjük a koncepciót, idegen a légkör, és rajtunk kívül mindenki ismer mindenkit.
A fentieket szem előtt tartva buzdítanám a fogékonyakat a vásárlásra.