[Ebben a jelenlegi járványhelyzetben a magunk nagyon aprócska és szerény módján próbálunk segíteni otthonmaradásra kárhoztatott geektársainkon: új, remélhetőleg hetente négyszer jelentkező rovatunkban rövid ajánlókat teszünk közzé, hogy tippeket adjunk a fölös idő minőségi elverésére. Vigyázzatok magatokra és egymásra, nézzetek/olvassatok/játsszatok jó dolgokat, amíg elvonul ez a rohadt vírusvihar - és persze jöhetnek hasonló ajánlatok a kommentekben!]
Műsorvezetők: Borbíró Andris, Rusznyák Csaba
BOOGIE NIGHTS (F, 1997) - Amikor Parraghramma kollégámmal annak idején együtt megnéztük ezt a filmet, folyamatosan elképedtünk azon, hogy Paul Thomas Anderson milyen tökéletesen megalapozza, bemutatja a karaktereket, jellemükkel és életmódjukkal együtt, mindössze egy-másfél percben, rögtön az első jelenetükben. Sokszor eszembe jutnak ezek a pillanatok - és más rendezők hasonló képessége: Hitchcock, Welles, Coppola stb. -, főleg amikor arról győzköd valaki a mai, egyórás részekből és sok-sok évadból álló kábeltévés (vagy most már azt kéne mondani, hogy médiaszolgáltatós…?) sorozatok kapcsán, hogy ezt nem lehetne rövidebben elmondani, hogy több tíz órányi eseményt nem lehet egy filmbe sűríteni. Lehet, hogy minden cselekményt valóban nem lehet, de valahol nem éppen az a filmgyártáshoz szükséges kreatív foglalatosságok (forgatókönyvírói, rendezői, színészi, sőt vágói, bevilágítói stb.) szakmák, vagyis művészi kreatív alkotó tevékenységek szépsége, hogy hogyan tudnak egy-egy beállítással, jelenettel, vágással, gesztussal (stb.) átadni minél több jelentéstartalmat, érzést, sugallatot? Ha nettó napokon keresztül nézem egy karakter szenvedéseit és örömeit, még jó, hogy a végére erősen együtt érzek vele, és ezt az érzelmet katartikus csúcspontokon lehet kisütni. (Vesszőparipám: a Breaking Bad első évadának nyolc órája maximum negyed ennyi idő alatt értelmesen elmondható lett volna. És persze ha valaki annyira ebben a világban akar élni, akkor négyszer ennyiben is.) No de ugyanezt megcsinálni egy együltő helyben végignézhető filmben, az az igazán nagy teljesítmény! Arra emelem igazán a kalapomat…! Visszatérve a Boogie Nightsra: számomra ez a furcsa, a pornóipar felfutását és a sztárok problémáit bemutató, rengeteg színes karaktert mozgató, komédiával teli dráma máig sokkal izgalmasabb, mint Paul Thomas Anderson más, híresebbé vált filmjei, például az élesebb, szikárabb, de a humort és az empátiát majdnem teljesen nélkülöző Vérző olaj. (BA)
A MOCSKOS ZSARU (F, Bad Lieutenant, 1992): Egy New York-i nyomozó totális morális és lelki mélyponton. Nem végállapot, inkább folyamatos purgatóriumnak tűnik. Megmentheti őt egy meggyalázott apáca...? Nehezen nézhető, történetét abszolút nem szokványos módon elmesélő film, melyben ugyanakkor meglepően keveredik a lelki nyomor és a fekete humor. Harvey Keitel mindent belead jutalomjátékába. A megváltás minden grammjáért vérrel-verítékkel kell megdolgozni... Gyönyörű, megismételhetetlennek tűnő filmes bravúr. (BA)
SÖTÉT VIZEKEN (F, Dark Waters, 2019): Kisemberek vs. brutális mértékig környezetszennyező és egészségkárosító nagyvállalat igaz történet alapján. Kiváló, szörnyen kényelmetlen és nyomasztó film arról, hogy mennyire el van baszva körülöttünk minden, hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva egy rendszernek, amely állítólag a mi érdekeinket szolgálja, de valójában persze egyáltalán nem. Todd Haynes a szart is kirendezi az amúgy totál száraz témából (a rothadó, szürkés-pusztulatos Amerika képei kíméletlenek), Ruffalo és Hathaway végig szenzációsak. Az egyik kulcsjelenet hátborzongatóan fordítja visszájára a tradicionális amerikai "we can do it" szellemiséget: "We protect us. We do. Nobody else. Not the companies, not the scientists, not the government. Us." Mert bár ez önmagában hangozhat felemelően, ott van mögötte a kimondatlan kérdés: ugyan mire megyünk mi, kisemberek ennyi pénzzel, befolyással, hatalommal szemben? No, we can't fucking do it. We're fucked. Isten hozott a kapitalizmusban, srácok. (RCS)
TOKYO BORDELLO (F, 1987): Aki Hideo Goshát eddig csak a (remek és mocskos) szamuráj- és jakuzafilmjeiről ismerte, az meg fog lepődni: a Tokyo Bordello egy 1900-as évek elején játszódó, kiállításában, tematikai-stilisztikai ambíciójában már-már grandiózus gésadráma nagyon szép képekkel és zenével, viszonylag kevés érzelgősséggel, vaskos realizmussal – és a lényeg: a „szakma” abszolút illúziómentes ábrázolásával. Hosszú (bőr 130 perces) játékideje ugyan néha kicsit soknak érződik, ugyanakkor ráérős tempója hozzájárul őszinte méltóságához, amely többek közt az exploitation területétől is távol tartja. Itt jegyezném meg, hogy az imdb-n pornófilmként (adult) van feltüntetve, ami abszolút baromság: meztelenség ugyan van benne bőven, tényeges szexjelenet viszont kevés, ráadásul az a kevés is rövid, és kivétel nélkül soft (bocs, perverzek; ez tényleg egy komoly film). (RCS)
AZ UTOLSÓ MŰSZAK (End of Watch, F, 2012): Emlékeim szerint e filmnek nem volt nagy híre, és nem is pályáz filmtörténeti magaslatok meghódítására, két okból mégis kiváló zsarufilm tűzharcokban és autós üldözésekben gazdag Los Angeles-i hétköznapokról. Egyik egyéni vonását az adja, hogy a rendőri munkát nem egy nagyszabású ügy vagy egy kitüntetett főszereplő hihetetlen kalandjain keresztül mutatja be, hanem mint szakmát, amely hétköznapi, elhivatott, de mégiscsak pénzért dolgozó családos férfiak és nők megélhetését biztosítja. A másik erénye pedig az, hogy ezen nagyméretű, "komoly" figyelemre számot tartó ügyeket (megfigyelés, lehallgatás, szövetségi nyomozók stb., lásd például: A drót) ezúttal "alulnézetből", túl közelről, de nagyon is humánus szemmel láthatjuk, olyan emberek nézőpontjából, akik nap mint nap az életüket kockáztatják az alvilág és a rendezett társadalom hullámfrontján. És akkor azt még nem is említettem, hogy milyen könnyedén siklik át a film hangulata a humorosból vagy meglepően kedvesen romantikusból az akciójelenetekbe, vagy hogy a kézi kamerás stílus ellenére milyen elegáns, hosszú snittekkel dolgozik - nem úgy, mint a mai divat szerint szanaszét vágott akciófilmek 80%-a. Igazi gyöngyszem! (Sokkal jobb, mint az ismertebb - és sablonosabb - Kiképzés.) (BA)