„Ha (valaki) éjjel követi el a lopást, ha őt megöli [a meglopott], jogosan megölt legyen.”. (Római XII táblás törvények)
A fenti törvény keletkezése óta két és fél ezer év telt el, de az emberi természet nem sokat változott. Az otthonunkba betörő idegen a legősibb félelmeink közé tartozik. Kész csoda, hogy még így is képesek vagyunk minden karácsonyt Kevin McCallister kedélyes bohóckodásával tölteni. A valóságban ezek a történetek egészen máshogy szoktak végződni, gondoljunk csak Truman Capote Hidegvérrel című regényére, melyben az író részletesen dokumentálta egy kansasi farmercsalád lemészárlását. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a Becky című film az utóbbi alkotásra hasonlít, a thriller és a slasher műfaj között egyensúlyoz félúton.
Becky egy problémás kamasz, aki a történet kezdetén veszíti el az édesanyját. Haragszik az apjára, a világra, magára: egy veszett eb. A kislányban dühöngő érzelmek szinte testet öltenek a két marcona cane corsóban, amik barátságosak ugyan, de erő és brutalitás feszül bennük. Becky az apjával és annak új barátnőjével egy víkendházba érkeznek lazítani. Tópart, jó levegő, zölderdő, ugyan mi baj történhet? Egy hagyományos klausztrofób érzetű kamaradrámát kapunk, ez még akkor is igaz, ha a cselekmény egy jelentős része a házon kívül, a tóparton vagy az erdőben játszódik. Az alkotók izgalmas vágástechnikával hozzák testközelbe a szembenálló feleket: egy fa vagy házfal jelenti a vágás tengelyét, melynek két oldalán farkasszemet néz egymással üldöző és üldözött. Ilyenkor lehet akár egy mérföld is köztük, a feszültségfokozásnak kifejezetten jó tesz ez a vizuális ötlet.
Nyilvánvaló casting-bravúrnak szánták, hogy a szelíd tekintetű papamaci, Kevin James egy neonácit játszik, aki haramiáival feldúlja a békés család életét. Az alakítása nem kiemelkedő, de már azzal sokat tesz a karrierje érdekében, hogy nem bolondozik, csak szikáran néz. Sokszor láttuk már a megvilágosodott, olvasott náci figuráját, aki karizmatikus személyiségével és meggyőző érveléstechnikájával próbálja megnyerni magának a befolyásolható embereket. Kapunk itt nagy példabeszédeket, kecsegtetést, jó és rossz zsarut ugyanattól a fickótól, a tempó az olykor agresszívvá váló cselekmény ellenére lassan csordogál a maga medrében. A szökött fegyencek közül a többi említésre sem érdemes, kivéve az egy jószívű óriást, akinek szörnyű bűnök terhelik a lelkét. A bűn és bűnhődés örök toposza ütközik a keresztényi megbocsátás nagyon is amerikai értékeivel, a döntőbíró pedig a film névadója, a 14 éves kamaszlány, Becky.
Az IKEA-s játékokra száradt sok paradicsomléből már sejthetjük, hogy Becky nem pont úgy fog reagálni a tragikus eseményekre, ahogy ezt egy ilyen korú kislánytól várnánk. Az anyja halála miatt traumatizált lány a betörők feltűnésével további sebeket szerez, ez pedig eltör benne valamit, amit később sem sikerül megragasztania. A film alcíme lehetne Így készül a pszichopata” is, hiszen Becky tankönyvi pontossággal járja végig a személyiségroncsolás fájdalmas státuszait. Hogy a humor is megjelenjen a vásznon, egyfajta morbid bosszúpornóba fordul a történet. A macis-füles sapka vérrel keverve, a színes ceruzák bökőként használva mind egy nagy beintés a lakberendezési magazinok édeskedő stock fotóinak. Ezt az esztétikai hatást fokozza a Beckyt játszó Lulu Jenkins angyali külseje, aki szalmaszőke hajával és kék szemeivel nemrég pottyanhatott le a Sixtusi-kápolna mennyezetéről. Nagyon dühös, nagyon ádáz, de nagyon szép is, ez pedig egy régóta működő koktél, amit imádnak a nézők. Ölni és ölelni, ugye, az érzelmi benyomások szélsőséges skálái nagyon emberiek, ezért is sütik el sokadszorra az alkotók. Jenkins alakítása nagyon dühös, alapvetően kielégítő, de persze ordítani minden színjátszó körben tudnak.
A Becky egy teljesen átlagos thriller, mely a sok konzervvér miatt mégis édes ízt hagy a szánkban. A sokat ígérően feldobott kérdésekre csak szórványos válaszokat kapunk, ez kétségtelenül gyengíti a karakterek drámai erejét. Az alkotók többször elveszítik a fókuszt, hogy a végén megtalálják azt Beckyn, aki teszi is a dolgát. Tipikusan egyszer nézős mozi, hosszú forró délutánokra, fogyasztása közben nem elfelejtkezni a hidratálásról!