Amikor a Wash Tubbs
1924 tavaszán elstartolt Washington Tubbs II címen, még nem sok minden
különböztette meg a korszak ezer más újságos stripjétől (csíkjától). A
képregények nem véletlenül kapták Amerikában a „comics” nevet, hanem konkrétan azért,
mert – bármily banális magyarázatnak tűnik ez bő 120 év távlatából – kezdetben komikusak
voltak. Kivétel nélkül (utalták rájuk „funnies” néven is). A 20. század
elejének legjellegzetesebb stripkarakterei a vásott, szertelen (utca)gyerekek (The Yellow Kid, The Katzenjammer Kids)
és a jó szándékú, de ügyefogyott, bolondos felnőttek voltak (Happy Hooligan, The Newlyweds). A Wash Tubbs címszereplője utóbbi
kategóriába tartozott alacsony, szemüveges, vidám, kedves, mamlasz és nőbolond élelmiszerbolt-tulajdonosként,
akinek napi párkockás kalandjai az akkori szokás szerint egy-egy csattanóra futottak
ki. Roy Crane, a strip alkotója azonban már három hónap után éles kanyarral
tért le a járt útról: egyre távolabb küldte Wash-t az otthonától, és egyre hosszabb
(folytatásos), egzotikusabb és veszélyesebb kalamajkákba keverte. A humoros
felhang és a főhős szeleburdisága ugyan megmaradt, de megszületett a
képregénytörténet első és egyben egyik legnagyobb hatású akció/kalandsorozata.
Roy Crane már középiskolás korában rajzórákat vett, majd a 20-as évek elejét amerikai és európai utazásokkal töltötte. 1927-ben egy időre csatlakozott egy cirkuszhoz, aztán bejárata Mexikót és Kubát – ez utóbbi kalandjait már kifejezetten azért ejtette meg, hogy inspirációkat szerezzen a Wash Tubbshoz (Wash egy cirkuszi társulat tagjaként csöppen első nagyobb kalandjába). Crane a minimálisan sem hősalkatú Wash-sel eleinte amolyan bájosan gúnyos-ironikus heroizmusban utazott, de 1928-ra teljes svunggal vetette bele magát a könnyed hangvételű, mégis igazi tétekkel operáló, „ami a csövön kifér” kalanddramaturgiába. Egy-egy ilyen sztori hónapokig futott az újságok lapjain, ami a kontinuitást csak alig-alig ismerő, „napi egy gag” struktúrájú képregények korában már önmagában unikumnak számított. 1929 májusának elején csatlakozott Wash-hez egy tipikusabb hősfigura, a magas, erős, keményöklű, sármos és kicsit karcos modorú, de jószívű Captain Easy, onnantól kezdve pedig nem volt megállás.
A 20-as években a Wash Tubbs Dougles Fairbanks swashbuckler/kalózos filmjeivel karöltve életre hívta a vizuális médiumok kalandműfaját, és lefektette többek között Indiana Jones alapjait is. Crane munkája olyan későbbi legendákat inspirált, mint Milton Caniff, Will Eisner, Joe Shuster vagy Jack Kirby – és a műfaj összes többi korai nagyágyúja, beleértve a Buck Rogerst, a Tarzant vagy a Flash Gordont, csak évekkel később indult. (A Wash Tubbs és Zorro jele/A fekete kalóz közös nevezőre helyezése kicsit sem túlzás: a tévé megjelenése és a rádió elterjedése előtt a stripek jelentősége óriási volt, a nagy újságok és szindikátusok úgy harcoltak a legmenőbb képregényekért, mint manapság a hollywoodi ügynökök a legnagyobb bestsellerek jogaiért.)
A Wash Tubbs hőskora 1928-tól a 30-as évek közepéig tartott (1933-ban Captain Easy saját – vasárnapi különszámokban megjelenő – sorozatot kapott, de Crane 1943-ban mindkettőt otthagyta új képregénye, a Buz Sawyer kedvéért). Ez idő alatt Wash, majd pedig a mellékszegődő és egyre hangsúlyosabb karakterré váló (Wash-t végül háttérbe is szorító) Easy egzotikus és változatos kalandok egész sorát élik meg – a képregény egyfajta Kaland A-tól Z-ig, pontos és teljes körű műfaj-meghatározás: vannak itt zsarnokok és kalózok, gyönyörű nők és börtönből szökések, kazamaták és paloták, bűnszövetkezetek és kannibálok, lakatlan szigetek és háborúk, kincskeresések és bálnavadászatok, mocsarak és sivatagok. Akció földön, vízen, levegőben, hajókkal, vonatokkal, repülőkkel és autókkal, bunyókkal és tűzharcokkal, hajmeresztő menekülésekkel és izgalmas üldözésekkel.
A hangvétel és a hősábrázolás, ha nem is szélsőségesen, de változó. Wash-t és Easyt olykor ravasz és kifinomult átverések segítségével vezetik az orruknál fogva egy egész polgárháborún át, máskor a rátermettségüknek köszönhetően egymaguk eldöntik egy egész ország sorsát, de előfordul olyan is, hogy egy nő miatt fordulnak ideiglenesen egymás ellen. A történetek hol véresen komolyak, és meglepően nagy hullahegyekkel járnak, mint a lakatlan szigetes csörte, melyben a főhősök és a melléjük szegődő nő borneói vademberek egész hordájával szemben kénytelenek állni a sarat, hol szinte teljes egészében a komikumot szolgálják, és inkább a 30-as évek Mickey egér-kalandjaira emlékeztetnek (á la Floyd Gottfredson, akire Crane szintén nagy hatással volt), mint az 1931-es kisvasutas-háborús bohóság.
A sorozat egyik csúcspontja egy 1933-as kaland, melyben Wash-t és Easyt elrabolják egy már korszerűtlen, kiszuperált bálnavadászhajóra, ahol egy rettegett, zsarnoki elsőtiszt uralma alatt sínylődnek. Crane grandiózus képsorokban ábrázolja a bálnavadászat veszélyes és őrült folyamatát (bombával felrobbantott bálnák, felöklelt csónakok), miközben a hajón egyre fokozódik a feszültség, mely végül egy meglepően fordulatos és hosszadalmas fegyveres lázadásban tör ki a sarkvidéki jégmezők közepette. A sztori egy nem várt, ironikus pillanatában a leharcolt vitorlás egy modern bálnavadász-flotta mellett halad el – az egyik oldal a zsákmányt tucatjával elejtő gépesített hatékonyságot, a másik pedig a vadászat régimódian férfias romantikáját és dicsőségét irigyli a vetélytárstól.
A Wash Tubbs messze nem csak azért emlékezetes, mert a műfaj pionírja: mai fejjel is veszettül szórakoztató, hasonló jellegű 20. és 21. századi képregények tömött sorait képes sírva küldeni a sarokba – történetmesélése ugyanis mind dramaturgiailag, mind vizuálisan első osztályú és kortalan. A sorozat első pár évének rajzstílusa még kicsit esetlen és darabos, de mire a nagyobb kalandok elkezdődnek, Crane, aki az első strip megjelenésekor 23 éves volt, már mestere a ceruzának. Vonalvezetése lendületes és elegáns, csupa energia; akciói lélegzetelállítóak, képi humora fergeteges, narrációja érett és lendületes – lehet, hogy nem olyan részletesen kidolgozott, csodálatos tablókkal dolgozik, mint Hal Foster (Tarzan) vagy Alex Raymond (Flash Gordon), viszont utóbbiak illusztrációszerű módszerével ellentétben az ő munkája sokkal-sokkal képregényesebb.
A magyarra nehezen fordítható „cartoonist” kifejezés ebben a médiumban eredetileg olyan képregényesekre utalt, akik maguk írják és rajzolják a képregényeiket, és maradéktalanul tisztában vannak e művészeti forma hatásmechanizmusával. Nos, Crane ízig-vérig „cartoonist” volt, és a túlzás nélkül forradalmi Wash Tubbsszal (majd pedig a Captain Easyvel) évtizedekre meghatározta a képregényes kalandok formai és tartalmi követelményeit.
(A cikk a Fantagraphics 2015-ös válogatáskötete alapján készült: Hurricane Isle and Other Adventures: The Best of Captain Easy and Wash Tubbs.)
