Teddy megfordult a székében, és kinézett az ablakon az égre. Közeledett az éjszaka.
- Milyen érzés lehet? – tűnődött. - Ott ragadt, azt hiszi, teljesen egyedül van, és lemondtunk róla. Milyen hatással van ez egy ember lelkiállapotára?
Visszafordult Venkathoz.
- Vajon mire gondolhat éppen?
NAPLÓBEJEGYZÉS : 61. SOL
Hogy lehet, hogy Aquaman képes irányítani a bálnákat? Hiszen azok emlősök! Ennek semmi értelme.
Ez a részlet győzött meg végérvényesen arról, hogy Andy Weir pontosan abban a tudós nerd és geek halmazok által alkotott közös metszéspontban helyezkedik el, amelynek ízlésvilága mikromilliméternyi pontossággal egybevág az enyémmel. Ráadásul úgy tűnik, ezzel nem vagyok egyedül, hiszen a könyv olyan népszerűségre tett szert, hogy Ridley Scott filmet forgat belőle Matt Damon főszereplésével. Számomra ez az utóbbi évek két rendkívül fontos fejleményét húzza alá és emeli reflektorfénybe: az egyik az e-könyvek diadala, ami (rendkívül megnyugtató módon) nem jelzi egyúttal a nyomtatott könyvek végét is.
A cellulóztermékek elefánttemetőjébe a silány, lektorálatlan, igénytelen kiadású kötetek vonulnak csupán, a könyvkiadók ugyanis csak a keményfedeles, kötött-fűzött, jó minőségű könyvekkel tudnak versenyezni az eldobható, utazás közben nyomorgatható papírfedeles tömegtermékeket felváltó e-könyvekkel. Az elektronikus kiadás éppen aranykorát éli, egyre több, eleinte pusztán egy weboldalra felrakott, majd fokozatosan nagyszámú rajongót összegyűjtő regény alakul át Amazonos e-könyvvé, hogy aztán a sikert látva egy nagy könyvkiadó felkarolja a szerzőt és elindítsa a nemzetközi karrier felé. A marsi pontosan így született, sőt, egy hasonló módon befutott és már nálunk is ismert szerző, Michael J. Sullivan (lásd még Riyria-krónikák sorozat) mentorálása alatt. Megnyugtató, hogy az eredetiség és tehetség még képes felszínre törni, ráadásul már korábban nem létező, új csatornákon.
A második, A marsi által is bizonyított jelenség a geekség népszerűségének térnyerése. Míg korábban jobbára lesajnált, sőt, céltalan és káros tevékenységet folytató, értelmetlen dolgokért lelkesedő társadalmi csoport volt, addig mára mondhatni trendivé vált: a szuperhősfilmek elsöprő sikere (és dömpingje, mert ha Hollywood egyszer aranytelérre lel, azt maximálisan ki akarja aknázni – de erről hamarosan egy külön cikkben értekezünk), a geekeket szerepeltető sorozatok (legjobb példa rá az Agymenők vagy a kevésbé ismert Silicon Valley) vagy maga a tény, hogy már a The Guardian is a geek chic sikerének forrását és jövőjét találgatja, és egy átlagos járókelő képes felismerni, sőt, talán még megnevezni is a Stark-ház címerét, mind-mind azt jelentik, hogy egy geek mérnök robinzonádja a Marson igenis széles körben képes penetrálni a társadalom ingerküszöbét.
Ráadásul A marsi nem a vörös bolygó sokak képzeletét felgyújtó, idegen, ellenséges lakóival adja el a témáját, itt ugyanis az utóbbi évek legkeményebb, vagyis hard tudományos fikciójáról van szó. A hangsúly a jól ismert szóösszetétel tudományos részén van: Mark Watney a nem is olyan távoli jövőben a marsi expedíció véletlenül hátrahagyott, halottnak hitt tagjaként nem gülüszemű szörnyetegekkel, hanem nagyon is kézzel fogható problémákkal kénytelen megküzdeni. Honnan szerez elegendő élelmet, hogy kibírja a négy év múlva érkező következő expedícióig a harmincegy napos ott tartózkodásra tervezett lakóegységben, honnan lesz vize, elegendő levegője, reménye és akaratereje, hogy ne sétáljon ki sisak nélkül a Mars porsivatagába végső megoldásként?
Mark fegyvere a túléléshez nem a sugárfegyver, hanem a kémia, a matematika, a fizika és a botanika, ráadásul olyan jól forgatja, hogy még a laikus olvasók is izgulni, reménykedni és drukkolni fognak, amikor kiszámolja, hogy hány négyzetméternyi termőföldet és hány liter vizet kell létrehoznia az életét biztosító burgonyatermesztéshez, és ehhez hogyan nyerjen ki hidrazinból elegendő hidrogént és égesse el anélkül, hogy közben a Lakból Mark Watney Emlékkrátert csináljon.
Mindezekről a naplójából értesülünk, de az egyes szám első személyű narrációt hamarosan elkezdik váltogatni a Földön játszódó események is, hiszen a NASA egy idő után ráébred, micsoda PR-katasztrófa Mark jelenléte a Marson. Hamarosan a kék bolygó szinte teljes lakossága egy emberként követi figyelemmel a Mark megmentésére irányuló nagyszabású tervet. Ez pedig a regény másik figyelemreméltó aspektusa: némi visszafogott belső tusa után mindenki félreteszi nézeteltéréseit, és összedolgozik a többiekkel a közös cél érdekében. Az utóbbi évek, évtizedek sci-fijei jobbára az emberi természet árnyoldalát állították pellengérre, az önpusztítási vágyunkat, a kicsinyes hatalom utáni sóvárgásunkat, A marsi ezzel szemben egy reményteli jövőt, egy közös cél által összekovácsolt emberiséget idéz elénk: Mark az elemekkel küzdő emberi faj legjobb tulajdonságait egyesíti magában, szimbólummá, követendő példává lesz, mindezt pedig hamis pátosz, negédesség és hiteltelenség nélkül teszi.
Nem utolsósorban pedig A marsi többre megtanít a Marssal kapcsolatban, mint bármelyik dokumentumfilm a Discovery csatornán, mindezt humorral, csendesen, anélkül, hogy észrevennéd. Ami a fordítást illeti, megbocsáthatatlan szerénytelenség lenne részünkről nem megemlíteni, hogy főszerkesztőnk, Rusznyák Csaba munkáját dicséri, és aki a Geekz rendszeres olvasója, az egyet fog érteni velem, ha azt állítom, hogy sajátos, szabadszájú stílusa tökéletesen passzol a regényhez. Tehát ha esetleg valakinek eddigre még nem jött volna át: kurvára ajánlott olvasmány.
