/Szemelvény a méltán kevéssé ismert Herczeg Károly „101 tudományos-fantasztikus recept” című művének „ Fúziós konyha: sci-fi feat. whodunit” c. fejezetéből/.
Krimiszálat illeszteni tudományos fantasztikus környezetbe nem veszélytelen dolog: az, hogy biztos kézzel tudsz új, fantáziadús világo(ka)t alkotni, nem jelenti azt, hogy rendelkezel a cselekményszálak bonyolításához szükséges ritmusérzékkel, és viszont: legyél bármilyen kiváló rejtélyes halálesetek kiagyalásában, nem biztos, hogy elég kreatív vagy az ezerszer lerágott sci-fi-kliséken való túllépéshez. Talán egy konkrét példán keresztül a legegyszerűbb bemutatni, mire is gondolok, úgyhogy lássunk egy receptet egy nálunk jobbára még ismeretlen, tapasztalt szakácstól.
1. Végy egy jövőbéli univerzumot. Lehetőség szerint kerüld el a világábrázolás két legnagyobb rákfenéjét, azaz a) ne akarj minden idegen fajt, kultúrát, technikai és társadalmi berendezkedést enciklopedikus jelleggel az olvasó szájába rágni (lásd még: Verne Gyula), de azért b) ha fokozatosan is, ismertesd meg az olvasót az általad felépített makro/mikrokörnyezet megértéséhez szükséges legfontosabb sarokpontokkal, hogy a humán végzettségűek se kapjanak agyérgörcsöt a mértéktelen technoblablától (lásd többek között: William Gibson). Nem rossz megoldás, ha a cselekmény nagyrészt egy külvilágtól elzárt különös helyszínre korlátozódik, mivel így elég, ha csak a galaxisnak ezt a kicsiny szegletét írod le teljes részletességgel, másrészt ez a felütés – kábé a Tíz kicsi néger megszületése óta – egy nyomozásnak is mindig egyedi, pikáns ízt ad. Fantasztikumról lévén szó, legyen ez a hely mondjuk egy henger alakú űrállomás, amelyet az ismeretlen eredetű, és ami sokkal vészjóslóbb, eleddig kifürkészhetetlen szándékú mesterséges intelligenciák hoztak létre, és amely furcsa,emberi szemmel irracionálisnak tetsző ökoszisztémával rendelkezik.
2. A műfajok keveredését az teszi igazán különlegessé, ha a főhős előtt lebegő hagyományos célt (ki ölte meg Laura Palmert) finoman ötvözöd egy másik rejtéllyel: Mi az értelme az olyan ökoszisztémának, ahol a mélység szerves matériákkal teli vízfelszínből áll, amely fölött mérgező gázokkal és különös élőlényekkel teli légkör terül el, az értelemmel bíró, „függeszkedőkként” aposztrofált (leginkább egy neandervölgyi ember és egy lajhár szentségtelen keresztezéseként elképzelhető) őslakosok pedig legfelül, a firmamentumot átszövő növényhálóval szimbiózisban élik hétköznapjaikat? Mi céllal teremtették őket ilyenné, egyáltalán: miért hoztak létre életet? S ha már létrehozták, miért tolták bele az egészet az univerzumot benépesítő szerves fajok arcába, és miért csak az embereknek engedték meg, hogy – limitált létszámú megfigyelők képében - hogy közelebbről is szemügyre vegyék ezt a nem mindennapi faunát? Erőfitogtatás, oszd meg és uralkodj, vagy valami más? Zagyvaság-e csupán az első megközelítésre nem túl acélos intelligenciájú függeszkedők mitológiája, vagy van mélyebb értelme is a teremtőikhez való viszonynak, és annak, hogy holt entitásnak tekintenek minden embert, amíg alá nem vetik egy furcsa próbatételnek?
3. Ne hanyagold el persze az emberi szálat sem: itt még fantáziára sincs szükség, elég, ha merítesz az emberiség történelmének valamelyik mocskos bugyrából. Legyen a kulcs az intézményesített adósrabszolgaság, azaz amikor az emberek univerzumának egész gazdasága arra épül, hogy a népesség jelentős hányada multigalaktikus konglomerátumoknak van lekötelezve, és ahol a kimagasló tehetségeknek ugyan csökkenhet a szolgálat ideje, a középszernek viszont húsbavágó realitás, hogy holtáig robotolni fog. Ilyen társadalmi háttér tökéletesen alkalmas arra, hogy egy olyan kis közösségben is rengeteg konfliktus eredője legyen, mint az űrállomásra delegált kutatók csapata.
4. Tartsd észben, hogy a legjobb krimi is csak annyit ér, amilyen karizmatikus a főhőse, a Detektív. Tekintettel a sötét színekkel vászonra vitt környezetre, már adják magukat és ezáltal determinálnak is a noirra vonatkozó szabályok. Legyen sötét a múltja – fokozatosan bontsd majd ki, miért tartja mindenki szörnyetegnek, ide értve saját magát is. Legyenek sötétek a kilátásai – jó néhány év szolgálattal, zsarnoki, de legalábbis zsarnokinak tetsző főnökkel, magánélet és intimitás teljes hiányával. Legyenek sötétek a gondolatai: még egy „szórakoztató irodalomként” elkönyvelt műben sem árt, ha a főhősnek van min vívódnia, s a dimenzióinak száma több mint kettő. És végezetül : legyen NŐ. A boldog emlékezetű Ellen Ripley óta ennek szép hagyományai vannak, de azért te is ügyelj persze rá, hogy a női attribútumok ne csak a csecsekben és a csúnyában merüljenek ki (kerülendő ugyanakkor a gendernácizmus és annak minden vadhajtása).
5. Dobd a főhőst egyenesen a forró vízbe: legyen rögtön két rejtélyes haláleset, és persze a vélelem, hogy itt még nem ért véget a tragédiák sorozata. Állíts a Detektívet rögtön kihívás elé: mondjuk kapjon a felettesétől olyan utasítást, hogy semmilyen módon nem futhat ki a nyomozás az állomást uraló MI-k érintettségére, csak az emberi kolónián keresheti a tettest. És ha már a számbavehető gyanúsítottak köréről van szó, kövesd a jó öreg Dame Agatha receptjét: minél több nézőpontot ismertetsz meg, legyen annál bonyolultabb az emberi kapcsolatok szövevénye, és persze kényszerítsd rá az olvasót is, hogy folyamatosan töprengjen azon, kinek hihet és kinek nem. Ha ehhez bedobsz másodlagos krimiszálat is, és még arra is képes vagy, hogy a végkifejlet kibontakozása előtt pár oldallal abba a hitbe ringasd olvasódat, hogy Ő már tudja (pedig nem) akkor nagy baj nem lehet.
6. Mindezt fűszerezd meg néhány szem fantázia-borssal: tudatkapcsolt szerelmespárral, pszeudo-sárkányokkal vagy éppen bizarr törzsi rituálékkal. Ismétlem, nagyon fontos, hogy a tudományos-fantasztikus környezet ne csak a hátteret adja, hanem legyen szerves része a rejtély(ek) megoldásának.
7. S ha mindez megvan, reménykedj egy jó magyar fordítóban, valamint abban, hogy vájt szemű ítészek ajánlásai alapján fogy majd annyi a regényből a magyar piacon is, hogy megérje kiadni az időközben trilógiává bővült kalandok második és harmadik etapját is.
Jó étvágyat!
Eredeti cím: Emissaries from the Dead, fordította: Járdán Csaba
GABO, 2016, 520 oldal