Blood Bowl: Team Manager - A kártyajáték

Vérfoci01

Lehet szidni a Warhammer-játékok kiadóját, név szerint a Games Workshopot, sőt, egyszerűen muszáj, de az vitathatatlan, hogy kreatív tevékenységük csúcsán, amikor még nem fertőzte meg őket az ügyvéditisz (és ez igen régen volt), baromi jó játékokat készítettek. Másik cikk témája lenne, miként hanyagolták a Warhammer-figurákból kisajtolandó extra profit érdekében (amiben egyébként önmagában semmi kivetnivaló nincs) a lélekkel teli Necromundat, Mordheimet, Epic-et, Battlefleet Gothic-ot, Warmastert és a Blood Bowl-t. Bizony, a mind a mai napig oly közkedvelt Vérfoci már régen az emlékezet ködös kukájában végezte volna, ha nem karolja fel a sok-sok játékőrült. Így viszont most a reneszánszát éli, és a tervezője maga bólintott rá a játékos közösség által pátyolgatott és toldozott-foldozott élő szabályrendszerre.  Világszerte rengetegen ismerték meg a Vérfocit a számítógépes verziójának köszönhetően, ami ugyan sutácska, de hangulatban igenis ott van (és nemsokára jön a második része). Hát hogy gondolhatja bárki is, hogy ezek után nem készül belőle kártyajáték?!

A mi drágalátos, gondoskodó Fantasy Flight Games-ünk nem hagyhatta, hogy Vérfoci nélkül maradjunk azokban a különlegesnek számító esetekben sem, amikor véletlenségből éppen nem a törött csontokkal és egészben kivert állkapcsokkal tarkított pálya fölé görnyedünk féltett figuráinkat tologatva, urambocsá’ nem a képernyőt bűvöljük, hogy rohamozónk egy szerelési zónát elhagyva nehogy pofára essen. Hoppá, ez kínai? Akkor alapozzunk picit!

Vérfoci02
A Vérfoci, avagy ángliusul Blood Bowl, 1986-ban jelent meg először. Tervezője, Jervis Johnson egy sötét, brutális és kegyetlen, ugyanakkor debilen vicces, amolyan feel-good fantasy footballnak szánta, ami később alaposan kinőtte magát. A Warhammer világa nem a hérosz-központú meséken szocializálódott gyerekeknek való, hiszen remekül hozza a sötét középkor minden divatosnak számító védjegyét – ha végképp hasonlítani kéne valamihez, a Trónok harca pont kapóra jönne, csak sokkal több fentezis lénnyel és kevesebb intrikával. Ebben a miliőben – a rengeteg faj és nemzet szinte folyton háborúzik egymással – szokatlan és megmosolyogtató, egyszersmind magával ragadó lehetett, amikor az orkok stoplis bakancsban és tüskés vállvédőben kezdték el kergetni a tojásdad labdát. A Vérfoci ugyanis az amerikai foci fantasy változata: kvázi mintha Középföldén a Szauron All-Starz inkább a gyepen intézné el a világuralmi ingerenciából fakadó haddelhaddot az Eriador Tigrisekkel, a Rohan Csődörökkel vagy a Kószák Uniteddel.

Vérfoci06

Emiatt nem is tartozik szigorúan a Warhammer Fantasy kánonba, úgyhogy a Nagytesóban ne keressük az Üszköspatkány Tülekedőket vagy a Reiklandi Rablókat, ott a hagyományosan jól bevált hadseregek jelentette stratégia mentén gondolkodnak. Ez tehát egy elborult humorral felvértezett, rendkívül jópofa taktikai játék: képzeljük el a törpék úthengerszerű Halálrollerét, amint végigsöpör a pályán, vagy a sötét elfek orgyilkosát, ahogy árnyékból csap le a labdahordozóra, de semmiképp nem hagynám ki az őrült goblinokat sem, akik a többi csapat testi fölényét ördögi leleményességükkel, pogórúddal, láncfűrésszel, óriási láncos golyóval és mérges gombából főzött tudatmódosító sörrel kompenzálják. Ja, igen, elfelejtettem említeni: a csalás esszenciális része a Vérfocinak. Hogy is várhatnánk el, hogy szegény orkok szabályosan játszanak? Diszkrimináció, kérem!

Természetesen egy kártyajátéktól nem lehet elvárni, hogy olyan szintű taktikázást tegyen lehetővé, mint amit a figurák megléte jelent a Vérfociban, ezért a Blood Bowl: Team Manager (továbbiakban BBTM) átfogóbb képbe illeszti az elsőre kaotikusnak tűnő vérfocizást. A játékosok továbbra is a csapatok edzőinek szerepét kapják, azonban már nem pusztán egy adott meccs megnyerése a cél, hanem egy egész szezon végiggyakása – és nem is a touchdownok száma dönt a győztes kiléte felől. A BBTM egy szezon öt hetét tárja elénk, ami tulajdonképpen öt fordulót jelent, és aki a végére a legtöbb szurkolót állította maga mellé, az nyert. Minden fordulóban egy kártyapakliból véletlenszerűen kirakott highlightok, vagyis kiemelt momentumok által adott jutalmak megszerzése a cél, ezen jutalmak egyike a szurkoló-faktor növelése.

Vérfoci04
Edzői tevékenységünk első mozzanataként csapatot választunk, ami el is dönti, hogy milyen játékstílust érdemes majd erőltetni. Az alapjátékban hat faj közül szemezgethetünk: emberek, törpék, erdei elfek, skavenek (patkányemberek), orkok és a Káosz erőiből álló egyveleg. A Sudden Death néven megjelent kiegészítő újabb hármat ad hozzá (sötét elfek, vámpírok és élőhalottak), az évben pedig még megjelenik a következő kieg., a Foul Play, ami megint három csapatot hoz be. Aki kicsit is ismeri az efféle játékokat, az rögtön sejti, hogy nem a törpék fognak labdával az ellenfél feje felett piruettezni és nem is a skavenek állítják be a legtöbb kificamított váll rekordját. A csapatok más és más módon muzsikálnak a terepen, a velük való győzelem kulcsa ennek kiismerése. Most szólok, hogy félreértés ne essék, nincsenek figurák a játékban, csak kártyák és tokenek, meg két dobókocka.

A BBTM pofonegyszerű alapokon nyugszik. Játékosaink különböző nagyságú erővel rendelkeznek, ezt konkrétan számok jelzik a kártyáikon. Az asztal közepére kiosztott highlight lapok egyik oldalához letéve az adott Vérfoci-játékos beszáll a küzdelembe, ezáltal az ő és a későbbiekben odakerülő többi játékos számértékeinek összege dönti el, ki viszi az adott lap jutalmát. Póriasan szólva hasonlít az autós kártyához, akinél a legnagyobb szám szerepel, az nyert. Ami miatt sokkal szórakoztatóbb letűnt gyermekkorunk közkedvelt időtöltésénél (az autós kártyáról van még szó továbbra is), az nyilván a relatív komplexitásából fakad.

Vérfoci05
Highlight lapokból mindig annyit teszünk ki, ahányan játszunk, plusz egyet (egyébként 2-4 játékosra szabták, de öten is neki lehet vágni). Mivel egy meccs normális esetben két csapat közt zajlik, így egy highlighthoz ketten szállhatnak be, egyikük a lap egyik, a másik a lap másik oldalára. Így aztán mindenhová nem tudjuk betúrni az orrunkat, de nem is érdemes, mert minden fordulóban hat játékosból gazdálkodunk, tehát olyan kettő vagy három húsosfazekat érdemes belőni oppresszálás céljából. Amint felváltva mindenki lepakolta az embereit (orkjait, elfjeit, nem folytatom), a highlightokon egyesével végighaladva összeszámoljuk mely csapatok zsebelhetnek be jutalmat, majd letisztítjuk az asztalt (nem úgy!) és új forduló jön, új highlight lapokkal, új játékosokkal.

Vérfoci03

Na ez így annyira még nem üt el az autós kártyától, de ha azt mondom, minden játékosnak saját különleges képessége van (ellenfél földbe döngölése, labda megkaparintása, sprintelés), az úgy már megkavarja az állóvizet, nem? Vagy ha hozzávesszük, hogy a jutalmak közt vannak új Sztárjátékosok, kisegítő alkalmazottak (gyógyítók, villámokat véletlenül elsütő varázslók, szexi pompom-lányok), illetve piszkos trükköket és egyedi pontgyűjtő akciókat lehetővé tévő kártyák, az úgy még egyet csavar az egészen. És akkor azt még nem is említettem, hogy a csalás úgy működik, hogy vakon húzol egyet a csalás-tokenekből, a játékosodon hagyod a forduló végéig, és majd csak ezután derül ki, hogy kiállították, vagy még erősebb lett, netán olyan kúl tettet vitt véghez, hogy még több rajongó csatlakozott a truvájhoz.

Vérfoci07
Ha lecsupaszítjuk az alapokig, a BBTM a korábban bemutatott Smash Up unokatesója, és mint abban, itt is az agyalva szórakozás a lényeg. Semmi esetre se vegyük Vérkomolyan, annak ellenére, hogy bőven lehet benne taktikázni. A csapatok eltérő stílusát parádésan jelenítik meg a játék mechanizmusai, valóban más hozzáállást kívánnak meg, és az sem mindegy, melyik ellen vesszük fel adott esetben a kesztyűt. Az újrajátszhatóságot ez, és a sokféle kártyalap szavatolja. A csalás a kiszámíthatatlanságot viszi bele, ami nagyon jót tesz neki, az egyik legélvezetesebb rész, amikor felfordítgatjuk a tokeneket és egyik-másik meglepetésnél beindul a röhögés. Külcsínre semmi panasz nem érheti a játékot, gyönyörű az artwork, adja a Vérfoci hangulatát (telitalálat volt a PC-s játék grafikai stílusát átvenni). Ha szereted az egy óra alatt lepörgő, nem túl megerőltető, de azért összetett játékokat, amik még jópofák is, és esetleg tudsz angolul, akkor nagyon erősen javaslom kipróbálásra. Csak utána ne csodálkozz, ha magába szippant a Vérfoci.

Kövess minket Facebookon és Twitteren!

Üzenj a szerkesztőségnek

Népszerű
Uralkodj magadon!
A Geekz kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, sértő, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a Geekzről/444-ről!