A rettenet jeges marka szorongatta szívemet, mikor végignéztem a vetítésen megjelenő, zabolázhatatlannak tűnő, fenyegető gyerekseregen: magamban búcsút mondtam a nyugodt filmnézés örömének, és felkészültem székem szakadatlan rugdalására, az indokolatlan visítozásra és a masszív pattogatott kukorica-esőre. Félelmeim alaptalannak bizonyultak, mondhatni úgy jártam, mint egyszeri viking az éjfúriával: az Így neveld a sárkányodat 2. olyan lehengerlő, elképesztően látványos, vicces és szórakoztató mozi, ami a legördögibb gyerekeket is székükbe szögezi (szerencsére nem szóltam rá a mellettem ülő kislányra, hogy ne visítozzon a repülős részeknél, mert időben rájöttem, hogy valójában én csinálom).
Az első részben megismert dinamikus duó, Hablaty, a fiúból lassan férfivá érő viking és vele szinte szimbiotikus kapcsolatban álló társa, Fogatlan, a végtelenül barátságos, de a harcban rendkívül hatékony sárkány gondtalanul élik mindenki számára végtelenül vonzó napjaikat, egyre profibb szintre emelve az együtt repülés művészetét. Hamarosan kiderül, hogy a Hibbant-sziget lakói nem az egyetlenek, akik jártasak a fenevadak idomításában, sőt, akadnak, akik képesek akaratukat ráerőltetni a bestiákra. Kell-e mondanom: nem a világ jobb hellyé tételének szándékával.
A film első része a DreamWorks stúdió animációs részlegének egyik legnagyobb dobása volt: sikeresen ötvözte a gyerekeknek szánt mesék bájos hangulatát a felnőttek igényeinek kiszolgálásával, látványvilágának letaglózó ereje mellé pedig társadalmi mondanivalóval is szolgált, úgy, hogy közben egy pillanatra sem keltette didaktikus példabeszéd látszatát. Jó folytatáshoz méltóan a második rész megőrzi elődje legnagyobb erényeit, felhasználja és továbbfejleszti az univerzum teljes kelléktárát, ugyanakkor - helyesen - tartja magát az ilyenkor megszokott szabályrendszerhez: a folytatásba több akció, több humor, nagyobb tétek és nagyobb (még nagyobb, annál is nagyobb, BAZI NAGY) sárkányok dukálnak.
Bár új (és meglehetősen fontos) karakterek is akadnak szép számmal, a már megismert (és megszeretett) hőseink konfliktusai, habitusuk és jellemük fejlődése szép ívet ír le az első résztől a mostani fináléig. A végkifejlet ugyan nagyjából az ötödik perctől kikövetkeztethető, de útközben azért találkozhatunk álleejtő fordulatokkal, sőt, nem egy olyan megoldás akad, aminek abszolválásáért kalapemelés jár az íróknak.
Külön öröm, hogy (az első részhez hasonlóan) az olyan egyszerű értékek fontosságának hangsúlyozásával, mint a barátság, a bajtársiasság vagy a hűség, az alkotók egy másodpercre sem csúsznak a giccs vagy a kínos melodrámázás csapdáiba - amit mondanak, azzal csak egyetérteni lehet, az ízléses tálalás pedig tiszteletreméltó (a vetítésen jelen lévő kollégákkal kiegyeztünk abban, hogy igen, a dalolászás azért erős volt, de megbocsátható, ráadásul szerencsére csak egyszer fordul elő).
Minden egyes (van belőlük jó pár) sárkány megjelenése bámulatosan ötletes, tömény cukiságfaktoruk mellett pedig attól működnek igazán, hogy valódi állatokként, nem pusztán mesefigurákként viselkednek, grimaszaik kifejezőek, mozdulataik hibátlanul eltaláltak. A poénok kiválóak, a látvány - nem meglepő módon - lehengerlő, az akciók dinamikusak, de gyönyörűen követhetők, ráadásként nem hittem volna, hogy valaha ezt mondom, de a 3D abszolút indokolt, kifejezetten növeli az élményt.
Az Így neveld a sárkányodat 2. olyan film, ami miatt hajlamos vagyok sok mindent megbocsátani Hollywoodnak.